Történelem

A Baloldali Blokk terrorja a polgári demokrácia ellen

A Baranyában 75 éve megalakult Magyar Szabadság Párt nemzeti demokratikus elveket vallott, és keresztény szellemiséget képviselt

A klasszikusnak tekintett angol és francia többségi demokráciákkal szemben Kelet- és Közép-Európa sok tekintetben más utat járt. Itt egy agresszív, szűk és szélsőséges kisebbség többször is sikerrel ragadta meg a politikai hatalmat, és rövidebb-hosszabb időszakokra politikai diktatúrát működtetett. (1917. Oroszország, 1919. Magyarország, 1933. Németország). Ezek a győztes kisebbségek, lévén hogy a diktatúrákban nincsenek szabad választások, békésen nem voltak leválthatók.

A Baloldali Blokk terrorja a polgári demokrácia ellen
Sulyok Dezső (1897–1965) pápai ügyvédből lett elvhű politikus, a Magyar Szabadság Párt elnöke
Fotó: Mek.oszk.hu

A baloldali kisebbség akkor sem veszi tudomásul a választási vereséget, ha esetenként még nyílik alkalom a többség számára véleményének kifejtésére. Sőt, miként az például Magyarországon történt 1946–1947-ben, még agresszívebben törnek a hatalom megszerzésére, a polgári többség pártjainak felszámolására. Az úgynevezett „szalámitaktika” sikeres végrehajtásához a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság, illetve a jelen lévő szovjet hadsereg mindig megadta az éppen szükséges támogatást. (Elég ehhez Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának esetét említeni.)

A háború utáni első, még valóban szabad nemzetgyűlési választások 1945. november 4-én Baranya megyében és Pécs városában is az országoshoz hasonló eredményeket hoztak. Pécsett is a kisgazdák szerezték meg a legtöbb szavazatot, de kevesebbet (45,2 százalék), mint országosan (57 százalék). Pécs polgárságának, kispolgárainak, nagyszámú ipari munkásának és bányászlakosságának nagyobb része a Szociáldemokrata Pártot választotta (33,2 százalék), messze meghaladva az országos arányt (19,2).

A Baloldali Blokk mesterkedése

A kommunista pártot nem törte le a választási vereség, és az említett hatalmi háttérrel, valamint a belügyminisztériummal és a politikai rendőrséggel karöltve a magyar bolsevikok sikerrel akadályozták meg, hogy a kisgazdák a választási eredmények arányában részesedjenek a politikai hatalomból. Így 1946. március 5-én megalakították a Baloldali Blokkot. Pécsett, 1946. március 10-én, a Széchenyi téren tömegtüntetést szerveztek húszezer ember részvételével.

Az MKP és a vele tartó baloldali pártok (SZDP, NPP) szavakban a belpolitikai stabilizációt szorgalmazták, ugyanakkor az MKP már tudatosan törekedett a politikai egyeduralom megszerzésére. E célból a koalíciós partnereket, az „útitárs” pártokat egyre gyorsuló ütemben szorították ki a fontos politikai döntésekből. Hadjáratot indítottak e pártok általuk reakciósnak minősített tagjai ellen (Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Barankovics István stb.).

Az MKP és a Baloldali Blokk agresszív politikája eredményre vezetett: nyomásukra a hátráló kisgazdapárt szétszakadt. Egy héttel a Baloldali Blokk megalakulása után, 1946. március 12-én a Független Kisgazdapárt elnöksége bejelentette, hogy a párt megválik húsz „reakciós” parlamenti képviselőjétől.

A pártszakadás eredménye az volt, hogy a leginkább kommunistaellenes politikát követelő tagjait távolította el a Tildy Zoltán és Nagy Ferenc vezette Független Kisgazdapárt. Közülük tizenhatan 1946. március idusán (15-én), az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján megalakították a Magyar Szabadság Pártot.

Az alkotmányos demokrácia intézményeit és a keresztény hitelvek és erkölcsi törvények követelményeit fő szempontjainak tekintő párt vált a koalíciós pártok ellenzékévé. A kisgazdapárton belül történt szakadáshoz hozzájárult a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló törvénytervezet vitája is, amelyet a később kizárt képviselők nem fogadtak el, s amelyet éppen kizárásuk napján, 1946. március 12-én szavazott meg a nemzetgyűlés. Ez a törvény lett azután a szalámipolitika további lépéseinek hivatkozási alapja.

Támadás Sulyok Dezső ellen

A Szabadság Párt megalakulása után közvetlenül szervezkedni kezdett vidéken is. A pártnak elsősorban a nagyvárosokban volt polgári, kispolgári bázisa. Pécsett is megalakult a párt Baranya megyei szervezete. A városban székelő baranyai Szabadság Párt szervezetnek 240 nyilvántartott párttagja volt. A Szabadság Párt megyei szervezetének első titkára Varga József lett, aki 1946 áprilisától 1947. július 21-ig töltötte be a tisztséget.

Az MKP pécsi vezetői és a politikájukat kiszolgáló újságírók a jobboldali ellenzék radikálisan kommunistaellenes pártját, a Magyar Szabadság Pártot nem ellenzékként, hanem ellenségként kezelték. A Szabadság Párttal szemben, különösen gyűlölt titkáruk, Sulyok Dezső ellen valóságos hecckampányt indítottak országszerte. E kampány Pécsre is kiterjedt. Sulyok Dezső így emlékezett vissza az ellene irányuló pécsi akcióra: „1947. május 1-jén a »munka ünneplése« egészen eldurvult képet mutatott. Pécsett a »felvonuláson« egy rongybabát cipeltek magukkal, amelynek engem kellett ábrázolnia. A baba egy akasztófán lógott. Az iIyenfajta ábrázolások gyakran indították arra a felhergelt csőcseléket, hogy a gyilkosságot valóban elkövessék.”

Az MKP pécsi vezetősége 1947. március–áprilisban erőteljes harcot indított a Szabadság Párt ellen. A támadás alapját Sulyok Dezső egy 1947. március 27-i parlamenti beszéde, pontosabban annak tudatos eltorzítása képezte. Felszólalásában a bányászok termelési eredményeiről szólván azt (az egyébként helytálló) kijelentést tette, hogy a Pécs vidéki bányászság termelési eredményei az 1946. decemberi stabilizációtól nem emelkedést, hanem csökkenést mutattak.

Az MKP pécsi szervezete erre a Sulyok-kijelentésre hivatkozva szervezte meg ellene, illetve pártja ellen – munkásellenességgel vádolva – a pécsi bányászság tiltakozó akcióját. Az MKP körzeti bányásztitkárai akciótervet, röpcédulákat készítettek, amelyeken a bányászoknak megmagyarázták Sulyok „támadásának” jelentőségét. A bányászok természetesen „állást foglaltak Sulyokék rágalmaival szemben”. Az MKP pécsi vezetősége küldötteket választatott a bányászokkal egy memorandum átnyújtására, amit 1947. április 3-án át is adtak a Magyar Szabadság Párt pécsi vezetőségének a Pécs vidéki bányász munkásság követeléseként. Az MKP ezzel lényegében elérte, hogy a Sulyok-pártot a bányászsággal szembefordítsa.

Hiába válaszolt Sulyok Dezső a memorandumra 1947. április 14-én kelt levelével, nem voltak meg az eszközei a defenzívából történő kitörésre, a megbélyegzés elkerülésére. Sulyok természetesen nem akarta a Szabadság Párttól elidegeníteni a munkásságot, átlátta a pécsi bányászok memorandumának politikai jelentőségét, valamint a memorandum mögött az MKP támadásának veszélyét, ezért igyekezett a durva támadásra tárgyilagosan válaszolni. Egy olyan korszakban, ahol már nem volt lehetőség a tények nyugodt, differenciált mérlegelésére hiába bizonyította tételesen az általa mondottak valódiságát a termelési statisztikával, nem tudta hitelteleníteni a rágalmakat.

Hiába hangsúlyozta, hogy ennek oka nem a bányamunkásság, hiszen ők emberfelettit teljesítettek, hanem a termelési körülmények romlása, de ez már utólagos magyarázkodásnak tűnt. Azt is hiába kérte, hogy levelét, mivel a Szabadság Párt lapja, a Holnap még mindig nem jelenhetett meg, teljes terjedelmében, megcsonkítás nélkül hozzák nyilvánosságra. Sulyok Dezső szerint a munkáspártok támadásának kérdése a politikai szabadság és agitáció kérdésének része, ezért a munkáspártok támadásának megszüntetésére vonatkozó kérést a Szabadság Párt nem tudja és nem is akarja teljesíteni. „Minden esetben ugyanis, ha a munkáspártok politikáját és intézkedéseit helytelennek tartjuk, akkor ezeket a pártokat támadni fogjuk, mert ez a kötelességünk, pártállásunk és politikai elveink szerint.”

Ez a támadás azonban „mindig tárgyilagos lesz, és az egyetemes magyarság közös érdekeit szolgálja”. Ha a memorandum írói ezt tudomásul veszik, nem akarnak elfojtani minden bíráló szót. Sulyok nem hitte, hogy „a politikai­lag érett és nagy múlttal rendelkező magyar munkásság bármely tényezője” az erőszak fegyvereivel folytatott harcot választaná. Remélte, hogy a pécsi bányászok belátják, hogy „a politikai felfogások eltérése mellett is lehet emberi hangon és emberi módszerekkel politikai küzdelmet folytatni”.

A határozott, de egyáltalán nem sértő politikai felfogást tartalmazó levél lényegét azonban Ilku Pál, az MKP Pécs városi titkára (a Kádár-korszakban művelődésügyi miniszter) elferdítette, és úgy ismertette az aknáknál, hogy Sulyok nem adott elégtételt a bányászságnak, „ellenben bejelentette a munkáspártok további támadását”.

Ezért az MKP bányászvezetősége Sulyok ellen határozatot hozott, amit közölt a helyi sajtóban, valamint a Szabad Népben is. A bányászság Sulyok levelére azt válaszolta, hogy „tekintve, hogy vádjait nem vonta vissza, és rövid működését tekintve fasiszta pártnak tartja (a Szabadság Pártot), mint ilyennek a zászlóbontását és működését minden eszközzel akadályozni fogja.” A bányászok megbízottakat küldtek ki a Szabadság Párt pécsi székháza elé, hogy a párt működését figyeljék.

A Szabadság Párt felszámolása

A Magyar Szabadság Párt, a polgári ellenzék koalíción kívüli pártjának működését nemcsak politikai, hanem rendőri eszközökkel is akadályozták. A kommunista irányítás alatt működő rendőrség a nyílt erőszak módszereit alkalmazta a vezetői által nemes egyszerűséggel fasisztának nyilvánított ellenzéki párttal szemben. 1947. május 19-én Varga József, a Szabadság Párt pécsi vezetője tartott nagygyűlést Pellérden. Varga beszédéből betekintést nyerhetünk a Szabadság Párt nézeteibe, amelyek egy keresztény konzervatív párt elveit tükrözik.

Eszerint a Szabadság Párt a kötelező vallásoktatás mellett áll ki, míg a kommunisták a fakultatív vallásoktatás bevezetésének követelésével a vallás eltörlését készítik elő, a kommunisták csak azokat a hadifoglyokat hozzák haza a Szovjet­unióból, akiknek hozzátartozói az MKP tagjai, csak a kommunisták kapnak lakást. A gyűlést a rendőrség félbeszakította, a Szabadság Párt helyi vezetőjét, Varga Józsefet egy társával együtt letartóztatta és átadta az Államvédelmi Osztálynak. A Szabadság Párt tagjainak letartóztatását követően, a pellérdi rendőrség előtti téren, mintegy negyvenfőnyi tömeg rokonszenvtüntetést rendezett az őrizetbe vettek mellett.

Az MKP és az Államvédelmi Osztály együttműködött abban, hogy egy legális ellenzéki párt bármilyen szervezetépítését csírájában elfojtsák, rendőrségi ügyként kezeljék a Magyar Szabadság Párt bármilyen pártszervezési próbálkozását. Ilku Pál, az MKP oktatási pártfunkcionáriusa, miután az Államvédelmi Osztálytól tudomást szerzett a pécsi Fémipari Szakiskolában megindult szabadságpárti szervezkedésről, azonnal arra biztatta (lényegében utasította) a pécsi tankerületi főigazgatót, valamint az iparoktatási igazgatót, hogy tegyenek lépéseket a középiskola azon tanárai ellen, akik a szabadságpárti szervezkedést „nemhogy megakadályozták volna, de elősegítették”.

1947 nyarán, miután a Magyar Kommunista Párt kinyilvánította szándékát az idő előtti választások megrendezésére, valamint a választójogosultak számának jelentős csökkentését tartalmazó új választójogi törvényt fogadtatott el a nemzetgyűléssel (1947. évi XXII. tc.), a pártok fő tevékenysége a választásokra való előkészületre irányult.

A pártok egymás közti viszonyát a választási küzdelem határozta meg. Ries István szociáldemokrata igaz­ságügyi miniszter Pécsett közölte, hogy a Szociáldemokrata Párt külön listát indít. Az MKP szerint az SZDP azért akart külön listát, hogy a polgári, „reakciós” szavazatokat megszerezhesse Sulyokék elől. Végül Szakasits Árpás szociáldemokrata pártja mégis elfogadta a választási szövetséget az MKP-val. A pécsi kisgazda pártszervezet vezetői attól tartottak, hogy a Dinnyés Lajos kormányfő mögé felsorakozó pártközpont új jelölteket állít, és ezzel pozícióik meginoghatnak.

A Szabadság Párt pécsi szervezete 1947. június végén értekezletet tartott, amelyen egy Budapestről érkezett szervezővel megvitatták a rendőrség velük szemben alkalmazott módszereit. Laki István rendőr alezredes ugyanis a Szabadság Párt gyűléseit egyszerűen betiltotta. A Szabadság Párt pécsi vezetői elhatározták, hogy ha a legális szervezőtevékenységet nem folytathatják, áttérnek az illegális szervezkedésre.

Az 1947. évi nemzetgyűlési választások előtt a Baloldali Blokk pártjai a hároméves terv célkitűzéseit tették meg választási programjuk alapjául, és jelentős beruházásokat ígértek. A választójogot jelentősen szűkítették: sem a kitelepítendő németek, sem a betelepült felvidékiek nem szavazhattak. A kommunisták elérték, hogy parlamenti ellenfelük, a Szabadság Párt 1947. július 21-én feloszlassa magát. A pártelnök Sulyok Dezsőnek csak viszontagságos úton sikerült Nyugatra menekülnie. Állampolgárságától megfosztották. 1965. május 18-án hunyt el New Yorkban.

A szerző nyugalmazott levéltáros, történész

Kapcsolódó írásaink