Tudomány

Elvtársi csók

Hetven éve tartóztatták le Rajk Lászlót, az első hazai sztálinista koncepciós per fővádlottját

Hetven évvel ezelőtt, 1949. május 30-án tartóztatták le Rajk László külügyminisztert, és koncepciós per végén, október 15-én végezték ki. Az esemény a magyar történelem legbrutálisabb színjátékainak egyike volt. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja fő-, majd első titkára mindenképpen meg akart szabadulni tőle, akit a spanyol polgárháborúból visszatérő, perbe fogott „hazai kommunisták” egyes számú vádlottjává akart tenni. Azzal vádolták őt és társait, hogy amerikai zsoldban álló, Titónak dolgozó kémek, és rájuk sütötték a trockizmus bélyegét, amit Sztálin valamennyi vele egyet nem értő kommunistára ráragasztott.

Elvtársi csók
Május 1-jén Rajk (jobbról a harmadik) még ott ült a Hősök terei dísztribünön, miközben Rákosi (balra) integetett a felvonulóknak
Fotó: Fortepan

Az 1949. május 30-án a hírhedt ÁVH által lakásáról elhurcolt Rajk László vallatója kezdetben az a Kádár János belügyminiszter volt, aki mindennapos vendégnek számított a Rajk házaspárnál, a férfiak sokat sakkoztak egymással, közösen nyaraltak a Szovjetunióban, és ifjabb Rajk László születésekor Kádár a keresztapaságot is elvállalta. De hogy kedvezzen Rákosinak, belement Rajk vallatásába.

„Az eredménytelen kihallgatás után a párt vezetői utasítást adtak Rajk megveretésére – írja Duncan Shiels a Rajk testvérek című könyvében. Az állambiztonsági tisztek későbbi vallomásai szerint ez minden hasonló korábbi procedúrát felülmúlt… Az egyik verőlegény hívta fel Farkas és Kádár jelenlétében Péter Gábor figyelmét arra, hogy ha nem vetnek véget a kínvallatásnak, Rajk belehalhat. A verések azonban folytatódtak, de előbb-utóbb belátták, hogy Rajkból így nem lehet beismerő vallomást kicsikarni. (…) Magatartása feltehetően akkor változott meg, amikor nyáron a kihallgatások irányítását szovjet szakértők vették át. Ekkor szembesülhetett azzal a ténnyel, hogy nem holmi »tévedésről« van szó, ügyében már Moszkvában meghozták az ítéletet.”

Az alábbiakban a per fő felelőseitől származó dokumentumrészletekkel kívánjuk érzékeltetni a történteket.

*

Részlet Farkas Mihály honvédelmi miniszternek az MDP KV 1956. július 18–21-i ülésére tervezett, de el nem mondott beszédéből: „Teljes joggal vetődik fel a kérdés, ki felel Rajk és a vele együtt kivégzett elvtársak haláláért. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy Berija [a szovjet titkosszolgálat vezetője] provokációja nélkül nincs Rajk-ügy, és ha Sztálin nem avatkozott volna be közvetlenül a Rajk-ügybe, úgy ma Rajk és a vele együtt kivégzett elvtársak élnének! De bennünket is, az akkori szűk [sic!] pártvezetőség tagjait is komoly felelősség terhel. Kádár elvtárssal rehabilitálása után egy alkalommal hosszabb beszélgetést folytattam. E beszélgetésen, amely nagyon őszinte és nyílt volt, szintén felvetődött a Rajk-üggyel kapcsolatosan a felelősség kérdése. Ekkor Kádár elvtárs azt mondotta nekem, hogy a Rajk-ügyben három ember a felelős: Rákosi, Farkas és Kádár. Én akkor is egyetértettem Kádár elvtárs e meghatározásával, és ma sincs hozzátennivalóm. Igen, hármunkat terhel mindenekelőtt a felelősség…”

*

Az 1949. májusi ellentmondásos eseményeket illusztrálja, hogy miközben május 23-án megszületnek a Rajkra vonatkozó, súlyosan terhelő vallomások, Rákosi még ugyanaznap egy rejtjeles táviratban arról értesíti a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) szovjet vezetését, Szuszlovot és Baranovot Bukarestben, hogy Rajk fogja képviselni a tanácskozáson a magyar pártot. Vajon a távirattal mi volt Rákosi szándéka? Rejtély. Lehet, hogy ő még Sztálint is át akarta verni? De az is lehet, akkor még nem volt biztos abban, hogy Rajk valóban a neki szánt sorsra jut-e. Elképzelhető a másik véglet is, hogy május 23-án még nem dőlt el semmi.

*

Az előzetes terveknek megfelelően május 31-én került sor az MDP KV és a KEB együttes ülésére. Szokás szerint az előre elkészített jelenléti íven még megtalálható Rajk László neve is. Őt azonban minden előzetes pártvizsgálatot megelőzve és országgyűlési képviselői mentelmi jogával még formailag sem törődve, már előző nap letartóztatták. Az ülésnek két napirendi pontja volt. 1.) Rákosi beszámolója. A választások értékelése és a politikai helyzet. 2.) Kovács István előterjesztése a tagfelvétel szabályozásáról.

Rákosi terjedelmes beszámolójában nyilván váratlan meglepetést okozott, amikor bejelentette: „Az utóbbi két év harca és sikerei pártunkban olyan biztonságérzetet keltettek, hogy eltompult az éberségünk. Ennek az lett az eredménye, hogy az imperialista–trockista ellenség benyomult pártunkba. Még Központi Vezetőségünkbe is.” Arról, hogy egy nappal korábban Rajkot letartóztatták, Rákosi semmit sem mondott.

*

Részlet Farkas Mihálynak az 1949. június 14-i országos pártaktíván elmondott beszédéből: „Pártunk Központi Vezetősége június 11-én tartott ülésén Kádár és Rákosi elvtársak tájékoztatása alapján Rajk Lászlót és Dr. Szőnyi Tibort kizárta a párt soraiból. (…) Érthető, elvtársak, hogy kezdetben az ügyhöz nagyon lelkiismeretesen, nagyon óvatosan, maximális pártszerűséggel kellett hozzányúlni, mert hiszen pártunk Politikai Bizottságának tagjáról, belügyminiszterről, és később külügyminiszterről volt szó, és másrészt azért is, mert kezdetben csak gyanús körülménnyel álltunk szemben, és mert még kezdetben konkrét bizonyítékok nem voltak a kezünkben. Rákosi elvtárs közvetlen irányítása alatt egy egész szűk kör bevonásával és a mi kipróbált Államvédelmi Hatóságunk vezető embereivel megindult az a munka, az a hosszadalmas, türelmes, bonyolult munka, amely végső soron azt eredményezte, hogy úgy Rajkot, mint Szőnyit és társait, sikerült mint trockistákat, mint idegen, imperialista hatalom vezető ügynökeit leleplezni.”

*

Részlet a Rajk-üggyel kapcsolatban ismertté vált moszkvai iratból, amelyet Kádár János kapott meg hatalomra jutása után: „Szigorúan bizalmas! Kivonat Belkin [a szovjet Állambiztonsági Minisztérium altábornagya] és Makarov [Belkin helyettese] közléseiből, amelyek 1949-ben érkeztek tőlük.

»Július 2–4-én meghívtak bennünket Rákosi elvtárshoz. (…) Rákosi egyenesen megmondta nekünk, hogy Rajknak a következő pontokban kell vallomást tennie: Rajk és hívei okvetlenül meg akarták gyilkolni Rákosit. Rajknak azt kell vallania, hogy híveinek meghatározott csoportjával rendelkezett, akiket ő előkészített: a hadseregben – Pálffy tábornokot, a honvédelmi miniszter helyettesét és Sólyom tábornokot, a vezérkari főnököt; a Belügyminisztériumban és az Államvédelmi Hatóságban; az ifjúsági szervezetekben; az államapparátusban. Rákosi ehhez hozzátette, hogy neki nincs vagy nincs elegendő konkrét vádja Pálffy és Sólyom tábornokok és mások ellen, de érzi, hogy ezek nacionalisták, Rajk hívei, Magyarország és a Szovjetunió ellenségei, akik az angolokra és az amerikaiakra orientálódnak, és ezeket el kell tenni láb alól…«”

*

Az év második felében a galyatetői SZOT-szállóban tartották a Tájékoztatási Iroda értekezletét, amelyen a bolgár, a román, a lengyel, a szovjet, a francia, a csehszlovák és az olasz kommunista párt képviselői vettek részt. A Magyar Dolgozók Pártját Rákosi, Gerő, Révai és Kádár képviselte. (A csehszlovák kommunista párt küldöttségét az a Rudolf Slansky vezette, akit 1952-ben – Rajkhoz hasonlóan – kivégeztek.) Megmaradt a magyar hozzászólás, a Rákosi kézírásával „kiegészített” gépelt szöveg, amely a Rajk-perrel kapcsolatos nemzetközi összefüggéseket és „veszélyeket” ecseteli: „Szuszlov elvtárs megállapította, hogy a Rajk–Brankov-féle összeesküvés nem csupán a magyar népi demokrácia ellen irányult, hanem nemzetközi jellegű összeesküvés volt a magyar népi demokrácia, a népi demokráciák többi országa és a Szovjetunió ellen. Azt gondoljuk, hogy ebből a fontos megállapításból valamennyiünknek le kell tudnunk vonni a következtetéseket…”

*

Részlet Kádár János belügyminiszternek az MDP egyéves pártfőiskoláján, 1950. március 25-én tartott előadásából (amikor a legenda szerint már rég távol tartotta magát az ÁVH ügyeitől): „Mi volt a Rajk–Brankov-ügy lényege? A második világháború folyamán az angol, amerikai imperialisták felismerték, hogy Churchill volt angol miniszterelnök számításai kudarcot vallottak. Churchill arra számított, hogy a német fasiszták elleni harcban a Szovjetunió legyengül, és kellő pillanatban az amerikai és angol csapatok fogják megszállni Jugoszláviát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát és más országokat. Ezek a nyugati megszálló csapatok azután tervük szerint fenntartották és megvédték volna [az] ezekben az országokban uralkodó, az angol, amerikai imperialisták számára kívánatos népellenes rendszereket… Churchill azonban tévedett.”

*

Kádár János 1954. július 22-én szabadult a börtönből. Két nappal a szabadulása előtt a Belügyminisztérium vizsgálati főosztálya számára saját kezű, többoldalas feljegyzést készített, amely a Rajk-perrel is foglalkozott. „A Rajk-ügy az imperialista kémszervezetek Péter Gábor [egy szó tussal kihúzva] által végrehajtott provokációja. (…) Rossz, hatalomvágyó, büszke, sértődékeny, fölényes természete és modora volt. [Mármint Rajknak.] Aki ezeket a jellemvonásokat ismerte, és azokkal vissza akart élni, az a világon mindenbe beugrathatta. (…) 1947 őszén… Simon Jolán [Péter Gábor felesége] telefonon felhív, hogy Péter Gábor súlyos betegen a lakásán fekszik, és kérik, látogassam meg. Ott Péter Gábor (Simon Jolán asszisztálásával) Rajk és Villányi Ernő, a G.R.O. [gazdasági rendőrség] vezetője ellen súlyos kirohanást tesz, melynek az a lényege, hogy Rajk szándékosan megakadályozta az ÁVH munkáját, Rajk ellenség. Ezt követően néhány nappal Szűcs Ernő és Száberszky József [a politikai rendőrség, majd az ÁVO vezetői] kérik a pártvezetőség közbelépését, mert Rajk László ellenséges céllal frakcióra bontotta az ÁVH-t – munkások[ra] és intellektuelek[re]. Én jelentettem ezeket a dolgokat a Pártvezetőségnek.

(…) 1949 októberében jelen voltam Rajk, Szőnyi és Szalai kivégzésén. Itt Rajk Sztálint és Rákosit éltette. Szalai pedig azt kiabálta, hogy nem volt áruló, kínozták. Péter Gábor mindkettőre azt mondta: provokálnak. Még a helyszínen Szűcs utóbb kérdésemre kezdte mondani, hogy Rajk kérte őt, adja át üdvözletét az elvtársaknak. Akkor Péter Gábor közbevágott, és Farkas Mihálytól és tőlem azt kérdezte, nem akarjuk-e Mindszentyt látni. Utasítást is adott elővezetésére. Válaszunkat meg nem várva közben már folyton Mindszentyről beszélt, majd az odavezetett Mindszentyvel komédiát játszva végképp elterelte figyelmünket a Rajk-ügyről és a kivégzésen történtekről.”

Duncan Shiels még hozzáteszi, hogy Rajk László hóhérai egyikét, Szűcs Ernőt, aki kikísérte a cellájából, „átölelte, s kérte adja át üdvözletét az elvtársaknak. Az ÁVH-s ezredes egy pillanatra megrendült, persze ő is tudta, hogy áldozata ártatlan, az elvtársi csók mégis váratlanul érte.”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom