Történelem

Az államvédelem a forradalomban (2.)

A szolgálatot nem szervezték újjá, tagjai jelentős számban dolgoztak a forradalom után a kádári politikai rendőrségen, és a megtorlás során is fontos szerepet kaptak

Az államvédelmi alakulatok tevékenysé­gét és morális állapotát jelentős mértékben meghatározta 1956-ra, hogy a szervezetet 1953-ban beolvasztották a BM-be, majd többször átszervezték, és vezetői közül többeket letartóztattak. Mindezt az sem kompenzálta, hogy a volt ÁVH-soknak sikerült jelentős pozíciókat szerezniük a minisztériumban, sőt korábbi vezetőjük lett a miniszter.

Az államvédelem  a forradalomban (2.)
A Köztársaság téri pártszékházat őrzők többször szedtek össze a térről forradalmárokat
Fotó: Fortepan

Már a forradalom kirobbanásakor, 1956. október 23-án jelentős szerephez jutott egy volt ÁVH-s, ugyanis Piros László belügyminiszter volt az, aki először betiltotta, majd engedélyezte a tüntetést. A tömegmegmozdulásokkal kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy már 1953-tól szabályozták belügyi és a katonai szervek együttműködését rendkívüli időszakban. A hadsereget akkor mozgósították volna, ha a BM erői nem bizonyulnak elegendőnek a rend fenntartásához. A BM-alakulatok számára 1956. október 20-án, a lengyelországi események kirobbanásakor rendeltek el riadót. Ekkor felülvizsgálták az őrségek létszámát és a karhatalmi riadóterveket. A haderőnél is megtették az előkészületeket, majd visszavonták a riadót.  

Lényeges elem volt az is, hogy a testület forradalom alatti szereplését, és magukat az eseményeket is nagymértékben meghatározta, hogy sem a rendőri, sem a belső karhatalmi állomány nem rendelkezett tömegoszlatási ismeretekkel. Míg a két világháború előtti korszakban lovas rendőrök kardlapozással oszlatták fel a tömeget, addig ilyen kiképzést csak a forradalom előtti időszakban, és akkor is csak a fővárosi rendőri állomány részére rendeltek el.

Az, hogy békés eszközökkel nem tudtak tömeget oszlatni, lett többek között annak az egyik előzménye, hogy több sortűz is eldördült az országban. Így például már az 1956. október 23-i első, debreceni mészárlás is ennek volt köszönhető, ugyanis a BM megyei főosztálynál a politikai foglyok elengedéséért tüntetőket feloszlatni szándékozó belső karhatalmisták ék alakban, a puskájukra szuronyt tűzve próbálták visszaszorítani az embereket, mire többen kövekkel kezdték el dobálni őket, erre ők belelőttek a tömegbe.  

A forradalom alatt lényeges volt, hogy a teljes államvédelmi állomány nem, csupán egyes egységek voltak azok, akiket alkalmazhattak a felkelők ellen. Az is megfigyelhető volt, hogy a jogos népharag miatt sokan közülük rendőri egyenruhába öltöztek át a forradalom napjaiban, vagy egészen egyszerűen átszöktek a szovjetekhez.

Ez az átöltözés a rendőröknek nem tetszett, ráadásul sok volt államvédelmist felismertek rendőri egyenruhában, amiből botrány lett. A kétfajta állomány között már az 1953-as összevonást követően jelentős ellentétek keletkeztek. Kopácsi Sándor BM Budapesti főosztályvezető többeket közülük elbujtatott, sőt ezzel a céllal őrizetbe vetetett. Többen közülük a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, vagy jobb híján Ausztriába távoztak.

De menekült maga a belügyminiszter, Piros László is, aki a szovjetekhez távozott. November 3-án Tökölön jelen volt a magyar küldöttség letartóztatása során is, majd a forradalmat követően a Szegedi Szalámigyár főmérnöke, majd igazgatója lett. Ilyen módon tért vissza eredeti szakmájához, hiszen végzettségét tekintve hentes, vagy akár mondhatjuk azt is, mészáros volt. Lényeges kiemelni, hogy a belügyi, ezen belül az államvédelmi állomány önmagában véve jelentős volt, szervezett bevetésével a forradalom számára komoly gondokat okozhatott volna.

Akciók

Pár eseményt emelnék ki, amelyben egyes alakulatok részt vettek. 1956. október 22-én Orbán László, a belső karhatalom parancsnoka adott utasítást a rádió őrzésének megerősítésére. A húszfős békelétszámot meg kellett duplázni, de huszonharmadikára már összesen 270 fő érkezett oda. Fehér József volt a védelem parancsnoka, 19.45-kor dördültek el az első lövések az épületből, 21 órára a Puskin utcát fegyverrel tisztították meg a tömegtől. Közben rendőrök és harckocsik is érkeztek a térre, sokan elmentek fegyvereket szerezni.  

Ezen a napon más lényegesebb épületek őrzését is biztosította az államvédelmi, ezen belül nagyrészt a belső karhatalmi állomány: BM és a HM, Szabad Nép Székház, MDP-pártközpont, Atheneum Nyomda, Budapesti Pártbizottság, lakihegyi adó, határőr parancsnokság, egyes kerületi pártbizottságok, vasúti összekötő híd. Többen egyfajta gerillaharcban vagy inkább terrorista akciókban vettek részt a fővárosban, így mentőautókra tüzeltek, és több orvlövész is volt közöttük. Sok BM-épületet a felkelők bevettek, így több esetben nyilvánosságra kerültek a beszervezési dokumentumok.

Ezt követően az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűzben is feltehetően államvédelmi alakulatok tüzeltek a téren található tömegre. Ugyanezen a napon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főosztály előtt, Miskolcon is követelték a politikai foglyok elengedését, ami meg is történt. A belső karhatalom biztosította az objektumot, de a szabadon engedést követően lövöldözés kezdődött, amelynek során 16 fő hunyt el, és 51-en megsérültek.

A politikai vezetésben október 26-án vetődött fel az államvédelmi állomány feloszlatása, ezt 28-án jelentette be Nagy Imre, ekkor az ÁVH felszámolásáról beszélt, de a bejelentést jogszabály kiadása ekkor nem, csak a forradalom után követte. A titkos BM–ÁVH 53-as fúzióról a „köznép” nem tudhatott.  

Érdekesek az ezt követő, október 30-i Köztársaság téri események is. Ide egy katonai törzset telepített a katonai bizottság abból a célból, hogy a helyi pártbizottsággal és a fővárosi hadkiegészítő parancsnokságokkal együttműködve, szovjet támogatással munkásmilíciákat fegyverezzenek fel. A pártház őrzését részben olyan állomány látta el, akik a belső karhatalomban teljesítettek szolgálatot. Tevékenységükben lényeges volt, hogy több alkalommal szedtek össze a térről forradalmárokat. 30-án ostromolták meg és vették be a felkelők az épületet. Az ismertetett és ismert események mellett érdekes a katonai elhárítás központi szervének a forradalom alatti tevékenységét is górcső alá venni.

Katonai elhárítók

A BM államvédelmi szerveinek a munkájáról keveset tudunk a forradalom alatt, azonban a III. Főosztály, vagyis a katonai elhárítás tevékenységéről maradt meg egy összefoglaló. Az osztály feladata a rendőri és katonai állomány figyelése volt. A szerv központja, a Budapest, VI. kerület Izabella utcában helyezkedett el. Innen 1956. október 23-án az állomány nagy részét a tüntetések biztosítására rendelték ki, amelyen civilben és többen maroklőfegyverrel vettek részt.

Október 23-án már kétszázhetven fős alakulat volt a Magyar Rádió épületében
Október 23-án már kétszázhetven fős alakulat volt a Magyar Rádió épületében
Fotó: Fortepan

A központban pár ember gyűjtötte össze a személyesen tett jelentéseket, amelyeket a BM miniszteri ügyeletének továbbítottak. Később a Rádió­nál, a Parlamentnél, majd a Felvonulási téren történeteket is jelentették. Hármójukat megverte a tömeg, másnap, 24-én vonultak be az Izabella utcába, és ezen a napon jelentősebb eseményt nem jelentettek. Megegyeztek a szemben lévő VI. kerületi rendőrkapitánysággal, hogy támadás esetén közösen védik meg az épületet, bár fegyvert nem tudtak szerezni.

Október 25-én attól tartottak, hogy a felkelők meg fogják ostromolni az épületet.

A forradalmárok lefegyverezését megtiltotta nekik a minisztérium, csak támadás esetén az épület védelmét engedélyezték. Ennek ellenére többektől vették el a fegyvert és több gépkocsit is szereztek. Másnap ugyancsak sokakat ejtettek foglyul, majd 14 órakor nagyobb tömeg vonult az épület elé. Ezért a HM-től tankokat kértek, ám közben a forradalmárok nekikezdtek az épület kapuja betörésének, így közéjük lőttek, ekkor ketten meghaltak, és többen megsebesültek.

A harckocsik ezt követően értek a helyszínre, de a tömeg elfoglalta a páncélosokat, és az objektum ellen vonult. Így tárgyalásokat kezdtek, beengedtek öt forradalmárt, akik így békésen ki tudták szabadítani a foglyokat. Este újabb összecsapások történtek, a felkelők több szomszédos épületet is elfoglaltak. Így a HM-től ismét segítséget kértek, két tankot és egy karhatalmi szakaszt kaptak, akik az említett épületeket visszafoglalták. Október 30-án reggel a HM-be költöztek át, anyagai­kat előtte megsemmisítették.

A minisztériumban Földes László kérésére felvetődött, hogy menjenek át a Budapesti Pártbizottság épületébe, de ez nem történt meg. Végül október 30-tól november 2-ig a HM-ben tartózkodtak, ahol Forradalmi Katonai Bizottság alakult, a katonai elhárítókat 2-án a Katonai Ügyészség házi börtönébe szállították át, ahol november 4-én 8 óráig voltak, ekkor a szovjetek kiszabadították és felfegyverezték őket. Ezt követően a BM épületébe vonultak át, és elkezdték szervezni a karhatalmat, ide gyűjtötték össze a volt államvédelmi dolgozókat, belőlük alakították meg az első karhatalmi ezredet. Később a szovjetekkel a Schmidt-kastélynál, és a Nemzeti Múzeumnál harcoltak együtt.

A forradalom után

Látható, hogy az államvédelmisek tevékenysége vélt súlyukhoz képest nem volt annyira jelentős, az október 23. és 29. között leadott 61 sortűzből, amely 24 halálos áldozatot követelt, 15 volt hozzájuk köthető. Közülük 81-en vesztették életüket a forradalom időszakában. Az államvédelmet sem az 53 eleji sem pedig a forradalom előtti formájában nem szervezték újjá, politikai rendőrséget azonban Kádárék is felállítottak, ahol jelentős számban dolgoztak volt államvédelmisek, ugyanakkor a megtorlás során is fontos szerepet kaptak. Mások, sokan közülük fontos gazdasági, kulturális stb. pozícióba kerültek. w

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa

Az írás tegnap megjelent, első részében tévesen írtuk le Rajk László újratemetésének dátumát. Helyesen: 1956. október 6-án volt.

Kapcsolódó írásaink

Tatától Madeiráig

ĀA királyi pár az angol Glowworm monitor fedélzetén hagyta el az országot – a későbbiekben egyikőjük sem tért, térhetett vissza hazánkba