Történelem

Titkosszolgálati történelemhamisítás

Párizstól Bukarestig bátran használják a szélsőliberális kettős mércét

Terrortámadás érte 2015. január 7-én a párizsi Charlie Hebdo szerkesztőségét. A karikatúralapban alpári módon gúnyolják a keresztény és mohamedán vallásalapítókat, hívőket. Az öntudatosan liberális eszmekövetők azonnal tömegtüntetést szerveztek, „Je suis Charlie” feliratú transzparensekkel. Csaknem ötven államfő jelent meg a párhuzamosan folyó részvétnyilvánításon, de a felvonuláson így is kevesebben voltak, mint a Közel-Keleten „járulékos veszteségként” elkönyvelt polgári áldozatok, vagy az Európába azóta is tóduló menekültek.

08o
Készül a fénykép a magyar igazolványhoz 2004-ben, Szatmárnémetiben (Fotó: MH)

A korábban állig felfegyverzett Iszlám Állam korra és nemre való tekintet nélkül gyilkol, egyik fő célcsoportjuk a szír és kopt keresztények. Emiatt viszont a Hebdo-szimpatizánsok még nem szerveztek sem villámcsődületet, sem tüntető felvonulást.

 Az erdélyi internetes portálokon 2015. április 3-án lehetett olvasni arról, hogy Traian Basescu kérvényezte és megkapja a moldovai–román kettős állampolgárságot. A román lapok ezt úgy minősítik, mint az államegyesítés felé vezető jelentős lépést. Bár Basescut sok támadás érte korábbi elnöksége idején, most ezért nem illették irredenta jelzővel. Sőt lehet, hogy már valahol mintázzák is a szobrát.

Románia 1991-től kettős állampolgárságot ad azoknak, akik 1989. december 22-e előtt elvesztették a román állampolgárságukat vagy románnak vallják magukat. A repatriáláshoz vagy a kettős állampolgárság megszerzéséhez minden lehetőséget megteremtettek. Elegendő volt például a román–moldovai határ mentén egy kis őrszobában leadni az állampolgárság iránti honosítási kérelmet, máris sínen volt az ügy.
Az önálló Szlovákia 1993. január 1-jén alakult meg, és 1997-ben máris megalkották a „szlovák státustörvényüket”, amely szerint, ha egy külföldi szlovák státusért folyamodik, a szlovák etnikumhoz való tartozását bizonyíthatja bármilyen közokirattal. Ha ilyennel nem rendelkezik, akkor elfogadható egy külföldi szlovák szervezettől származó igazolás, vagy két szlovák státussal rendelkező személy nyilatkozata.

Egyik szomszéd országban sem került szóba, hogy a törvényeket előzetesen egyeztetni kellett volna más államokkal, vagy kétoldalú megállapodásokat kellene kötni. Romániában és Szlovákiában a magyar státustörvény előkészítése idején már többéves gyakorlat, természetes, elfogadott tény volt a kettős állampolgárság lehetősége. Igaz, amikor ők beléptek az EU-ba, nem jelentgették fel kormányukat saját EP-képviselői. Nem írattak külföldi lapokban nacionalistázó cikkeket.

A magyar parlament becsületére váljék, hogy 2001 júliusában 93 százalékos – azért csak ennyit, mert az SZDSZ képviselői nem szavazták meg – támogatottságot kapott a szomszédos államokban élő magyarokról szóló státustörvény, aminek lényege az volt, hogy külön kedvezményekben és támogatásokban részesülnek a szomszédos államokban élő magyarok az anyaországban és a szülőföldön, kivéve Ausztriát. A jogszabály munkavállalási, utazási, oktatási, kulturális és egészségügyi területen biztosít kedvezményeket a magyarságukat különigazolvánnyal is bizonyítani tudó kisebbségi magyaroknak.

Furcsa, hogy a törvény elfogadása után három napon belül miért éppen Románia és Szlovákia tett ellenük kirohanást nemzetközi fórumokon. Rettegésüknek adtak hangot, hogy Magyarország segíteni akar a szomszédos országokban élő magyarokon. A Charlie Hebdo-stílust kedvelők ebben az esetben is nagyon komolyan vették Magyarország megregulázását. Nem zavarta őket, hogy maguk a feljelentők évek óta kifogásolható joggyakorlatot folytatnak. Nagyítóval vizsgálták, mennyiben diszkriminálja a mi törvényünk a szomszédos országok „államalkotó” nemzetiségét, és milyen akadályokat lehet gördíteni a megvalósítás elé.
Többek között ezért kellett nagy sietséggel kialakítani az intézményes hátteret a magyar igazolványok igényléséhez és kiadásához, valamint a különböző támogatások közvetítéséhez. Több mint ezer helyi kirendeltség foglalkozott a kérelmek befogadásával. Az első néhány nap alatt több tízezer kérelem halmozódott fel a szomszédos országokban létrehozott 43 információs irodában.

A 2002-es kormányváltás után kétséges volt, hogy egyáltalán megkapják-e az arra jogosultak a várva várt igazolványt. Megszületett az új kommunikációs panel: „az Orbán-kormány túlszerette a határon túli magyarokat”. Ennek lehetett egyik ellensúlykísérlete, hogy Medgyessy Péter jeles kíséretével sietett Erdély elcsatolásának emléknapján koccintani Adrian Nastaséval. A szégyenletes esemény éppen úgy lehetett butaságból, történelmi tájékozatlanságból fakadó tahóság, mint tudatos provokáció. Mindenesetre folyamatossá vált a határon túli irodarendszer sorvasztása. Ellentéteket szítottak a határon túli szervezetek között. Az elvtársak szorgalmasan bedolgoztak az emblematikus kisebbségi vezetők tekintélyének lerombolásába. Mégis, a Határon Túli Magyarok Hivatalának 2006-ban történt megszüntetéséig csaknem kilencszázezer magyar igazolványt adtak ki. Sokan végakaratuk szerint a sírjukba vitték magukkal magyar identitásuk jelét.

A 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarcot hozott. Alkalmat adott a „23 millió román munkavállalóval” riogatásra és a nemzettesteket szétfeszítő trianoni ékek továbbütésére. Az eredmény Magyarország szégyene volt. Két parlamenti ciklust kellett várni ahhoz, hogy végül beváltsák a kettős állampolgárság ígéretét.

Egy III/3-as titkosszolgálati jelentés arról ír, hogy a román származású G. A. Pordea kétszázezer dollárt ígért Le Pennek, ha bejuttatja őt az Európai Parlamentbe a Nemzeti Front listáján. Mivel nem volt ekkora vagyona, a Securitatét sejtették az akció mögött. Az esetről 1985-ben részletesen beszámolt a Sunday Times. Megválasztása után Pordea nem maradt hálátlan. Első parlamenti reggelén letett valamennyi képviselő asztalára egy arany borítású könyvet arról, hogy Erdély a történelem kezdetei óta a románoké volt.

Az egykori titkosszolgálati jelentés felveti, hogy a magyar kormánynak helyre kellene tennie az efféle hamisításokat. Nos, ez még várat magára, mint az is, hogy bármelyik volt elnökünk, az erdélyi magyarok bátorítására állampolgárságért folyamodjon Klaus Johannishoz.

A szerző a Rendszerváltás Történetét
Kutató Intézet és Archívum munkatársa



Híd magyar és magyar között

A Magyarország Barátai Alapítvány arra törekszik, hogy hídszerepet töltsön be a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarok között – mondta tegnap Vizi E. Szilveszter, a szervezet elnöke. Az alapítvány holnap kezdődő kétnapos világtalálkozója előtti sajtótájékoztatón kifejtette: azt akarják elérni, hogy a világban élő magyarok rendszeres tájékoztatást kapjanak Magyarországról, a másutt élő magyarok sikereit pedig megismertessék itthon. Fontos cél az is, hogy javuljon a Magyarországról kialakult kép. Hozzáfűzte, a világtalálkozóra olyan programot állítottak össze, amelyért érdemes Budapestre jönni. Pénteken a résztvevőket Áder János köztársasági elnök fogadja, másnap Trócsányi László igazságügy-miniszter tart előadást az alaptörvényről, majd Orbán Viktor miniszterelnök szólal fel. Vizi E. Szilveszter elmondta, az
alapítvány működését kizárólag vállalati és magánadományokból biztosítja.
(GJJ)