Történelem

„Kés a szalámin”: a Baloldali Blokk megalakítása

A „program” reklámozására és nyomatékosítására március 7-re tömeggyűlést hívtak össze a Hősök terére, másnap pedig létrehozták a szervezet végrehajtó bizottságát

Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1946. március 5-én alakult meg Magyarországon a Baloldali Blokk a Magyar Kommunista Párt (MKP) vezetésével a Szociáldemokrata Pártból (SZDP) és a Nemzeti Parasztpártból (NPP).

„Kés a szalámin”:  a Baloldali Blokk  megalakítása
A kommunisták és a velük szövetséges parasztpártiak a földek visszavételének rémképével riogattak
Fotó: Fortepan

A koalícióra azért volt szükség, mivel a kommunisták a számukra kínosan alakult választásokat követően erősíteni akarták a pozí­ciójukat. A manőverrel a másik két koalíciós pártot igyekeztek „leválasztani” a győztes Független Kisgazdapártról. A győztes párt „leszalámizása” ezt követően vette kezdetét.

A „Nulla Órát” követően

Az ország 1945-ben romokban hevert, a választások előtt az MKP szovjet hátszéllel az említett pártok közös listán való indulását szorgalmazta, ebből hazai és nemzetközi nyomásra nem lett semmi. Viszont a fővárosi és főváros környéki helyhatósági, vagyis önkormányzati választásokat a nemzetgyűlési előtt kellett megtartani, ugyanis Rákosiék a szocdemekkel való közös lista sikerében reménykedtek.

Mivel ez számukra kudarccal zárult, így még a nemzetgyűlési választások előtt kierőszakolták, hogy a szavazást követően a kisgazdák, a parasztpárt és a szocdemek lépjenek majd koalícióra, ami meg is történt, ráadásul a kommunisták lényeges miniszteri tárcákat kaptak. Az ezt követő politikai támogatottságát a kisgazdapárt próbálta kihasználni, felvetették, hogy tartsák meg mindenütt a helyhatósági választásokat. Emellett követelték, hogy nagyobb befolyásuk lehessen a rendőrségre és a közigazgatásra is. Ugyanakkor a „földreform” teljes lezárását szerették volna elérni. A kisgazda expanzió – mint tudjuk – nem járt sikerrel.

Lényeges törekvése volt a győztes kormánypártnak, hogy igyekezett egy paraszti érdekképviseletet összekovácsolni. A Magyar Parasztszövetség megerősítése 1945–1946 fordulóján igen lényeges volt, ráadásul e szervezet munkájában parasztpárti tagok is részt vettek, több megyében szoros együttműködés alakult ki a két párt között. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a szakszervezeteket összefogó Szakszervezeti Tanács (SZT) és maguk a szakszervezetek is jelentős kommunista és szociáldemokrata befolyás alatt álltak. A „csúcsszerv” vezetője az MKP embere, Kossa István volt.
A Parasztszövetség megerősítésével a kisgazdák ezt próbálták ellensúlyozni.

A Baloldali Blokk létrehozását megelőzően a következő fontosabb konfliktusok alakultak ki. 1946. január 27-én a kisgazda Kis Újságban a földreform körüli szabálytalanságokról cikkeztek, majd ezt követően az MKP és a vele szövetséges NPP-tagok a törvény védelmét kezdték el hangoztatni, és a földek visszavételének rémképével riogattak. A köztársaság megteremtéséről szóló törvényt 1946. január 31-én elfogadták, az államfő Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc lett. A törvény vitája során Sulyok Dezső kisgazda képviselőt támadták az MKP részéről.

Ugyanakkor a kisgazdapártiak tiltakoztak a parlamentben a rendőrségi túlkapások miatt és az MKP politikája ellen. A katolikusok több tüntetést is szerveztek, egy önálló katolikus párt életre hívása is felvetődött. A feszült helyzetben végül a kisgazdapárt volt kénytelen visszakozni, így Kovács Bélát leváltották a Földművelésügyi Minisztérium éléről, és a földosztással kapcsolatos visszaéléseket sem vizsgálták ki. Ugyanakkor egy paraszt szakszervezet felállításáról akartak törvényt elfogadtatni.

Ortutay Gyula, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc
Ortutay Gyula, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc
Fotó: Wikipedia

Megalakul a Baloldali Blokk

Az MKP ebben a helyzetben határozta el a blokk létrehozását, ugyanakkor március elején már a kisgazda jobbszárny eltávolítását és új gazdasági program elfogadását követelték. Március 5-én a párt kezdeményezésére az SZDP, NPP, SZT és a baloldali kisgazda képviselők Ortutay Gyula vezetésével létrehozták a Baloldali Blokkot. Utóbbiak végül nem szerepeltek ebben a szervezetben.

Az „alapító atyák” végül a következő „akcióprogramot” fogadták el, amelynek első pontja a következő volt: „A Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács és a Nemzeti Parasztpárt kijelenti, hogy a Független Kisgazdapárt reakciós jobbszárnyával nem hajlandó együttműködni, de továbbra is állja a szövetséget a Független Kisgazdapárt demokratikus elemeivel.” A nyomásgyakorlásnak meg is lett az eredménye, a pártból Sulyok Dezső több képviselőtársával politikai nyomásra távozott, megalakította a Magyar Szabadság Pártot.

Álságos módon a földreform védelmét is hirdették, bár néhány évvel később már maga a kommunista párt erőszakolta a kollektivizálást. 1946-ban viszont ezzel sikerült megakadályozniuk a visszaélések kivizsgálását, a kisgazdák egyik erős emberének, Kovács Bélának a már említett lemondatását. Követelték még az általuk „reakciós hivatalnokoknak” nevezett személyek eltávolítását is, így sikerült elindítani a B listázást, vagyis a kommunistáknak nem megfelelő személyek eltávolítását.

Mindez azért is volt érdekes, mivel 1945-től igazolóbizottságok működtek, amelyek kisebb vétségek esetén állás- vagy nyugdíjvesztéssel sújthatták a munkavállalókat, súlyosabb esetben pedig továbbíthatták az ügyüket a népbíróságokhoz. A B listázás nyilvánvaló célja az MKP-nak nem megfelelő személyek újabb eltávolítási módja volt, illetve helycsinálás a „megfelelő elvtársaknak”, vagyis a kommunista hálózat továbbépítése.

A nyersanyagok és a nagyobb nehézipari üzemek állami tulajdonba vételét is követelték, „természetesen” kárpótlás nélkül. A bankok teljes ügyvitelének az ellenőrzése is a követeléseik között szerepelt. Indoklásuk szerint erre azért volt szükség, hogy a spekulációt ellenőrizni tudják, és ezt a reakció elleni „nemzetmentő” harc szükségességével magyarázhatták.

Ám hogy ki a reakciós, sohasem fogalmazták meg, a kezdetben akár nevetségesnek is tűnhető fogalom vádja a használata során egyre súlyosabbá vált. Az „akcióprogramban” a kisgazdapárt „demokratikus elemeit” is felszólították a reakció elleni fellépésre. A kommunista fogalomhasználat szerint voltak tehát a jók, azaz a demokraták, és a rosszak, a reakciósok. Azt, hogy ki melyik kategóriába tartozik, vagyis demokrata vagy reakciós, egyre inkább ők és az általuk irányított politikai rendőrség és a terjeszkedő, mindenhová beépülő kommunista hálózat döntötte el. Sokan azt hitték, ha együttműködnek, beállnak a sorba, jelen esetben a Baloldali Blokkba, – „szemek lesznek a láncban” – akkor ők megúszhatják, nem esik bántódásuk.

Cselekede­teiknek számukra csupán egy pozitív hozadéka lett: később kerültek sorra. Lényeges kiemelni, hogy a politikával foglalkozók többségének nem okozhatott meglepetést az, ami 1945-től történt az országban, hiszen többségüknek közvetlen tapasztalata volt a Tanácsköztársaság időszakáról, és a sajtóból nyomon követhette a „társadalmi fejlődés szovjetunióbeli útját”, de akár Lengyelországnak vagy a balti államoknak a megszállását és annak következményeit is. Épült tehát a falanszter, ahol a „Nagy Testvér” egyre inkább az ellenőrzése alá vont mindent, és kreálódott a rendszer sajátos, „újbeszél” nyelvezete is.

A „program” reklámozására és nyomatékosítására március 7-re tömeggyűlést hívtak össze a Hősök terére, másnap pedig létrehozták a szervezet végrehajtó bizottságát. Majd a gyűlés által elfogadott határozatokat eljuttatták a miniszterelnökhöz, ezekben az államosítás folytatását és a kisgazdapártból a „reak­ciós elemek” eltávolítását követelték. Ezt 13-án el is fogadták. Mindemellett az MKP-hez közel álló kisgazdák megpróbáltak egy pártszakadást előidézni, amely nem járt sikerrel.

Tovább a „lenini úton”

Március végén az MKP kierőszakolta, hogy a blokk megyei és járási végrehajtó bizottságait is alapítsák meg. A javaslatot nem fogadták kezdetben osztatlan lelkesedéssel, de a kezdeményezést sikerült végül keresztülvinni. Időközben a kisgazdák a parasztszövetséget próbálták erősíteni. Az NPP-vel való tárgyalások során kezdeményezték, hogy ne csak társadalmi, hanem érdekvédelmi szervezet is legyen. Az NPP ezt nem támogatta, ellenben a nagygazdák és a „fasiszták” kizárását szorgalmazta.

A viták következménye az lett, hogy az egyre inkább az MKP befolyása alá kerülő NPP kivonult a Parasztszövetségből, bár sokan egy egységes agrárképviselet megteremtését szerették volna a párt tagjai közül is. Végül 1946 szeptemberében Budapesten megrendezték a parasztnapokat, amelynek során több százezren vonultak végig a város utcáin népviseletben és nemzeti zászlókkal. A blokk viszont októberben újabb követeléseket terjesztett be a kormánynak.

A Baloldali Blokk megteremtése tehát fontos lépése volt az 1945-ben megkezdett „lenini út” továbbfolytatásának. A kortársak számára egyre inkább nyilvánvaló vált, hogy ezen „Az úton végig kell menni”. Nem csak Marosán Györgynek – aki később ezt a címet adta egyik visszaemlékezésének, és aki maga is az egyik levezénylője volt a folyamatnak –, hanem
az ország lakosságának is.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa.

Kapcsolódó írásaink

Nem 1947. február 25-én kezdődött…

ĀMa van a kommunizmus áldozatainak emléknapja – Hetvennégy éve ezen a napon hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Béla hajdani kisgazdapárti főtitkárt