Történelem

Berzeviczy Albert, a márványarcú ember sokrétű életműve

Szorgalmas és kitartó munkával  Sáros vármegyéből, a „magyar Gascogne”-ból került a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székébe 

Az egyik legrégebbi – a 13. századból eredeztetett – magyar nemesi családból származó berzevicei és kakaslomnici Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7.–Budapest, 1936. március 22.) a 19–20. századi magyar történelem egyik méltánytalanul elfeledett alakja.

Berzeviczy
Berzeviczy Albert rendkívül színes és sokrétű pályáját a sport tette teljessé (Forrás: a szerző archívuma)

A „magyar Gascogne”-nak is nevezett Sáros vármegyében született. Apja, Berzeviczy Tivadar a vármegye főjegyzőjeként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, amelynek leverése után ideiglenesen nem vállalhatott hivatalt. A Deák-párt színeiben 1865-től lett országgyűlési képviselő, és közreműködött az Eötvös József-féle 1868-as nemzetiségi törvény előkészítő munkálataiban. Sárosi tanfelügyelőként vonult nyugdíjba 1885-ben. Édesanyja, Szinyei Merse Amália a neves festő, Szinyei Merse Pál nagynénje volt, egy évtizeden keresztül pedig a Sárosmegyei Jótékony Nőegylet elnök asszonya.

Az elemi iskola tananyagát az ifjú Berzeviczy magántanulóként sajátította el. Gimnáziumi tanulmányait
Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten végezte. Az érettségit követően előbb a kassai jogakadémián, majd a budapesti egyetemen hallgatott jogot, 1877-ben avatták államtudományi doktorrá. Még ugyanebben az évben feleségül vette az akkor 18 esztendős Kuzmik Zsófiát.

Berzeviczy Albert közéleti pályája 1876-ban indult, vármegyei szolgálatban. Négy év alatt Sáros tiszteletbeli aljegyzőjéből a vármegye valóságos főjegyzőjévé küzdötte fel magát, sőt 1878 és 1881 között – katolikusként – az eperjesi evangélikus jogakadémia tanára is volt. Jogtörténetet, nemzetgazdaságtant és politikatudományt oktatott Eperjesen. A város a felvidéki magyar művelődés egyik központja volt, és ebből adódóan, valamint a települést átszelő Tarca folyó okán „Tarca-parti Athén”-nak is hívták.

Berzeviczy 1881-ben az eperjesi választókerület országgyűlési képviselője lett az 1867-es közjogi alapon álló kormányzó párt, a Szabadelvű Párt jelöltjeként. A képviselőházban 1883-ban mondta el az első nagyobb beszédét, a középiskolai reform kérdésében. Ebben a humán képzés fontossága és a magyar állameszme fokozott érvényesítése mellett foglalt állást. Tanári múltja miatt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban helyezkedett el, ahol szorgalmának és tehetségének köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1884-ben miniszteri tanácsosává nevezte ki Trefort Ágoston kultuszminiszter, 1887-ben pedig a kultusztárca államtitkárává. A parlamenti küzdelmekben megmutatkozó kimért, érzelmektől mentes viselkedése, illetőleg sápatag bőrszíne folytán Berzeviczyt „márványarcú ember”-nek nevezték a kortársai.

Politikai karrierje csúcsára Ber­zeviczy 1903 novemberében ért, amikor Tisza István első kormányának kultuszminisztere lett. Hivatalban 1905 nyaráig volt, és ez idő alatt kezdődtek meg a Zeneakadémia építési munkálatai, fejeződött be a jáki templom helyreállítása, továbbá új épületbe költözött az Országos Színművészeti Akadémia. Berzeviczy sokat tett az országos népkönyvtár­hálózat kiépítéséért is.
Legfontosabb célját, Eötvös József 1868-os népiskolai törvényének revízióját azonban nem sikerült elérnie.
Berzeviczyt 1905 őszén a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották. Ezt a tisztséget 31 éven keresztül, a haláláig töltötte be, amivel ő az MTA (eleddig) leghosszabb ideig regnáló elnöke. A Szabadelvű Párt 1906-os választási veresége után Berzeviczy kikerült a képviselőházból. A következő években személyisége művészettörténészi (Itália. Útirajzok és tanulmányok, A cinquecento festészete és szobrászata) valamint történetíró (Beatrix királyné 1457–1508. Történelmi élet- és korrajz) oldalának szentelt nagyobb figyelmet.

A politikába négy év kihagyás után tért vissza. Névadója és egyik alapítója lett a Nemzeti Munkapártnak, amelyik aztán csaknem két­harmados többséget szerzett az 1910-es országgyűlési választásokon. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök felkérésére Berzeviczy elvállalta a képviselőház elnöki tisztségét.
A véderőtörvény elfogadása ellen indított ellenzéki obstrukció­val szemben viszont tehetetlennek bizonyult. Mivel nem támogatta a parlamenti munka akadályozásának erélyes eszközökkel történő letörését, ezért 1911 novemberében lemondott a posztjáról. A továbbiakban a képviselőház különböző bizottságaiban folytatta munkáját.

Az első világháborút is az Országház falai között élte végig. Világosan látta, hogy a magyarság szempontjából a történelmi államkeret egyben maradása a véres összecsapás tétje. Tudós politikusként vallotta, hogy a pusztító világégés után a tudományra és a művészetekre vár majd az a feladat, hogy a kultúrnépek békés közeledését előmozdítsák. IV. Ká­roly király 1917 februárjában élethosszilag a főrendiház tagjává nevezte ki. Mivel azonban a főrendiház 1918 novemberében feloszlott, így Berzeviczy mindössze másfél évig volt csak az országgyűlés második kamarájának tagja.

Az első világháborút követő összeomlás két okból is különösen fájdalmasan érintette Berzeviczyt. Egyrészt a szülőfaluja cseh megszállás alá került, másrészt elvesztette barátját, gróf Tisza Istvánt, akit 1918. október 31-én ismeretlen fegyveresek meggyilkoltak. A polgári demokratikus forradalom idején visszavonultan élt, annak eseményeit antipátiával figyelte. Károlyi Mihályt és társait rossz, felelőtlen politikusoknak tartotta, akik szerinte nem léptek fel elég határozottan az ország területi integritásának védelmében. A Tanácsköztársaság alatt ellenforradalmi szervezkedés – alaptalan – gyanújával a bolsevisták négy napra a Markó utcai fogházba zárták. Szabadulása után a kommünről írt naplószerű emlékiratában Berzeviczy egy keresztény- és magyarellenes rendszerként jellemezte a Tanácsköztársaságot, ami a múltból megtagadott minden nemzeti ideált.

Berzeviczy a két világháború közötti időszakban is a 19. század második felének embere maradt. Élete végéig hű volt a dualizmus korának konzervatív-liberális szellemiségéhez. Szilárdan ragaszkodott a vallásszabadság, az állampolgári jogegyenlőség, valamint az állam és egyház szétválasztásának elveihez. Elítélte az antiszemitizmust és a faji gondolatot. A Bethlen István kormányfő által a főrendiház örökébe szervezett felsőházban Berzeviczy 1928-ban a numerus clausus módosítása érdekében szólalt fel. Emellett az elsők között volt, akik már 1933-ban felismerték, hogy Adolf Hitler és a német nemzetiszocializmus veszélyt jelentenek a jövőre nézve.

A Horthy-korszakban Berzeviczy pártpolitikai szerepet nem vállalt. A Népszövetségben és az Interparlamentáris Unióban ugyanakkor a magyar érdekek egyik igencsak aktív képviselője lett. (Az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának elnöke volt 1921 és 1934 között.) Mindkét nemzetközi szervezetben a határon túli magyar kisebbségek és az általános lefegyverzés ügyében szólalt fel a legtöbbször. Következetesen kiállt amellett, hogy a béke megóvása érdekében ne csak az első világháborúban vesztes államok, hanem a győztesek is csökkentsék fegyverarzenáljuk mértékét. Megpróbált érvényt szerezni annak a törekvésnek is, hogy a magyarországi szépirodalmi és tudományos munkák minél nagyobb számban jussanak el az utódálla­mok területén kisebbségi sorsra jutott magyarsághoz.

Berzeviczy biztos volt abban, hogy a kelet-közép-európai térség békéjét a hibás 1920-as területi rendelkezések miatt hosszabb távon fenntartani nem lehet. A magyar revíziós célok legfőbb támaszát Olaszországban látta. A versailles-i békerendszerrel ugyancsak elégedetlen hitleri Németország szövetségétől ellenben már óva intette a magyar politikai vezetést.

Olaszország történelme és kultúrája iránt szenvedélyesen érdeklődött Berzeviczy. Élete során számos alkalommal járt az Appennini-félszigeten. Túlzás nélkül állítható, hogy a maga korában az magyar–olasz kulturális kapcsolatok egyik vezéralakjának számított, 1920-ban például az ő kezdeményezésére alakult meg a „Korvin Mátyás Magyar–Olasz Tudományos, Irodalmi, Művészeti és Társadalmi Egyesület”, amelynek élete végéig az elnöke volt.

Tudományszervező és történetírói munkásságát Berzeviczy a Horthy-érában is folytatta. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége mellett ugyanis 1923-tól haláláig ő volt Kisfaludy Társaság, 1932 és 1936 között pedig a Magyar Pen Club első embere. Minden kétséget kizáróan fő műve az 1922 és 1937 között négy kötetben megjelentetett (bár a negyedik kötet 1936-ban bekövetkezett halála miatt csonkán maradt) Az absolutismus kora Magyarországon 1849–1865 volt.

A rendkívül adatgazdag és sokáig kánonalkotónak számító könyvsorozat első részéért 1925-ben Akadémiai Nagyjutalomban részesült. Kitüntetését azonban visszaajándékozta az Akadémiának.

Berzeviczy meglehetősen színes és sokrétű életművének bemutatása nem lenne teljes, ha röviden nem szólnánk a magyar sport és olimpiai mozgalom terén kifejtett tevékenységéről. Alapító elnöke volt 1895-ben a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Elnöki tisztségéről 1904-ben mondott le, de az 1896-os athéni és 1900-as párizsi ötkarikás játékok idején ő volt a MOB feje. Támogatta a budapesti olimpiarendezés ötletét, amiről 1913-ban ejtett szót az Országos Testnevelési Tanács alakuló ülésén. Személyesen ismerte Pierre de Coubertin bárót, a modern kori olimpiai játékok atyját.

A „márványarcú ember” 1936. március 22-én hunyt el Budapesten. Hivatalos tájékoztatás szerint szívbénulás következtében. Az Akadémia egykori főtitkára (1920–1935), Balogh Jenő úgy vélte, hogy Berzeviczy emlékének fennmaradását a „késő századokban is biztosítani fogja örökké élő nemzete, amelyet a tudomány, a közművelődés, a polgáriasodás, a haladás mezőin közel 60 esztendőn keresztül nemcsak fényes tehetségekkel (ez az ő áldása volt), hanem hűséggel, lelkesedéssel, néma hazaszeretettel, soha nem lankadó munkával és ragyogó sikerekkel szolgált.”

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom