Krónika

530 éve indult az első hajó az újvilág felé

Cristoforo Colombo, avagy Kolumbusz Kristóf, ahogy magyarosított nevén ismerjük, tagadhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség korban meghatározó világképe kitáguljon az általa a vikingek után újra felfedezett kontinenssel, Amerikával.

530 éve indult az első hajó az újvilág felé
Kolumbusz Kristóf arcképe, Sebastiano del Piombo festménye (1529–1531)
Fotó: Wikipédia

Az itáliai származású Kolumbusz gyermekkorát apja mellett töltötte, aki posztókészítő volt Genovában. Később az Oszmán Birodalom terjeszkedésével a város jelentős piacot veszített, a kereslet pedig csökkent. A korabeli feljegyzések is arról tanúskodnak, hogy a család anyagi helyzete Kolumbusz születése után rosszra fordult, később azonban sikerült a felgyűlt tartozásokat részben rendezniük, a család pedig átköltözött Savonába.

Arról még a Kolumbusz-szakértők is vitatkoznak, hogy mikor is volt pontosan az ifjú felfedező első hajóútja, az azonban biztos, hogy 1473-ban szakított a családi hagyományokkal, és az ötven nagy hatalmú Genovai nemzetség egyike, a Centurione karolta fel, és megbízásaikat teljesítve kezdte meg tengerész pályafutását.

A sorsdöntő felfedező utat megelőzően Kolumbusz a portugál és a spanyol korona szolgálatában is állt. Első útjával az új világba azonban hivatalosan is megkezdődött a spanyol kokvisztádorok kora 1492-ben.

Az útra éppen 530 évvel ezelőtt került sor. Kolumbusz és zászlóshajója Santa María, valamint az azt kísérő két karvellatípusú hajó, Niña és a Pinta augusztus 3-án húzta fel a horgonyt, és indult útnak Odiel- és a Tinto-folyó összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól.

Az admirális felfedező útjai
Az admirális felfedezőútjai
Fotó: MTV Sajtóarchívum/MTI

Az út első fele a Kanári-szigetekig hat napig tartott, azonban a Pintával akadtak gondok, így kénytelenek voltak szeptember elejéig a időzni a szigetcsoportnál. A szükséges javítások elvégzése után szeptember 16-án elérték a Sargasso-tengert, amelyet október 5-én hagytak el. A hajók október 7-éig nyugat felé haladtak, de akkor a kapitány irányt változtatott és nyugat–délnyugat felé ment tovább.

Októberben 11-én a szárazföld közelségének jelei jelentkeztek: nádtöredéket, tüskebokorágat piros bogyókkal és faragott pálcát láttak a tengerészek a víz tetején úszni. Következő nap éjszaka a hajók elérték a Bahama-szigeteket.

A Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén fekszik a Guanahani-sziget. A sziget hossza kb. 12, szélessége 3–5 mérföld, közepén egy nagy tó található, amelyet sok apró tó vesz körül. A sziget lakott volt. A helyi lakosokat az admirális indiánoknak nevezte el, ők lukajoknak nevezték magukat. A tainók családjához tartoztak. Ez a nép élt a Nagy-Antillákon, Kuba és Haiti-szigetén is. Később az admirális ünnepélyes szertartás keretében birtokba vette a Guanahani-szigetet, és San Salvador (Szent Megváltó) névre keresztelte.

Kolumbusz a környező szigetvilágok felfedezését követően hazatért, és még három alkalommal vezetett utat az általa felfedezett új világba. Kolumbusz felfedezése európai szempontból majdnem kétszeresére tágították a lakott föld területét.

Az admirális élete végén már betegeskedett, 1506. május elején Valladolidba utazott. 1506. május 19-én végrendelkezett, majd május 20-án elhunyt. Hamvait Valladolidból Sevillába vitték.

Habár Kolumbusz maga még élete végén sem tudta, hogy egy új kontinenst fedezett fel, halála után nem sokkal már nyilvánvaló lett, a felfedező nem Indiában ért célba, hanem egy teljesen új világot fedezett fel, új távlatokat nyitva ezzel az emberiség számára.

Kapcsolódó írásaink