Történelem

Az értelmiség kezdett mozgolódni

Alapos elemzést ad könyvében Bába Iván a magyarországi rendszerváltásról

A Veritas Történetkutató Intézet is megkezdte saját könyveinek kiadását. E kötetek a tudományos műhelyben zajló munka fontos bizonyítékai, és színvonalas válaszok a kétkedőknek, akik olyannyira ellenezték tavaly év elején a Veritas megalakítását.

Bába Iván jegyzi a Veritas Történetkutató Intézet könyvsorozatának nemrég megjelent első kötetét. Az Antall-kormány külügyi helyettes államtitkára nemrég bemutatott könyvének címe, Rendszerváltoztatás Magyarországon. A mű mindenekelőtt abban haladja meg a rendszerváltoztatással kapcsolatos eddig megjelent visszatekintéseket, hogy nemcsak a leggyakrabban emlegetett időszakra, az 1987 és 1990 közötti szűk három esztendőre teszi a hazai átalakulások folyamatát, hanem sokkal tágabb intervallumban gondolkodik. Egészen a népi írók mozgalmáig, illetve a magyarországi polgári radikalizmus megerősödéséig tekint vissza. Ez lényegében a jól ismert népi–urbánus felosztása a magyar szellemi életnek, Bába Iván azonban egy harmadik pólust is talált a régi képlethez, szerinte a rendszerváltoztatás hajnalán a népi–urbánus csoportok mellett megjelent a reformközgazdászok köre is, mint olyan szellemi iskola, amelynek önálló véleménye volt a szocialista rendszer válságáról és a szükséges reformokról.

Az is érdekes eleme Bába Iván kötetének, hiszen világosan az olvasó elé tárja, hogy még az ellenzéki mozgalmak kivirágzásának idején sem gondolt senki a pártállami rendszer leváltására, mindenki csak a jobbító reformokat, az óvatos demokratizálást tekintette elérhető, megvalósítható célnak. A másik fontos dolog, amit hangsúlyoz Bába Iván – és több politológus is ezen a véleményen van manapság –, hogy Magyarországon nem volt rendszerváltó hangulat 1987-ben. Az átalakulás folyamatát nem a szélesebb értelemben vett társadalmi rétegek indították, illetve követelték ki, hanem az értelmiség „mozgolódásaival” vette kezdetét a rendszerváltoztatás.

Nagyon fontos tulajdonsága, pontosabban erénye a kötetnek, hogy kellő részletességgel ábrázolja az egyes ellenzéki mozgalmak színrelépését és párttá alakulásuk folyamatát. A szerző ezzel eligazítja azokat az olvasókat is, akik lényegében sohasem értették, hogy miért keletkeztek világnézeti, de érték- és érdekbeli viták is e mozgalmak között, noha elvileg mindannyian egyet akartak: a pártállam leváltását. Ugyanilyen világos és logikus módon ábrázolja Bába Iván Antall József bekapcsolódását is a rendszerváltoztatás folyamatába, azzal együtt, hogy ha röviden is, de szinte teljesnek mondható portrét rajzol az egykori politikusról és miniszterelnökről, hibáit és olyan melléfogásait sem titkolva, mint amilyeneket például a tömegtájékoztatás jelentőségének alábecsülésével követett el. Bába Iván érzékelteti, az efféle hibáktól más kormánytagok, kormánypárti politikusok sem voltak mentesek, de ezek az emberek nem ismerték – mert nem ismerhették – a parlamentarizmus és a demokratikus rendszer „játékszabályait”, sőt ezek a „szabályok” néha meg is lepték és zavarba hozták őket. Bába szerint a volt pártállami politikusok viszont egész jól eligazodtak e „szabályok” dzsungelében. Az iratmegsemmisítési botrány idején például olyan jól hangzó, de cinikus módon védekezett a még pártállami Belügyminisztérium, hogy az új, 1989 őszén keletkezett jogszabályok értelmében törvénytelenül jutott információkhoz, adatokhoz az állambiztonsági szolgálat, ezért most bezúzzák, illetve elégetik az aktákat…

A kötet egészen 1993-ig követi a rendszerváltoztatás folyamatát, konkrétan addig az epizódig, amikor Antall József egy kormányülés előtt megjósolja az 1994-es választások várható eredményét. Tűpontos prognózist ad. A könyv külön érdekessége, hogy utolsó lapjain a szerző pártállástól függetlenül kérdez meg politikusokat arról, mit lehetett volna jobban csinálni a rendszerváltoztatás során. Fejti Györgytől Deutsch Tamáson és Szájer Józsefen át egészen Giczy Györgyig terjed a lista. Amúgy ahány megkérdezett, annyiféle válasz. Maga a szerző is eltöpreng a kérdésen. Már az első felvetése is érdekes: az MDF-nek is szónokot kellett volna állítania Nagy Imre újratemetésén…

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom