Történelem

Száz éve jött létre a 20. század legstabilabb magyar politikai rendszere

„Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nemzet életének vagyunk az őrei, nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, nem egyéni érdekeknek, hanem kizárólag a nemzet érdekének” – mondta 1921. április 19-én gróf Bethlen István

Új kormány lépett hivatalba 1921. április 14-én Magyarországon, amit bethleni Bethlen István gróf vezetett. A miniszterelnök egészen 1931. augusztus 24-ig maradt hivatalában, miközben igen stabil politikai rendszert hozott létre a Horthy-korszakban. Kormánya megalakításakor Bethlen már tapasztalt politikus, hiszen 1901 óta a képviselőház tagja volt. Politikája a dualizmus időszakában is sokszínűnek számított: konzervatív alapattitűd mellett az agrárius elképzelések alakították azt, miközben lokálpatrióta arisztokrataként Erdély ügyét is szívén viselte. Különösen igaz volt ez Székelyföld kérdésére: Bethlen egyike volt azoknak, akik kezdeményezték, hogy a Partium keleti részétől a történelmi Erdély északi területére magyarokat telepítsenek, hogy ezáltal „magyar nemzetiségi korridor” jöjjön létre.

Száz éve jött létre a 20. század legstabilabb magyar politikai rendszere
Gróf Bethlen István miniszterelnök (1921–1931)
Fotó: Wikipedia

Az 1918-as összeomlás után Bethlen politikai szerepe jelentősen nőtt, miután a dua­lizmus vezető politikusai elvesztették hatalmukat. A gróf az elsők között bírálta az őszirózsás forradalmat követő, november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaságot. 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját, majd – már a proletárdiktatúra idején – áprilisban Bécsben megalakította az egyik magyar ellenforradalmi csoportot az Antibolsevista Comitét. A Magyarországi Szocialista Szovjet Tanácsköztársaság bukása után Bethlen még fontosabb szerepet játszott a belpolitikában, s tagja volt a Párizsba induló békedelegációnak is. Ez az időszak valósággal falta a kormányokat: a népköztársaság 125 napja, a kommün 133 napja után az ellenforradalmi kormányok is rövid ideig működhettek, a Huszár Károly- és Simonyi-Semadam Sándor vezette kabinetek pedig a trianoni békediktátum előkészítése és aláírása miatt buktak meg. A helyzet némileg stabilizálódott ugyan az 1920. évi I. törvénycikk elfogadásával, valamint Horthy Miklós kormányzóvá választásával, de a széki Teleki Pál gróf által vezetett kabinet is igen ingatag körülmények közepette működött. Ezt a krízist IV. Károly király első visszatérési kísérlete a végsőkig kiélezte, és bár az kudarcba fulladt, Telekinek mennie kellett.

Az új, immár bethleni kabinet a magyar történelem egyik legválságosabb periódusában kezdte meg munkáját. Az ország területének és lakosságának kétharmadát elvesztette, Bethlen szavával élve egy kezét és lábát elvesztett torzóként létezett. Mintegy négyszázezer magyar menekültről kellett gondoskodni, miközben a gazdaságot egyre mélyebb infláció fojtogatta. A miniszterelnök első jelentősebb tette az volt, hogy mindössze 24 óra alatt sikerült megalakítania kormányát, amelynek névsorát a kormányzó is elfogadta. A kabinet koalíciós kormány volt, miután a vezető kisgazdapolitikus, Nagyatádi Szabó István kijelentette, hogy a kormányalakítás csak ezen az alapon lehet sikeres, s elvetette az egységes (kormány)párt létrehozását. Bethlen politikájának sikerességét bizonyította, hogy ez a párt (Egységes Párt néven) szűk egy évvel később mégis létrejött.

Az új kormányban három–három tárcát kapott a két legerősebb politikai formáció, vagyis a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt, valamint az Országos Kisgazda- és Földműves Párt, a többiek legitimisták vagy pártonkívüliek voltak. A miniszterelnök így – reagálva a dualizmus bukása utáni változásokra – alapvetően kereszténydemokrata és kisgazda bázisra építkezett.

Bethlen a kormány programját a nemzetgyűlés április 19-i ülésén részletesen ismertette. Hangsúlyozta, hogy „új politikát kell követnünk, de a régi politika hibái nélkül”.

Mennyiben sikerült ez Bethlennek? Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az első világégés előtti problémahalmazt ez a kormány érdemben igyekezett csökkenteni, elsősorban a szociálpolitika elmélyítése révén. Ide sorolhatjuk a kötelező nyugdíj- és betegbiztosítás bevezetését, valamint a korlátozott földosztást is. A dualizmus időszakához képest jelentősen bővítette a kabinet a választójogot is. E társadalmi és politikai folyamatok irányítása, befolyásolása mentén Bethlen nevéhez jogosan köthetjük az 1920-as évek hazai konszolidációját és ezen belül különösen a magyar középosztály megerősítését.

Bethlen gyors válságmenedzselése, gondos kormány-előkészítő tárgyalásai révén már 1921 tavaszán a korszak legjobb magyar politikusának bizonyult. Sikerének alapját leginkább az jelentette, hogy az ország dualizmus alatti politikai alapjait, hagyományait jól ismerte, azok tapasztalatait adaptálta, és gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez.

A miniszterelnök hevesen bírálta az 1867. évi kiegyezés rendszerét, valamint a dualizmus időszakának politikai hibáit, szemléletét – ebben az értelemben a korai Horthy-korszakot jellemző mentalitást követte. Bethlen helyesen látta, hogy a nemzeti érzület alaposan megcsappant a Monarchia időszakában, és nemzeti katasztrófánkat egyértelműen belső hibáinkból vezette le. Az 1919-es történésekre pozitív választ adva Bethlen kiegyezett a hazai szociáldemokratákkal, sikeresen leválasztva őket a bolsevizmusról.

Bethlen István kormánya az eskütétel után a Miniszterelnökség teraszán, 1921-ben. A képen balról jobbra: Bernolák Nándor, Nagyatádi Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos
Bethlen István kormánya az eskütétel után a Miniszterelnökség teraszán, 1921-ben. A képen balról jobbra: Bernolák Nándor, Nagyatádi Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos
Fotó: Wikipedia

A miniszterelnök első fontos sikerét az jelentette, hogy politikai szempontból túlélte a király második visszatérési kísérletét is, miközben a hazai legitimisták jelentékeny táborát is ki tudta békíteni rendszerével. Ezt aközben tudta megvalósítani, hogy még 1921-ben megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása, valamint a trianoni „békeszerződés” törvényben való kihirdetése is. Ugyanakkor politikai manőverezése közben szerencséje is volt, ugyanis a királykérdést alapvetően a király tragikusan fiatalon bekövetkezett halála (1922. április 1.) zárta le.

Bethlen István a Horthy-korszak első – mi már tudjuk, hogy legsikeresebb – politikai rendszerét hozta létre. Az 1920-as években felmutatott eredmények a gazdasági, társadalmi és politikai konszolidáció terén szinte páratlan sikernek minősíthetők a magyar történelemben, különösen ha ezeket a trianoni katasztrófa mértéke, valamint az 1989/90-es rendszerváltoztatás blendéjén keresztül szemléljük.

Mi volt e sikerek titka? Első helyen kell kiemelnünk, hogy a világháborús vereség ellenére a magyar politikai elit teljesítménye jóval meghaladta az államszocialista rendszerét. Bethlen arisztokrataként tulajdonképpen ex officio politizálhatott, miközben európai műveltséggel rendelkezett. A legfontosabb, hogy tudta, kik a legalkalmasabbak miniszteri posztok betöltésére, nem véletlenül hivatala idején működhetett tárcavezetőként Klebelsberg Kuno gróf. Helyes felismerés volt, hogy a nyersanyagaitól megfosztott ország alapvetően szellemi tőkéjének erősítésében bízhat.

Bethlen miniszterelnöksége idején tulajdonképpen egy új magyar politikai elitet hozott létre. Ennek legfontosabb aspektusa kétségkívül a kisgazdák kormányzásba történő beemelése volt. Külpolitikája során sikeresen semlegesítette a hazánkat elszigetelni igyekvő kisantant szándékait, biztosította Magyarország 1922. évi felvételét a Nemzetek Szövetségébe. Mindezzel együtt Bethlen soha nem adta fel a trianoni békediktátum revíziójának ügyét, még ha reálpolitikusként a „Mindent vissza!” jelszavát nem is tartotta megvalósíthatónak. Bethlen 1920-as évekbeli konszolidációs politikája teremtette meg az 1938 és 1941 közötti revízió lehetőségeit és kereteit, így bár ezek a sikerek nem közvetlenül a gróf nevéhez kötődnek, azok létrejötte munkásságának következményének tekinthetők.

A miniszterelnök mának szóló legsikeresebb működési területe a gazdasági szféra volt. Hivatala idején jött létre – az egyik legfontosabb 1848-as cél, egyben a független Magyarország gazdaságának záloga – a Magyar Nemzeti Bank. A súlyos infláció leküzdése után pénzreformra is sor került: a magyar pengő 1927 és 1944 között a világ egyik értékes és keresett valutája lett.

Mindent egybevetve: a gróf kormánya olyan stabil alapot hozott létre az országban, amelyet kizárólag egy külső kataklizma tudott eltörölni. Ez be is következett a második világháború folyamán, és Bethlen eredményei hónapok alatt megsemmisültek a náci, majd bolsevik hódoltatás idején. A bethleni konszolidáció eredményei felszámolásánál a legfontosabb és egyben szimbolikus lépésnek is tekinthető volt a pengő tudatos elinflálása (ezt a Vörös Hadsereg nyakló nélküli pénznyomtatása katalizálta), amelynek révén egy egész emberöltő megtakarításait nullázták le, valamint – a Bethlen-kormány időszakában mindvégig erősíteni kívánt – középosztály egzisztenciáját lehetetlenítették el. A szovjetek nem véletlenül vadásztak szabályosan az 1944-ben már politikailag súlytalan egykori miniszterelnökre – pontosan és helyesen ismerték fel, hogy szükségszerű Bethlen likvidálása, ha bolsevizálni akarják az országot. 1946 októberében – 25 évvel első kormánya megalakítása után – a volt miniszterelnök egy moszkvai börtönben halt meg.

Milyen aktuális üzenetet hordoz a Bethlen-kormány megalakulásának centenáriuma? Bár sok dolgot ki lehetne emelni ennek kapcsán, a legfontosabbnak annak hangsúlyozását tartom, hogy a gróf mindig következetesen kiállt a nemzet ügye mellett, még akkor is, ha ez súlyos konfliktusokkal járt. Bethlen egyértelműen reálpolitikus volt – talán az egyik legjobb hazánk történelmében – ez azonban nem jelentette azt, hogy feladja a revízió ügyét. A nemzetközi tiltások ellenére a háttérben támogatta a nyugat-magyarországi felkelést 1921-ben, amelynek következménye a soproni népszavazás lett. Az üzenet egyértelmű: ha mi magunk nem állunk ki nemzeti ügyeink, céljaink, valamint értékeink mellett, akkor ezt más nem fogja megtenni helyettünk. Bethlen öröksége ebben az értelemben a 21. század magyar – egyúttal nemzetben gondolkodó – kormányait is jó példával ösztönzi erre.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa

Kapcsolódó írásaink