Történelem
Dél-Afrika száraz régiói egykor ősi tavaknak adtak otthont
Eredményeik egy változatos és termékeny régió képét festik
A Leicesteri Egyetem által végzett tanulmány azt javasolja, végezzenek további régészeti kutatásokat Dél-Afrika régészeti leleteiről a nemzetközileg is jól ismert belső területeken, amik további ismereteket tárhatnának fel, és betekintést engednének őseink viselkedésébe és vándorlásaiba.
Jelentős erőfeszítéseket tettek a kőkorszaki régészeti leletek feltárására Dél-Afrikában, különösen az elmúlt 150 ezer évre vonakozóan. Az emberi lakhatásról és az ország hatalmas belső területein elérhető erőforrásokról szóló ismereteink azonban a közelmúltig nagyrészt ismeretlenek maradtak.
Egy dél-afrikai, egyesült királyságbeli, egyesült államokbeli és francia kutatókból álló többnemzetiségű csoport által végzett közelmúltbeli tanulmány meggyőző bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy Dél-Afrika jelenleg száraz belsejében több nagy víztömeg létezett az utolsó jégkorszakban.
Pontosabban, ezek a tavak körülbelül 50-40 ezer évvel ezelőtt, majd 31 ezer évvel ezelőtt is fennmaradtak. A kutatók pontosan meg tudták becsülni az ősi tavak feltöltéséhez szükséges vízmennyiséget, amely lehetővé tette a kialakulásukhoz szükséges éghajlati változások, valamint a régió hidrológiájára, növény- és állatvilágára gyakorolt hatásuk rekonstruálását.
A kutatók eredményei egy változatos és termékeny régió képét festik elénk, amely képes volt ellátni a korabeli vadászó-gyűjtögető közösségeket.
A csapat tagja, Dr. Andrew Carr, a Leicesteri Egyetem Földrajzi, Geológiai és Környezetvédelmi Karának munkatársa elmondta: „Jelenleg ez a legjobb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mikor léteztek ezek a tavak. Tudjuk, hogy az utolsó jégkorszakban időnként emberek is jelen voltak, mivel a régészeti anyagok szétszóródtak a táj felszínén.
Ezek a területek ma barátságtalannak tűnnek, de a múltban látszólag sokkal kevésbé voltak azok, és ez hatással van arra, hogy az embercsoportok mikor és hogyan használták a tájat, és potenciálisan hogyan kapcsolódtak egymáshoz.”
A tudósok csoportja három valaha volt tavat vizsgált Dél-Afrika száraz nyugati részén, kelet felé Kimberley-ig.
„A régió meglehetősen nagy kihívást jelent a régészet számára, mivel a legtöbb anyag a szabadban, a sivatag felszínén fekszik, rétegtani kontextus nélkül – ezért nagyon nehéz megmondani, mióta van ott.”
