Gazdaság

Ha felnyerít a telefon

Jó, hogy a terv szerinti fél órás ráhagyással érkezünk, mert két irányból is komoly gépjárműkonvoj igyekszik az állattenyésztési napok megnyitójára, és Hódmezővásárhely felől is jöttek a járművek

A parkolást is hamar sikerül megoldani, egy kedves hölgy első kérésre hajlandó megismételni a tolatás művészetét, és hála neki, így lesz két helyből rögtön három.

Ha felnyerít a telefon
Tenyésztőik joggal büszkék a díjnyertes charolais anyatehénre borjával és a szintén díjnyertes charolais bikára
Fotó: Katona László

A megnyitó helyére a zenekar iránymutatásával könnyen odatalálunk, persze a beszédek késnek, de nem baj, a tömegben ismerős, mellette fiatal lány, gyakornok.

Itt mindenki jókedvű

Ráadásul nemcsak gyakornok, hanem növénytermesztő is, így adódik a kérdés, hogy mi hozta ide, a huszonhatodik alkalommal megrendezett Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokra, amely egyúttal szakkiállítás és vásár is. Szalavári Hajnalka elmondja, tavaly végzett a Kaposvári Egyetemen, és szeptemberben, azaz gyakorlatilag a diploma megszerzése után azonnal munkába állt. A munkahelyén, amely egy agrárszövetkezet, részt vesz egy, a mezőgazdaság minden területére kiterjedő gyakornoki programban, most az állattenyésztés van a soron. De – mondja – a könyvelésbe is bele kell majd kóstolni. Ám ezt nem bánja, egyébként is az a véleménye, hogy az agráriumban is haladni kell a korral, nyitni kell az újdonságok felé, és fontos az is, hogy az állattenyésztők és a növénytermesztők úgy viselkedjenek, mint az ikrek, ismerjék egymást, de még a másik gondolatát is. Hajnalka szerint ugyanis nagy baj, hogy ma szinte mindenki belegyöpösödött a saját szakmájába. Ahová egyébként csábítani kell a fiatalokat, mert Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, amelyekkel élni kell.

Objektum doboz

Közben véget érnek a hivatalos beszédek, a gyerekek viszont megérkeznek, egyik óvodás, kisiskolás csoport jön a másik után. Ezen nincs mit csodálkozni, a szervezők 1761 diákot várnak „szervezett módon” a háromnapos, ma záruló kiállításra. Meg, mint most már évek óta, vagy ötven–hatvanezer látogatót. A rendezvény egyébként régóta nemzetközi, Antal Gábortól, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatójától megtudjuk azt is, hogy várják az ír és a holland nagykövetet, de jelezte részvételét a berlini nagykövetségről az USDA, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának képviselője is. A kiállítók huszonnégy országból érkeztek, és több mint ezer állatot hoztak. Nem véletlen, hogy ez a kiállítás a legnagyobb vidéki szakmai rendezvény az országban, és az sem, hogy az őszi OMÉK, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár társrendezvénye. A vezérigazgató elmondja azt is, hogy a kiállítást úgy örökölte meg, és nincs az eddigiek közül kedvence, mindig az éppen aktuális áll a legközelebb a szívéhez. A fejlesztés egyébként folyamatos, ennek köszönhető, hogy rendkívül koncentráltan, több mint tizenhét hektáron várják az érdeklődőket, köztük a fiatalokat, akik nagyon fontosak, ezért is szerveztek nekik programokat és idén harmadszor egy gazdaversenyt is. Antal Gábor azt is elmondja, nincs kedvenc állatfaja, de talán a holstein-fríz áll legközelebb a szívéhez.

„Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, amelyekkel élni kell”
„Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, amelyekkel élni kell”
Fotó: MH/Katona László

A biztos csak véletlen, hogy a központi épület mellett és vele szemben éppen holsteineket szállásoltak el. Szembetűnő, hogy az állatokra és a tisztaságra is kínosan ügyel mindenki. Ennek a kivitelezése olykor a külső szemlélő számára megdöbbentő, a szakmában járatosak számára azonban nem. Így nemcsak az természetes, hogy a szilárdabb végterméket azonnal összesöprik és eltakarítják, de az is, hogy ha lehetséges, akkor a folyékonyabbat is hatalmas vödrökbe fogják fel. A szarvasmarhák jelentős része frissen nyírt, farkuk végén a bojt kifésülve. A lovak, legyenek akár hidegvérűek – azaz hatalmasok és súlyosak –, akár melegvérűek, azaz nyereg alá valók, szintén ragyognak. A birkák, bárányok jelentős része is frissen nyírt. Egy fiatal bikát szinte anyai gondossággal készítenek fel a bírálatra, kefélik, fésülik, az utolsó szalmatörektől is megszabadítják, majd vízzel bepermetezik, mert Szabolcs, ez a neve, így jobban mutat.

De mutatni is kell, mert mint Wagenhoffer Zsombortól, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatójától megtudjuk, ez   „a” kiállítás, az első számú, ami Fekete Balázsnak, a megálmodójának is köszönhető. Ide nem jöhet mindenki, éppen ezért az itt nyert díjak nagy becsben vannak, és komoly presztízst adnak, és jelentős marketingértékkel bírnak. Az állattenyésztési zsűri elnökeként a fejlődést is jól látja, és azt is, hogy hiába panaszkodnak sokat a mezőgazdaságban, itt mindenki jókedvű.

Lesz még gyapjúreneszánsz

Ilyen jókedvvel botlunk bele a juhos szekcióba, ahol bírálat zajlik. Elsőre nem sokat lehet érteni belőle, de hamar jön a segítség. Az itt lévő legjobbakat bírálják nem és korcsoport szerint. A bírálónégyszögben három bíró, akik mindig a leggyengébb egyedet küldik partvonalon kívülre, mert a végén itt is csak egy maradhat. A legszebb fiatal jerke az Île-de-France fajtába tartozik, tulajdonosa és tenyésztője Lugosi László. A serleg átvétele után azonnal szóra bírnánk, de párjával – főleg a hölgy – annyira meghatódott, hogy kivárjuk a vadászoknál is megszokott negyedórát. Arról már Bense Renáta beszél, hogy a díjnyertes jerke tizennégy hónapos, hús típusú, a fajta pedig szép formái és színe miatt – és mert a fehér bárány kelendőbb – a kedvence. A fajta a magyar merinóval keresztezve nagyon jó végterméket ad, alkalmas apai vonalnak és anyainak is, mert „tudja a két bárányt, de még a hármat is”. Azaz ellésenként nagy biztonsággal hoz világra kettő, de nem ritkán három utódot. A fiatalok egyébként juhászcsaládból származnak, ismeretségüket is a birkáknak köszönhetik, egy debreceni kiállításon találkoztak. Azóta együtt vannak, és már több díjat is nyertek, 2016-ban és tavaly is, „2017 kimaradt, mert akkor jött a pici lány”.

A kiállítás lenyűgöző, a terület hatalmas
A kiállítás lenyűgöző, a terület hatalmas
Fotó: MH/Katona László

A nyeremény is figyelemre méltó, a serleg mellé egy magyar „találmány” is jár. A találmány Gyöngy Zoltánt dicséri, és nem más mint egy takarmánykiegészítő, kellő mennyiségben és arányban makro- és mikroelemekkel. Viszont nem lehet más takarmányhoz keverni – a „birkások ezt nem is szokták” –, de éppen ebben rejlik nagyszerűsége, mert lévén melasszal keverve szilárd, mint a nyalósó, és az állatok is így fogyasztják. Hatására minden szaporodási és születési mutató javul, „az olaszok pedig meglehetősen irigykednek rá”.

A juhbírálatot vezető Hajduk Pétert érdemes volt hallgatni, mert a sok egyedi azonosító és fülszám mellett azt is elmondta, a gyapjúnak ma nincs ára, csak a gond van vele. Ám az is igaz, hogy a gyapjúöltöny a legkényelmesebb viselet, de amikor egy nagy ruhaipari cég vezetőjének, aki az egyre fogyó gyapjúmennyiségre panaszkodott, azt mondta, hogy akkor fizessenek két dollárt és ne egyet egységnyi gyapjúért, hiszen ezerdolláros egy jó öltöny, elutasító választ kapott. Csüggedni azonban nem kell – folytatta Hajduk – az uruguayi merinókonferencián textilipari szakemberek a gyapjú iránti növekvő keresletet prognosztizálták. Mégpedig azért, mert itt is erősödik a műanyag-ellenesség, ami azt jelenti, lesz még a merinó típusú gyapjúnak reneszánsza.

A sertésbírálatokról lemaradunk, de arról nem, ahogy egy jókedvű kiállító megkérdez egy csapat éppen szopó kismalacokat bámuló gyereket, hogy na, ki akarja megsimogatni őket? Persze mindenki akarja, gyorsan ki is kerül egy, majd még egy malacka az anyja mellől, simogathatja őket mindenki kedvére. Odébb egy csapat gyerek tejet iszik, a friss fejést mindenki megkóstolhatja. Valaki megkérdezi tőlük, ki szereti a tejet, és máris lendül minden kéz. Utána bajuszversenyt rendeznek, amiben mindenki aranyérmes lesz, a tanárnő egy elbambuló csöppségnek még egy különdíjat is kioszt, így nyertes lesz ő is.

A rendezők ötven–hatvanezer látogatót vártak
A rendezők ötven–hatvanezer látogatót vártak
Fotó: MH/Katona László

A charolais-bírálat – francia húsmarha –győzteseit csodáljuk, a borjú szép, az anyja, mint később megtudjuk, az idei legszebb a fajtából. A bika pedig egy hegyomlás, bőven az egy tonna felett. A karámoknál két kamaszfiú – mindketten elsősök a helyi szakközépiskolából – beszélget, azon tanakodnak, hogy mekkora az ott látható bika marmagassága. Végül abban maradnak, hogy „csak nincs százhetven”, és hogy bár ők gépészek és nem állattenyésztők, de így is gyönyörű a jószág.

A kiállítás lenyűgöző, a terület hatalmas, így tulajdonképpen véletlenül keveredünk Pócz János mellé, aki amellett, hogy egy díjnyertes holstein-fríz vemhes üsző „megalkotásban” is részt vett, arról is beszél, milyen jó, hogy külföldi bírálók is vannak, mert így még tisztább a verseny, nincs úgynevezett kantárbírálat vagy pórázbírálat, ami a kutyásoknál még mindig előfordul. És amikor nem az állatot bírálják, hanem az a fontos, melyik tulajdonoshoz kerül a díj. Ezért nagyon jó – mondja Pócz János –, hogy a holsteineket például egy brit bírálja.

Géntérkép szőrmintából

A limousinokat – szintén francia húsmarha – pedig egy francia, aki a hasonló nevű megyéből érkezett, ahol nagybátyjával együtt gazdálkodik. Az első és második helyezés nőivarú üsző kategóriában Hajdúszoboszlóra kerül. Pontosabban Juhász Ferencékhez, akik 1992 óta foglalkoznak a fajtával. A siker nem jött könnyen, megdolgoznak érte keményen, de ma már saját szaporítóanyaggal is rendelkeznek, nemrég sikerült, Magyarországon elsőként, homozigóta szarvatlan bikát kitenyészteniük. Ez azt jelenti, hogy annak minden utóda szarvatlan és egyúttal békésebb természetű lesz, és a szarvtalanítási költséget is meg lehet spórolni. A két üsző mellett áll Pápoc, a bika, a maga 1280 kilójával és azzal a hatalmas teljesítménnyel a háta mögött, hogy volt olyan időszaka az életének, amikor öt hónapos átlagban naponta 2800 grammal lett nehezebb a testsúlya. De nem is az a lényeg – mondja Juhász Ferenc –, hogy néz ki egy bika, hanem az, hogy mit örökít, azt pedig ma már szőrmintából vett géntérkép segítségével meg lehet állapítani.

Ez lehetne a végszó, ha nem futnánk össze Fekete Balázzsal, akinek és két barátjának 1993 szilveszterén kipattant a fejéből a kiállítás ötlete. A következő év őszén pedig már meg is tartották az első állattenyésztési napokat, sőt, a másodikat is őszre szervezték, 1996-ban azonban előrehozták tavaszra, hogy ne ütközzön az őszi OMÉK-kal. Azóta autodidakta módon idáig jutottunk el – mondja Fekete Balázs, megemlítve, hogy a kiállítást nemzeti show-jának tekinti a charolais, a holstein-fríz és a fajtatiszta sertést tenyésztők egyesülete is. És ekkor kicseng, pontosabban felnyerít a telefonja. Elnézést kér, mennie kell, bár megnyugtat bennünket, még órákat tudna mesélni. Nem csodálkozunk, se a sok dolgon, hiszen még ma is tart a kiállítás, se a nyerítésen. A birkás lánynak bégetett a telefonja.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom