Tudomány

A baloldal „nemzeti hőséről” – illúziók nélkül

Kun Béla és országrontó elvtársai száz éve piszkos puccsal váltották le a hatalomból a naiv Károlyi Mihályt, aki a politika mellett a helyesírással is igencsak hadilábon állt

Károlyi Mihály köztársasági elnök 1919. február 23-án a kormány egy részével és Berinkey Dénes miniszterelnökkel a Heves megyei Kápolnára vonult, hogy ott megkezdje a nagy hírveréssel beharangozott földosztást. Miniszterek, államtitkárok, miniszteri tanácsosok és persze a sajtó emberei vettek részt az eseményen, amely azért volt Károlyira nézve különösen hízelgő, mert a nagylelkű „vörös gróf” saját birtokát osztotta föl a hadviselt katonák között. Egyvalamiről viszont nem beszéltek (és ezt a tényt a marxista történetírás is elhallgatta), nevezetesen arról, hogy a szétosztott birtokokat jelzálog terhelte, vagyis Károlyi olyasmit osztott szét, ami ténylegesen már nem volt az övé.

Kun-Béla
Az újságíróból lett kommunista népbiztos, Kun Béla csepeli munkások között (Forrás: Wikipedia)

A kápolnai földosztás kezdetén senki nem sejtette – maga Károlyi sem −, hogy hatalomban maradásához már egy teljes hónap sem áll rendelkezésére. Kun Béla, a Kommunisták Magyarországi Pártja központi bizottságának elnöke a Vörös Újságban keményen támadta őt, ráadásul tüntetéseket, sztrájkokat is szervezett, ezért a kormány a kápolnai esemény előtt két nappal letartóztatta a párt vezetőit, a lapot pedig betiltották.

Fernand Vix francia vezérkari alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője 1919. március 20-án adta át hírhedt jegyzékét, amelyben az Erdély határa mentén álló magyar haderőnek a Tisza vonaláig történő visszavonását követelte. A Berinkey-kormány ezt nem fogadta el, és gyorsan lemondott. Károlyi köztársasági elnök nyomban kormányalakítással bízta meg a kommunistákkal szembenálló Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, de ezzel alaposan melléfogott. Közben ugyanis a szocdemek egyik vezetője, Landler Jenő háborítatlanul tárgyalgatott a Gyűjtőfogházban őrzött Kun Bélával a két párt egyesüléséről és a hatalom átvételéről.

Különös félreállítások

Március 21-én Károlyi meglepve olvashatta saját proklamációját, amelyet Kun Béla és társai a tudta nélkül fogalmaztak, illetve hoztak nyilvánosságra. Ebben szerepelt: „A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem az egész területét katonailag megszállja. […] Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának”.

A puccsisták vezetői, Kun Béla és Garbai Sándor, az MSZDP elnöke ezen a napon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, egyúttal megalakították a „Forradalmi Kormányzótanácsot”, amelynek elnöke Garbai lett. Kun Béla külügyi, illetve hadügyi népbiztosi posztot kapott, de az irányításban főként az ő akarata érvényesült. Ezzel megkezdődött a 133 napig tartó vörös rémuralom, amely tovább rontott a katasztrofális helyzetben lévő Magyarország helyzetén és kilátásain.

Károlyi különös félreállítása jól jellemzi a hatalomra éhes társaság módszereit, de párhuzamba állítható azzal is, ahogyan 1918 decemberében a „vörös gróf” félreállította Bartha Albert honvédelmi minisztert. Ennek előzménye egy közöttük kialakult vita volt, amelynek során Bartha kérdőre vonta Károlyit a szerbekkel kötött belgrádi fegyverszünet miatt. Érdemes egy pillantást vetni erre az epizódra, amely jól tükrözi a „vörös gróf” hazaárulással felérő tevékenységét, valamint elképesztő politikai dilettantizmusát és gátlástalanságát.

Az előzményekhez tartozik, hogy 1918. november 3-án Padovában megkötötték az ún. Diaz-féle fegyverszünetet, amely Magyarországra nézve kedvező volt, mivel valamennyi frontszakaszon véget vetett a háborúskodásnak, és a demarkációs vonalat Magyarország határainál szabta meg. Károlyi Mihály ennek ellenére november 15-én Belgrádba utazott, ahol engedett a szerbek területi követeléseinek, és ennek megfelelő fegyverszünetet kötött. (Az 1982-ben kiadott Magyarország történeti kronológiája a dátumot november 13-ra teszi, aláíróként pedig Linder Béla tárca nélküli minisztert nevezi meg.) Bartha emiatt keveredett konfliktusba Károlyi Mihállyal.

1920-ban, a Tisza István gróf gyilkosai ellen indított hadbírósági per során tett vallomásában Bartha így fogalmazott: „Csináltak egy fegyverszünetet Belgrádban, annak dacára, hogy tudtak erről a Diaz-féle fegyverszünetről. Követeltem, hogy környezetéből távolítsa el azokat az embereket, akik ezt csinálták, elsősorban Diener-Dénest. Károlyi nagyon felháborodott, és kiabálta, hogy ő marad azon az úton, amelyen van, aki nem tud gyorsvonaton utazni, szálljon le a gyorsvonatról.”

Bartha előzőleg tárgyalt Fernand Vix francia vezérkari alezredessel, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetőjével is, aki ezt mondta neki: „Hiszen önöknek alkalmuk volt arra, hogy a határokat válasszák demarkációs vonalként, Önök tudtak a Diaz-féle fegyverszüneti feltételekről.” Bartha azzal érvelt, hogy a kormány nem tudott róla, mire Vix így felelt: „Én írásban be fogom bizonyítani, hogy az ön kormánya tudott róla.” A vezérkari alezredes ekkor átadott Barthának egy aktát, amely a magyar honvédelmi minisztérium november 3-i sürgönyének fogalmazványát tartalmazta. Ebben „a magyar kormány azt sürgönyözi Kövessnek, hogy Diazzal megköttetett a fegyverszüneti szerződés, amely szerint Magyarország határa képezi a demarká­ciós vonalat, bizottságnak kell lemennie… (…) A hátán az volt ceruzával, hogy Berinkey fog lemenni, ez át volt húzva és ki volt javítva, hogy Károlyi fog lemenni”.

Bartha az akta tartalmának ismeretében szállt vitába Károlyival, akinek másnap megjelent egy levele az újságokban, ezzel az indítással: „Kedves Diener-Dénes. Maga fogja Magyarországot képviselni a versaillesi konferencián.” Egy nappal később Bartha Albert honvédelmi miniszter Az Est című újságból értesült saját lemondásáról. Károlyi tehát hasonló módon szabadult meg miniszterétől, ahogyan később a kommunista és szociáldemokrata „barátai” őtőle.

A belgrádi ügyhöz tartozik, hogy Nyékhegyi Ferenc ezredes, a padovai fegyverszüneti bizottság egyedüli magyar tagja, 1922-ben megjelent tanulmányának előszavában így írt a tragikus diplomáciai lépésről: „Károlyiéknak e pontos és hiteles adatok közlése után lehetetlen lesz balvégzetű eljárásukat igazolni. Hogy mely indító okok késztették őket erre a hazánkra nézve oly végzetessé válott belgrádi kirándulásra, amely országunk feldarabolásának, nemzetünk katasztrofális tönkretételének s a reánk oly súllyal nehezedő szomorú jelennek teljes mérvű kiindulópontjául tekinthető, azt most csak a Mindenható tudja s majdan talán az oknyomozó történelem fogja megállapítani. […] Hogy e – különösen Magyarországra nézve oly kedvező – fegyverszünetnek 1918. nov. 3.-án való végleges megkötése s a kölcsönös ellenségeskedés beszüntetése után miért kellett Károlyi Mihály grófnak 12 nappal később – azaz nov. 15.-én – a belgrádi szégyenletes katonai egyezményt kérnie és elfogadnia, ezt a rejtélyt mindmostanáig megfejteni nem tudtam sem én, sem más.”

A kommunisták besúgója

Sokáig elhallgatott szomorú igazság: Károlyi a hazánkat feldaraboló trianoni döntés előtt másfél évvel már odaajándékozta az ország egy részét a szerbeknek. A megbuktatását követő, négy és fél hónapig tartó rémuralom, a Lenin-fiúk által elkövetett vérengzések sokak szemét felnyitották, ám Károlyit ez sem ábrándította ki. 1919. szeptember 28-án napvilágot látott egy szerkesztetlen, eredeti kézírása. Az Újság című sajtótermék fakszimilében közölte egyik levelét, amelyet július 4-én intézett Landler Jenőhöz, a Vörös Hadsereg főparancsnokához. Íme, a helyesírási hibáktól hemzsegő levél:
„Kedves Lanler, Két honapja lesz annak hogy a belugyi kormány Rendelkezése folytán Lakásomat (Svábhegy) Lorant út 22 engemet Detectivec öriznek Minden kettö kettö felvaltva tete ezt a szolgálátott. Igy összesen 8-10 ember fordult meg nalam szolgalatukat jol és pontossan végeztek ebben nem volt baj.
Ellenben legnagyob csodalatom s ez kesztett engem ezen sorok irására cselekedeteikrol –akik feltetlenül megbizhatok (az egyik 35 eve van szolgalatomba) megtudtam hogy a leg erösebb modon beszeltek a mai Rendszer és kormany ellen. Folyton annak a Remenyüknek adtak kifejezest bár jönne mar az ellenseg –a mai kormany elkergetesere- az egesz haz nep megbotránykozott ezen beszéd felett. Mind ezt nyiltan tettek az egyik nyiltan Tisza Istának valota magat. –Eleinte nem törödtem sokat ezekkel a pletykakka- de mint hogy ez állandoan és szinte Rendszeressen folyik kotelessegemnek tartom erröl értesiteni.

Szivelyes üdvözlettel (A legnagyobb ellenforinak valami szerb neve van Mihalowicshoz hasonlo)
Karolyi csak kettö viselkedett tartozkodoan Lukács és még egy (Gaál) nevet nem tudom Külömben is nevüket nem ismerem.”

A borzalmas mondatszerkesztéssel „megalkotott” levél (számokat és névelőket nem számolva) 139 szóból áll. Ezek közül hatvanhárom durva helyesírási hibát tartalmaz, vagyis Károlyi, aki még saját nevét is ékezet nélkül, Landlerét pedig betűkihagyással írta, ezen a téren csaknem ötvenszázalékos negatív eredményt ért el. Egy általános iskolás diákot − ilyen fogalmazás és helyesírás után − elégtelen osztályzattal küldenének haza. Levelének láttán elképzelhetjük, hogy emlékiratait, s más írásműveit milyen emberfeletti szerkesztői beavatkozással lehetett csak megjelentetni. Ám a levél tartalma ennél többet elárul írójáról. Károlyi ezzel a levéllel a kommunista Landler Jenő besúgójává süllyedt. Annak a Landlernek jelentett, akinek a rendszere őt magát is elmozdította a miniszterelnökségből. (Igaz, 1919. március 21-ig kárpótolták a köztársasági elnök bábuszerepével). Ez a dokumentum tökéletesen ábrázolja Károlyi jellemét, amellyel gond nélkül kockára tette a beárult detektívek életét. Egyikük nyíltan szimpatizált a meggyilkolt Tisza Istvánnal, s ezt Károlyi külön is Landler tudomására hozta. És a magyarországi baloldal ebből az emberből faragott
„nemzeti hőst”.

Nagyúrból lett kalandor

Herczeg Ferenc Két arckép című munkájában (Budapest, 2005) szerepel Károlyiról ez a megállapítás: „Midőn magához ragadta a legfőbb hatalmat, a nemzettel szemben azt a kötelességet vállalta, hogy meg fogja védeni az élet és a vagyon biztonságát. Ő azonban csak egy emberi életet és egy vagyont védett meg szomorú bátorsággal: a magáét. Mire már tüzelni kezdett a talpa alatt a magyar föld, és ő nem bízott már a vörös testőreiben, akiket az udvarias szovjetkormány bocsájtott a rendelkezésére, egy csomó kék bankjeggyel a bőröndjében a csehekhez szökött. Elmondhatjuk róla: nagyúrnak született, félbolond módjára élt, és úgy tűnt le, mint egy kalandor.”

Kun Béla és országrontó elvtársai már eltűntek azokról a piedesztálokról, ahova a marxista történészek állították őket. Károlyi Mihály valódi arca, valamennyi, hazaárulásnak minősíthető cselekedete azonban még nincs kellőképpen megvilágítva. A róla alkotott, helyenként még élő, hamis képet le kellene törölni a történelemoktatás és az ismeretterjesztés táblájáról, mert olyan személyről van szó, aki egyetlen tisztességes, hazája iránt elkötelezett magyarnak sem lehet a példaképe.

A szerző író, újságíró

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom