Történelem
A befektetőket elriasztó Magyarország és az őket vonzó Szaúd-Arábia
Szigorúbbnak kellene lennünk a radikális iszlám ideológia terjesztésével, terjesztőivel az unióban – állítja Niedermüller Péter, a DK európai parlamenti képviselője
– Azt mondta, a magyarországi viszonyok és a magyar kormány politikája elriasztja a külföldi „befektetőket”. A befektetőket nem zavarják a szaúdi viszonyok, a nyilvános lefejezések, keresztre feszítések, a síita települések bombázása, az üzleti környezet instabilitása? Ön elítéli az emberi jogok szinte teljes hiányát Szaúd-Arábiában?
– Az emberi jogok hiányát és megsértését
Szaúd-Arábiában, Oroszországban, Törökországban és mindenütt máshol is határozottan és egyértelműen elítélem. Kérdésének azt a részét, hogy a befektetőket miért nem zavarják a szaúdi viszonyok, a nyilvános lefejezések, a magyar külügyminiszternek kellene feltennie. Hiszen azt olvasom, felívelő szakaszban vannak a magyar–szaúdi kapcsolatok, hogy 2013 óta létezik Magyar–Szaúdi Üzleti Tanács, hogy „az Orbán Viktor miniszterelnök 2014. március 23–25-e közötti hivatalos rijádi látogatása” alkalmából létrejött a „Szaúdi–Magyar Közös Üzleti Tanács”, hogy „Szaúd-Arábia a második legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarországnak az Öböl-térségben”. Azaz nemcsak a „befektetőket” nem zavarják általában a szaúdi viszonyok, hanem a magyar kormányt sem. Talán azért, mert őket is kizárólag az érdekeik vezénylik.
– Megtiltaná a dzsihadisták dühét gerjesztő vahabista ideológiák és intézmények szaúdi pénzelését az EU tagországaiban?
– Általában szigorúbbnak kellene lennünk a radikális iszlám ideológia terjesztésével, terjesztőivel szemben. Ez nem jelenti a muzulmán vallás kriminalizálását, nem gondolom, hogy az iszlám minden híve potenciális terrorista, és azt sem, hogy az iszlám gyűlöletbeszéd okán korlátozni kellene a szólásszabadságot. De el tudom képzelni a radikális iszlám ideológia „pénzelésének” erőteljes szigorítását, akár tilalmát is. Ennek az egyik előfeltétele, hogy az EU-tagországok között az eddigieknél sokkal szorosabb legyen a titkosszolgálati együttműködés – egy európai FBI létrehozása döntő fontosságú lenne –,
s célzott megfigyeléssel kell ellenőrizni azokat az európai nagyvárosokban működő iszlám vallási és kulturális centrumokat, amelyek dzsihadista propagandát folytatnak.
– Mennyiben okozta az Egyesült Államok és szövetségesei líbiai, afganisztáni, szíriai beavatkozása a terrorizmus európai megjelenését és a migránsáradatot?
– Nem gondolom, hogy az Egyesült Államok katonai beavatkozásai lennének a jelenlegi „migránsáradat”, illetve a „terrorizmus európai megjelenésének” kiváltó okai. Az okok jóval összetettebbek. Tudjuk, hogy a radikális iszlám egyik legfontosabb eszköze a gyűlölet- és félelemkeltés, ellenségképek termelése, s erre a célra az Egyesült Államok, a „Nyugat” jól „használható”. A „terrorizmus európai megjelenését” ebben az összefüggésben pedig némileg félrevezető megfogalmazásnak tartom. Hiszen a terrorizmus sajnálatos módon szerves része a második világháború utáni európai történelemnek. Az utóbbi évek borzalmas és semmilyen módon sem mentegethető iszlám terrorista akciói kapcsán azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy miért fordulnak szembe egykori bevándorlók családjaiban született fiatalemberek azokkal a társadalmakkal, amelyekben felnevelkedtek. Akik megelégszenek azzal a primitív válasszal, hogy a bevándorlók, a muzulmánok nem képesek az integrációra, azok nemcsak saját magukat csapják be, hanem mintegy előre igazolják az esetleges további merényleteket.
– Miért nem veszi rá magát egyetlen nyugati közvélemény-kutató sem, hogy felmérje az iraki, a líbiai és a többi közel-keleti nép véleményét arról, mikor voltak boldogabbak, a nyugati beavatkozással megdöntött diktatúrában vagy a nyugati „demokratikus rendszerváltás” érdekében történt beavatkozás, illetőleg megszállás után?
– Nem hiszem, hogy a „demokratikus rendszerváltást megszállásnak” lehet nevezni. Szerintem összehasonlíthatatlanul jobb egy nyitott, szabad társadalomban élni, mint diktatúrában. A demokrácia mindig, minden körülmények között jobb, mint az elnyomás, az autoriter kormányzás vagy éppen a diktatúra, s egyáltalán nem gondolom, hogy a „közel-keleti népek” boldogabbak lettek volna a diktatúrában, mint ma.
– Racionálisnak tartja, hogy a DK-sokra sokan úgy tekintenek, mint akik naponta jelentik fel hazájukat az EU-ban?
– Az Európai Unióban egyetlen tagállamot sem lehet feljelenteni, mert sem az EU, sem az Európai Parlament nem bíróság. Arról nem is szólva, hogy nem a hazámat bírálom, hanem az éppen hatalmon lévő kormány politikáját kifogásolom. A jelenlegi magyar kormány nem egyenlő a hazával. Annak legfeljebb egy részét képviseli. Én a másik részt, a másik oldalt, a másik Magyarországot képviselem. Szerintem az a demokrácia lényege, hogy a politikusok a parlamentben ütköztetik eltérő véleményüket. Én pontosan ezt teszem. A parlamenti munka eszközeivel arra mutatok rá, hogy az Orbán-kormány politikája súlyosan sérti azokat az elveket, amelyekre az EU épül. S keresem, keressük azokat a politikai eszközöket, amelyekkel Magyarországot vissza lehet téríteni az európai útra. Mert nem egyetlen tagállamról, hanem az EU politikai egységéről, cselekvőképességéről van szó. Mindez számomra nem a racionalitás, hanem a morális elkötelezettség kérdése.
– Tudna-e bármely más olyan uniós tagországot mondani, amelynek képviselői önökhöz hasonló módon és gyakorisággal fordulnak panasszal az EU-hoz?
– Számos ország képviselői fordulnak panaszokkal az Európai Bizottsághoz, vagy éppen a parlamenthez. A jelenlegi magyar kormány politikája azért van más országoknál gyakrabban napirenden, mert hosszabb ideje fordul szembe az EU alapjait jelentő értékekkel és normákkal, magával az Európai Unióval, mert a magyar kormány tudatosan provokatív és agresszív Európa-ellenes kampányt folytat.
– Tudnak-e példát említeni arra, hogy szlovákiai vagy romániai magyar EP-képviselők panaszkodtak volna akár az EP-ben, akár az EB-nél országaikban a magyar nyelv használatának korlátozására? Például arra, hogy a pozsonyi parlamentben nem lehet magyarul felszólalni? Vagy a félelem azon légkörére, amelynek eredményeként szinte nincs erdélyi vagy felvidéki vendéglő, amely a helyi nyelv, valamint például a német, vagy angol mellett magyarul is feltüntetné az ételek nevét? Rendben lévőnek találja e két országban élő magyarság jogainak, így nyelvhasználati jogainak tiszteletben tartását?
– Sehol sem tartom elfogadhatónak a kisebbségek nyelvhasználati jogának korlátozását. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy több szlovákiai, romániai magyar képviselő is szóvá tette a kisebbségi nyelvhasználat korlátozásának jogellenességét. Sőt, a Nagy József, szlovákiai magyar néppárti képviselő által készített múlt évi alapjogi jelentésben – amelyben a frakcióm részéről én voltam az úgynevezett árnyékjelentés készítője – ezt a problémát nyomatékosan szóvá is tettük.
– Volt-e tanúja annak, hogy a balti országok EP-képviselői panasszal fordultak az EU-hoz azért, mert az ott élő oroszok alapvető jogait, így nyelvhasználati jogukat is elnyomják? Ön elítéli a balti országok ilyen gyakorlatát?
– Amint az előbb mondtam, nem tartom elfogadhatónak a kisebbségek nyelvhasználatának korlátozását. Ugyanakkor azt azért értem, hogy a balti országok a történeti tapasztalatok és félelmek okán egyaránt másként viszonyulnak ehhez a kérdéshez, mint számos más
EU-tagország. Szerintem az EP ebben az esetben is ragaszkodik saját értékeihez, de a sajátos történeti viszonyokra való tekintettel a szokásosnál némileg nagyobb türelemmel, illetve empátiával él.
– Milyen bizonyíték van arra, hogy az orosz kormány beavatkozott az amerikai vagy például a francia elnökválasztási kampányba?
– Honnan lenne vagy lehetne nekem bármilyen bizonyítékom azzal kapcsolatban, hogy az orosz kormány beavatkozott-e az amerikai és a francia elnökválasztásba? E téren ugyanúgy a nemzetközi sajtóból tájékozódóm, ahogyan ön is.
– Nem egy csúcsra járatott háborús hisztériakeltés az alapja a Moszkva elleni folyamatos összeesküvés-jellegű vádak óránkénti hangoztatása? Ön szerint magyar érdek az Oroszország elleni szankciók fenntartása?
– Én az EP-ben nem tapasztalok „háborús hisztériakeltést”. Amit én látok, az az, hogy az orosz kormány jelentős mértékben korlátozza az emberi jogokat, a médiaszabadságot, rendőrállami eszközökkel támadja az ellenzéket, anyagilag támogatja az európai szélsőjobboldalt, és összességében alapvetően más utat követ, mint az európai demokráciák. Ennek az orosz politikának a logikus következménye a szankció. Éppen ezért nem gondolom, hogy Magyarország javát szolgálná a kormány egyre erőteljesebb orosz orientációja.
Niedermüller Péter: Én a másik részt, a másik oldalt, a másik Magyarországot képviselem(Fotó: Hegedüs Róbert