Történelem

Keresztényüldözés, elhallgatott és elhallgattatott egyházi ellenzék

Perr Viktor pécsi római katolikus pap, a keresztényszocialista eszmék híve, egy életen át küzdött előbb a fasiszta, majd a kommunista diktatúra ellen

Perr Viktor értelmiségi családban, a Háromszék vármegyei Gyulafalván született 1891-ben. Római katolikus hittudományi főiskolát végzett, és 1915-ben Pécsett szentelték pappá. Egyházmegyei áldozópap, majd 1924-től 1947-ig a pécsi püspöki fiúinternátus, az Emericanum igazgatója volt.

Keresztényüldözés, elhallgatott és elhallgattatott egyházi ellenzék
Perr Viktor apátplébános grábóci gyerekek között a helyi templom előtt 1955 körül
Fotó: MNDA

Fiatal papként a keresztényszocialista eszmék híve. Pécs és Baranya szerb megszállása alatt (1918. november 14. – 1921. augusztus 22.) négyszer is letartóztatták. A Független Kisgazdapártnak 1930-tól, a párt Baranya megyei szervezetének 1939-től volt tagja, majd elnöke.

Az 1940-es években szembefordult a nemzetiszocializmussal, 1944. március 19. után pedig a német uralommal. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatta, a pécsi Pius Gimnázium pincéjébe, onnan pedig Sopronkőhidára hurcolták, ahonnan novemberben szabadult. Tagja lett az 1944. december 5-én megalakult Pécs Városi Intéző Bizottságnak, majd Pécs-Baranya vármegye Nemzeti Bizottságának, valamint az Új Dunántúl című napilap szerkesztőségének. 1945-től a Független Kisgazdapárt Pécs városi polgári tagozatának elnöke.

„Ne féljetek tőlük!”

A Magyar Kommunista Párt (MKP) már 1944 végétől megtette az első lépéseket a hatalmi kulcspozíciók megszerzésére a politikai rendőrség, valamint a sajtó fő orgánumainak birtoklása révén. A kommunista párt az egyházakat tekintette legjelentősebb politikai ellenfeleinek. Közülük is elsősorban a római katolikus egyházat, amelynek számos vezetője, kispapja, szerzetese bátor ellenállást tanúsított politikai és ideológiai téren egyaránt a magyar polgári gondolkodástól idegen baloldali marxista eszmék beáramlása ellen. Pécs mint római katolikus püspöki székhely a kommunista párt vezetőinek szemében a klerikális reakció bázisának számított.

 A Független Kisgazda Párt (FKgP) városszerte ismert személyiségeket küldött a néphatalmi és a közigazgatási intézményekbe. A kisgazdapárt képviselőjének Pécs város törvényhatósági bizottságába megnyerték Virág Ferenc pécsi római katolikus püspököt, a megyei nemzeti bizottságban pedig Nikolits Mihály volt főispán – aki 1944-ben ellenezte a gettók felállítását – tevékenykedett a kisgazdapárt szellemében. E képviselők révén a párt maga mellé állította mind a régi megyei és városi tisztviselői gárda tagjainak többségét, mind a megye és Pécs város nagyrészt római katolikus lakosságát, a papokat és tanítókat.

A Független Kisgazdapárt és a Magyar Kommunista Párt megalakulásuktól kezdve éles harcot vívott egymással. Az MKP különösen Perr Viktor pécsi római katolikus papot támadta, akinek háború alatti érdemeit – 1944-ben kommunistákat, zsidókat bújtatott – senki sem emlegette, viszont a klerikális reakciós jelzőt az MKP politikusaitól és tollnokaitól rendszerint megkapta, és az MKP szervezőosztálya kádermegfigyelőinek jelentéseiben gyakorta szerepelt.

A kommunista politika elhallgatta és elhallgattatta az egyházi ellenzék bármilyen megnyilvánulását, az egyházak emblematikus személyiségeinek (a katolikus Mindszenty József, az evangélikus Ordass Lajos, a református Ravasz László) fellépéseit a jobb- és baloldali diktatúrákkal szemben.

A Független Kisgazdapárt pécsi szervezete 1946 áprilisától számos jelét érzékelte annak a nyomásnak, amelyet az MKP és a Baloldali Blokk ellene irányított. Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. március 31-én Pécsett beszédet mondott. Az ő szavait magyarázva Perr Viktor elutasította a baloldali pártok által hangoztatott véleményt a magyar nép bűnösségéről. 1946. április 22-én tartott mohácsi beszédében a belpolitikai kérdéseket taglalva leleplezte a kommunista párt programját. Szerinte, ha a kommunisták az eredeti programjukat hirdetnék, a magyarok úgy járnának, mint 1919-ben.

Perr bátor kiállásra biztatta a kisgazdapárti tagságot a kommunistákkal szemben. A népbíróságoknak a keresztény középosztálybelieket elmarasztaló tevékenysége, szigorú ítéletei ellen az e korban merésznek számító hangvétellel tiltakozott, sőt ellenállásra buzdított: „Ők azt hirdetik, hogy népítéletet akarnak a bűnösökre. Erre én csak azt mondom nektek, hogy ahol ők népítéletet akarnak, ott csináljatok ti népítéletet velük szemben, erre jogosítlak fel én benneteket. Mert nehogy azt higgyétek, ők erősebbek, mint mi vagyunk, ők csak bátrabbak, mint mi. És amennyivel bátrabbak ők, annyival kell nekünk bátrabbaknak lenni.

Ők csak annyival bátrabbak, mint amennyivel maflábbak vagyunk mi. De ne féljetek tőlük. Én tudom, ti mit gondoltok el. Azt, hogy a pártrendőrség lecsukat benneteket.” A pártrendőrségre utaló kitétel a rendőrségek, különösen a politikai osztályok kommunista irányítására vonatkozott. Perr Viktor szerint a kommunisták „szeretnének nagyobb helyet elfoglalni, mint amennyit megérdemelnének”, de „ha nagyobb tömeget akarnak szerezni”, mint a kisgazdapárt, akkor „ne erőszakkal szerezzenek pártjuknak rendőrséget”. Perr Viktor kimondta azt, amit a korabeli lakosság nagy része hasonlóan látott, de nem mert kimondani: „Mert ez nem demokratikus rendőrség, amikor kivizsgálás nélkül vannak ártatlan emberek hónapokig bezárva.”

Grábócon 1960 körül Babity Alexej konyhájában
Grábócon 1960 körül Babity Alexej konyhájában
Fotó: MNDA

Frontális támadás az FKgP ellen

A baloldali pártok és a Független Kisgazdapárt küzdelme a politikai hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért 1946 végén, majd 1947 elején egyre élesebbé vált. A „köztársaság-ellenes összeesküvés” kommunista felgöngyölítése során több MKP-akció irányult a Független Kisgazdapárt ellen, különösen az FKgP bázisának számító Baranya megyei és Pécs városi helyi szervezetek ellenében hirdetett harcot a kommunista párt.

Ilku Pál, az MKP Pécs városi titkára (a Kádár-korszakban művelődésügyi miniszter) 1947 januárjában így nyilatkozott: „Olyan irányba kell vinni az eseményeket, hogy a pécsi kisgazdapárt vezetőségét lehetetlenné tegyük!” Az Új Dunántúl 1947. január 22-i cikke indította a frontális támadást. Ilku szerint eddig nem volt olyan konkrétum, ami miatt a pécsi kisgazdapárti szervezet ellen komoly akciót indíthatott volna a pécsi MKP-szervezet, de most − az összeesküvéssel − a helyzet megváltozott. Ilku azt ígéri a kommunista párttagságnak, hogy minden pártfórumon, pártnapokon, sajtó-, propaganda- és agitációs értekezleteken foglalkozni fognak a kérdéssel, nemcsak a párttagság, hanem a pártonkívüliek elé is kiviszik az ügyet, miszerint a pécsi kisgazdapárti vezetőség „menti az összeesküvőket, falaz nekik, sőt a munkáspártokat támadja”.

A rendőrség is akciót fog indítani, mert a köztársaság védelméről szóló törvény alapján is lehet támadni. A pécsi kisgazdapárt vezetőségének szétveréséhez Nagy Ferencet is fel lehet használni, mert a kisgazdapárt pécsi vezetőségének választása Nagy Ferenc akarata ellen történt. Helyes lenne, ha az MKP erről értesítené Nagy Ferencet. Ilku szerint „sajnos a támadás nem irányulhat Perr Viktor ellen”, mert volt annyira ügyes a kisgazda párttájékoztatón, hogy „tett egy elvi jelentőségű nyilatkozatot az összeesküvők ellen”. Majd a kommunista pártvezető megadta a párt stratégiáját az ellenség megsemmisítésére, a korra jellemző pártfrazeológiával: „Ezért az egész vezetőséget kell hogy támadjuk, és az egész vezetőség szétverésén keresztül próbáljuk Perr Viktor pozícióját megsemmisíteni.”

Ilku a kisgazdapárti reakció leleplezésére agitátorgárdát szervezett, újságcikkeket rendelt nyomásgyakorlásra, közvetlen tárgyalásokat folytatott a kisgazdapárt vezetőivel, akik közül egyesektől ígéretet kapott arra, hogy „Perr Viktor és Szécsey Béla képviselőket kihajózzák a politikai életből”. A tárgyalások azonban a Kovács Béla-ügy kipattanása után megszakadtak, mert „partnereink Kovács Béla személyes jóbarátai”.

Ilku felhasználta a pártok ellen az úgynevezett B-hálózatot is az MKP ellenfeleinek megfigyelésére. Az MKP KV Szervezési Bizottságának írt levelében Ilku Pál, az MKP pécsi vezetőségének titkára büszkén jelentette, hogy az MKP B-hálózatát még jobban kiépítette a kisgazdapártban, „úgy, hogy a legbensőbb ügyekről órákon belül jelentést kapok”, a szerzett adatokat pedig jól fel tudják használni a tárgyalásokon és az agitációk során.

A kommunista pártnak végül 1947 elején sikerült elérnie, hogy Perr Viktor távozzon a pécsi politikai életből. Igaz, ezt nem likvidálással oldotta meg az MKP, hanem közvetett úton: Virág Ferenc pécsi püspök jobbnak látta, ha nem feszül tovább a húr a katolikus egyház papja és a kommunista párt között, ezért Perr Viktort áthelyezte a pécsi egyházmegyéhez tartozó Szekszárdra.

Perr Viktor nem adja fel

1947 nyarán, miután a Magyar Kommunista Párt kinyilvánította szándékát az idő előtti választások megrendezésére, valamint a választójogosultak számának csökkentését tartalmazó új választójogi törvényt fogadtatott el a nemzetgyűléssel (1947. évi XXII. tc.), a pártok fő tevékenysége a választási előkészületre irányult, egymás közti viszonyukat pedig a választási küzdelem határozta meg.

A kisgazdapárt szétesése nyomán alakult ellenzéki pártoknak Pécsett és Baranya megyében is volt bázisuk. A Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer-párt), a Független Magyar Demokrata Párt (Balogh páter pártja), valamint a Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) is alakított szervezetet a baranyai megyeszékhelyen. A Pfeiffer-párt, a Balogh-párt és a Barankovics-párt is indított jelölteket az 1947. évi választásokon.

Az MKP pártpropagandája, agitációja mellett a kezében lévő sajtót is az ellenzék ellen vetette be, elsősorban a Pfeiffer-párt megsemmisítésére használta fel. A városi MKP-szervezet nehezményezte, hogy a pécsi egyházi iskolák ifjúsága a Barankovics-pártnak dolgozott, valamint valóságos rettegéssel töltötte el a pécsi kommunistákat az a tudat, hogy régi volt kisgazda ellenfelük, Perr Viktor is jelöltette magát a Demokrata Néppárt színeiben, és e pártot támogatta. Takács László ifjúsági megbízott szerint Perr Viktornak nagy befolyása volt az egyházi és iskolai hatóságokra.

Perr Viktor sorsa a kommunizmussal szembeni egyházi ellenállók következetes életét és áldozatos harcát példázza. Az FKgP Pécs városi tagozat elnökségéről lemondott, de a Baranya megyei szervezet elnökségét még néhány hónapig megtartotta.

Az 1947. évi országgyűlési választásokon már a Demokrata Néppárt (DNP) képviselőjelöltje, majd országgyűlési képviselője volt. Az 1950-es években elhallgattatták, nem politizálhatott, ám 1956 októberében mégis részt vett a kisgazdapárt alakuló ülésén Szekszárdon. A forradalom bukása után örülhetett, hogy életben hagyták. 1964. december 30-án halt meg Bonyhádon.

A szerző nyugalmazott levéltáros, történész

Kapcsolódó írásaink

A Vatikáni Titkos Levéltár új részlege jövőre nyílik meg

ĀAz intézmény az egyetemes és magyar történelem számos sorsfordító eseményének írásos emlékeit őrzi: itt találhatók a trienti, valamint az első és második vatikáni zsinatok dokumentumai vagy épp a pápai diplomáciai képviseletek iratanyaga