Tudomány

Európai rendezésből új világrend alakult

A száz éve kötött versailles-i békeszerződés a világ második legerősebb hatalmát igyekezett béklyóban tartani, a német gyarmatokat a győztes hatalmak egymás között osztották fel

A Szövetséges és Társult Hatalmak államai (vagyis az antant) és a Német Birodalom 1919. június 28-án aláírták a versailles-i békét, amely nagy vonalakban lezárta az első világháborút – a központi hatalmak többi államával ezt követően írták alá a békeszerződéseket.

Európai rendezésből új világrend alakult
Egyeztetés Versailles-ban 1919-ben – az eredmény csak „egy húsz évre szóló fegyverszünet lett”
Fotó: Archive.org

A versailles-i béke legfőbb célja a kontinens legerősebb állama, Németország megtörése volt, döntően a franciák félelmei és tapasztalatai alapján. A győztes háború ugyanis megerősítette: Párizs önmagában képtelen ellensúlyozni szomszédja gazdasági és katonai potenciálját, sőt Nagy-Britannia, majd az Egyesült Államok jelentős anyagi és katonai támogatása mellett is csak üggyel-bajjal tudta elhárítani a német támadást. Ráadásul a nyugati front szinte teljes hosszában francia területen húzódott a háború 51 hónapja során. Az anyagi pusztításon túl azonban döntő szerepe volt a francia nemzettudat revansvágyának is: nem véletlen, hogy a tárgyalásokat 1919. ja­nuár 18-án, a Német Császárság kikiáltásának 48. évfordulóján kezdték meg.

Új határok, új országok

A békeszerződés a háborús felelősséget kizárólag a központi hatalmakra hárította, ebből következően szigorú jóvátételt írt elő a Német Birodalom számára. Ennek pontos mértékét – bár húszmilliárd aranymárka sarcot rögtön előírtak – ekkor még nem szabályozták. A későbbi fejlemények megerősítették az 1919-es véleményt: a legyőzött nagyhatalmat kiszipolyozták. Az 1920-as években több terv is kínálkozott a jóvátétel behajtására, a hírhedt Young-terv végül három emberöltőre szóló projekttel egészen 1988-ig írta elő annak megfizetését és behajtását. Még 1919-ben – jóval a nácizmus térnyerése előtt – került az európai közbeszédbe a „bűnös”, „rovott múltú” német nép toposza, amely a mai napig meghatározó tényező az európai politikában. Az antant a békeszerződés céljául az alábbiakat határozta meg: „Szilárd, igazságos és tartós béke lépjen annak a háborúnak a helyébe, amely háborúba közvetlenül vagy közvetve, egymás után sodródtak bele, és amely háború Ausztria–Magyarországnak 1914. évi július hó 28-án Szerbiához intézett hadüzenetével és Németországnak 1914. évi augusztus hó 1-jén Oroszországhoz, 1914. évi augusztus hó 3-án Franciaországhoz intézett hadüzenetei­vel, valamint Belgiumba történt betörésével kezdődött”.

A dokumentum részletesen szabályozta az új határok kérdését, aminek következtében a Német Birodalom mintegy 65 ezer négyzet kilométert vesztett. Ellentétben azonban a hazánkat sújtó trianoni békediktátummal, több helyen népszavazást írt elő a versailles-i béke, így Belgium (Eupen-Malmédy), Dánia (Észak-Schleswig–Holstein) vagy az új lengyel állam pontos határainak kijelölése során. Hasonló döntést hoztak a Saar-vidék esetében, amelynek teljes termelését Franciaország szolgálatába állították, kárpótlásul a francia szénbányászat háborús veszteségeiért: itt a terület sorsáról tizenöt évvel később kiírandó népszavazást foglaltak írásba. Mindezzel együtt a Német Birodalom geostraté­giai helyzete jelentősen romlott, katonailag pedig önmagában gúzsba kötötte a Rajna mentén ötven–ötven kilométeres mélységében kialakított demilitarizált övezet. Jelentős gazdasági és presztízsveszteséget jelentett Elzász-Lotaringia elcsatolása, valamint Nyugat-Poroszország – mezőgazdasági szempontból kiemelten értékes – területeinek elvesztése, amely csak súlyosbította a németeket sújtó éhínséget, amelyet a fegyverszünet után is fenntartott blokád idézett elő. Még megalázóbb volt az ország kettévágása a lengyel korridor, valamint Danzig városállammá nyilvánítása révén: ez a helyzet lényegében állandó vitákra adott alkalmat egészen az 1939-ben bekövetkező német–lengyel háborúig.

Hasonlóan fontos korlátozást jelentett a Német-Ausztriával való egyesülés tilalma – ezt akkor a két érintett ország lakosságának túlnyomó többsége támogatta volna. Az antant azonban helyesen ismerte fel, hogy ennek engedélyezésével a Német Birodalom még talán nagyobb hatalmi potenciállal kerülne ki a háborúból – ez mindenesetre az Osztrák–Magyar Monarchia szétverésének egyik nem várt következménye és fenyegetése lett. Hasonló helyzet alakult ki Csehszlovákia kapcsán: az új állam kényszerű elismerése mellett a korábban a Monarchia részét képező itteni németség kezdettől fogva már Berlinhez, és nem Bécshez orientálódott.

Versailles az orosz polgárháború közepén értelemszerűen nem rendezhette a kelet-euró­pai területek sorsát. Mégis foglalkozni kellett ezzel a régióval, különösen amiatt, hogy a Német Birodalom még 1918 novemberében is ellenőrzése alatt tartotta a Baltikumot, valamint a lengyel, fehérorosz és ukrán területeket is. Ezért érvénytelenné nyilvánították az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki békét, és elismertették a németekkel az 1914 augusztusában Oroszországhoz tartozó, időközben megalakult Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország önállóságát. Bár a békeszerződés nem lehetett érvényes Szovjet-Oroszország esetében, mégis az antant részéről az első komolyabb gesztus volt Lenin rendszerének, hogy fenntartották azt a jogot, hogy az oroszok kárpótlást és jóvátételt kaphassanak Berlintől. A soron következő hónapok háborúi végül nagyjából – Ukrajna lengyel–szovjet-orosz felosztása mellett – stabilizálták 1919 júniusának kelet-európai viszonyait.

Súlyos korlátozások

A versailles-i békeszerződés, miután a világ második legerősebb hatalmát igyekezett béklyóban tartani, túlmutatott az európai vertikumon. A Német Birodalom összes gyarmata elveszett: ezeket a győztes hatalmak egymás között felosztották. E zsákmány, valamint az Oszmán Birodalom szétzúzásával megszerzett közel-keleti területek révén mind a francia, mind az angol gyarmatbirodalom 1919 után érte el legnagyobb kiterjedését, amelyet már az 1900 után a világtengerek uralmát maga elé célul kitűző német flotta sem fenyegetett: a békeszerződés értelmében az antantnak szétosztandó és a skóciai Scapa Flow-ba internált volt császári hadihajókat saját parancsnokaik megkísérelték elsüllyeszteni, ez az esetek többségében sikerült is. Azért, hogy a német szárazföldi haderő se jelentsen többé fenyegetést, súlyos katonai korlátozások léptek érvénybe. A legyőzött nagyhatalom mindössze hét gyalog- és három lovashadosztályt tarthatott fenn, százezres létszámmal – ennek a korlátnak a súlyát akkor érthetjük meg, ha számba vesszük, hogy hazánk részére még az 1918. novemberi belgrádi konvenció is hat gyalog- és két lovashadosztályt engedélyezett. Fel kellett számolni a német légierőt, a páncélos fegyvernemet, valamint a tengeralattjáró-flottát is. Versailles mindent egybevetve Európa vezető gazdasági hatalmát katonai törpévé tette – ezzel kívánva megteremteni a kontinens békéjét. Ez azonban több szempontból kockázatos döntés volt, leginkább a világforradalom kirobbantásán igyekvő bolsevik expanzív szándékok miatt.

A korábbi békékhez képest abszolút újdonságot jelentett a háborús bűnösség parafálása és a győztesek által bűnösnek ítélt személyek bírói úton való elítélése. A dokumentum név szerint II. Vilmos volt német császárt nevezte meg, akit „a nemzetközi erkölcsnek és a szerződések szentségének legsúlyosabb megsértése miatt” helyeztek vád alá. Sőt a békefeltételek között az is szerepelt, hogy az antant katonai bíróságai elé lehessen állítani olyan személyeket, akik esetében a győztesek ezt szükségesnek látják az elkövetett vagy vélt bűncselekmények feltárása végett. Bár szóba került, hogy a német tábornoki kar többségét – köztük Hindenburgot, Ludendorffot vagy Mackensent – bíróság elé állítsák, erre végül reálpolitikai megfontolások miatt nem került sor, akárcsak az antant által elkövetett hasonló bűncselekmények vizsgálatára vagy az azokkal való szembenézésre sem.

E feltételrendszer mentén nem meglepő, hogy a németek felháborodva fogadták el az antant kínálta békét. Berlinben diákok elégették az 1870–71. évi porosz–francia háborúban zsákmányolt francia zászlókat, amelyeket vissza kellett volna szolgáltatni Párizsnak. Hasonlóan hazánkhoz, a Német Birodalomban is a társadalom túlnyomó többsége – politikai, felekezeti és ideológiai különbségeket félretéve – a revízió politikáját támogatta. Felerősítette ezt a tényezőt az első világháború furcsa vége, vagyis hogy a német haderő a frontokon nem szenvedett még döntő vereséget.

Az európai testvérháborút lezáró méltánytalan és súlyosan igazságtalan versailles-i béke, majd a legyőzött többi állammal kötött diktátumok révén létrejött békerendszer hatása mind a mai napig jól érzékelhető. Európa vezető szerepe végleg elveszett, és a béke konzerválta azt a helyzetet is, hogy ez az állapot ne változzék. Bár a tárgyalások során az Egyesült Államok súlyos konfliktusba került Nagy-Britanniával és Franciaországgal, és ezért a versailles-i békét is külön ratifikálta Washington, az első világháború valódi nyertesének számító Amerika sikerrel őrizte meg azon pozícióit, amelyeket a háború megnyerésével elért. Reális esély kínálkozott arra, hogy a háború idején kihelyezett hitelek nagy részét visszaszerezze, miközben a világhatalmi szerepét leginkább veszélyeztető rivális európai államot sikerült „kiiktatni”. Mindent egybevetve – és a következő két évtized izolacionista amerikai politikája ellenére – Európa egésze az Egyesült Államok vontatmányává változott – ez a számunkra már természetesnek vélt adottság a száz évvel ezelőtti európai viszonyok közepette megdöbbentő és sokkoló ténynek számított.

Jaj a legyőzötteknek

A legsúlyosabb következmény azonban a nyugat-európai demokratikus modell politikusainak álszent és ellentmondásokkal terhelt magatartása lett. Az első jelentős problémát az okozta, hogy az emberi jogok, a civilizáció védelmére hivatkozva a legyőzött államokkal szemben a vae victis (jaj a legyőzötteknek) politikáját érvényesítették. Bár a versailles-i békerendszer tartalmazott kisebbségvédelmi záradékokat, a nemzeti önrendelkezés elvét a legtöbb esetben semmibe vették, és azt hazudták, hogy multietnikus birodalmak helyett nemzetállamokat fognak létrehozni. Ez a magatartás szükségszerűen radikalizálta a legyőzött államokat, és a mai napig megoldatlan problémák halmazát képezi. Ferdinand Foch francia tábornagy híres megállapítása, miszerint ez a béke csak egy húsz évre szóló fegyverszünet, igazolódott, sőt tekintettel arra, hogy a következő világégést nem követte Németország esetében általános békekötés, sok szempontból mind a mai napig a száz évvel ezelőtt kötött békeszerződés konzerválta a viszonyokat. Lényeges eltérést a bolsevik Szovjetunió sikeres 1939/40. évi revíziója, majd 1945-ben végrehajtott expanziója jelentett. Ám ekkorra a szovjetek is revideálták korábbi véleményüket, miszerint a versailles-i béke csak egy „imperialista rablóbéke” volt, és ezzel saját megszállási zónájukban érvényesítették a békerendszer feltételeit, amelyek ma is az európai béke megőrzésének dogmáját alkotják: Európának alapvetően az 1919–20-ban meghúzott határokkal kell élnie. Mindennek megfelelően – még ha ennek nem is vagyunk a tudatában– a versailles-i béke az unió megoldatlan alapproblémáinak egyikét jelenti.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa

Kapcsolódó írásaink

A bukásra ítélt Károlyi-kormány

ĀAz 1918-as népköztársaság gyors összeomlását főként a kedvezőtlen külpolitikai helyzet,az antant rideg imperializmusa, a nemzetiségi kérdés és a hadsereg állapota okozta

A nyári hadjárat kezdete

ĀTábornok úr! Ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó. Görgei visszanéz, s azt mondja Lisznyaynak: – aki fél, hazamehet… Lisznyay se szólt többet, egész álló nap – jegyezte fel 1849. június 21-e kapcsán a Feldunai hadsereg egyik ordonánca

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom