Történelem

Az élet felülírta a régi terveket

Ne veszítsük el a magyarság régi szállásterületeit

Közvetlenül az ezredforduló után, 2001-ben fontos tanulmányt tett közzé az ENSZ. A terjedelmes anyagban a bevándorlás kérdésével, illetve az elöregedő országok demográfiai problémájával foglalkozott.

A tanulmány központi gondolata az volt, hogy az elöregedő társadalmaknak bevándorlással kell egyensúlyban tarta­niuk lakosságuk lélekszámát és korbeli összetételét. Különben előbb a nyugdíj- és szociális rendszerük, végül pedig a teljes gazdaságuk összeomlik.

A tanulmány készítői ötven év időtávlatban gondolkodtak, s olyan országok demográfiai adataiból indultak ki, mint például Németország, Nagy-Britannia, Japán, Oroszország és az Egyesült Államok. A szakemberek általános megállapítása az volt, hogy a fejlett államokban a szokásos 17-18 százalékról, 30-35 százalékra emelkedik az idősek arányszáma, a vizsgált országok lakossága pedig erőteljesen csökken majd. Oroszországé például az akkori 147 millióról 120 millióra. Az anyag világszerte sok szakembert különféle kalkulációk készítésére inspirált. Akik elfogadták az ENSZ előrejelzését, amely szerint lesznek földrészek – és itt mindenekelőtt Európára utaltak –, ahol akár egynegyed részével is csökkenhet a lakosság száma, azoknak nagyjából százmilliós bevándorlási kvótát javasoltak ennek ellensúlyozására. Japán, amely szintén erősen elöregedő, úgy válaszolt akkor, hogy bevándoroltatás helyett inkább technoló­giai fejlesztésekkel, az automatizáció és a robottechnika még szélesebb körű alkalmazásával tartja fenn gazdasági egyensúlyát.

Hazánkban is vita kerekedett a tanulmány nyomán. Voltak, akik úgy vélték, hogy elegendő lenne kétmillió bevándorlót letelepíteni ötvenéves időtávon, más szakemberek viszont négymillió ember bevándoroltatását tartották szükségesnek. Több elemző utalt rá akkor, hogy már kétmillió idegen letelepítése is az ország kulturális és civilizációs profiljának megváltozását okozhatja, feltéve, hogy a migránsok távoli, harmadik világbeli térségekből érkeznek. E polémia rész lett az a felvetés is, amely szerint a határainkon túli magyarokat kellene „pótlásként” az anyaországba telepíteni, mondván, ez nem járna semmiféle kulturális konfliktussal. Mások viszont azzal érveltek, hogy ebben az esetben a magyarság végképp feladná Trianonban elcsatolt szállásterületeit, s ez több tekintetben is tragédiának számítana.

A vita végére akkor senki nem tudott pontot tenni. Az ENSZ-tanulmány egy kézben tartott és ellenőrzött bevándorlási mechanizmusról szólt, ezt azonban a nemrég kezdődött nagy és (spontán?) migrációs folyamat egyszerűen felülírta.