Példaértékű felújítás, közösségépítő terek a vasbeton roncsokból

Újpalotán, a Zsókavár utcai toronyházak között még 1974-ben afféle kereskedelmi-vendéglátó-szolgáltató központként épült a Spirálház. Az 1990-es évek elejére aztán kifulladt, csupán egy-két üzlet élt túl a vasbeton spirállal körbefont monstrumban. Kezdeni kellett az épülettel valamit, lebontani vagy újjávarázsolni, többéves előkészítés után végül az idén szeptember végén, európai uniós és önkormányzati forrásból, a lakótelep közepén végül létrejött, s megnyitott az új Spirálház.

Új a küldetése is, a régi gyógyszertár, áruház, könyvtár és bank mellett ugyanis szociális és közösségi intézmények kaptak helyet benne. Nem bölcsőde vagy óvoda mögé rejtve, ahogy sok helyen teszik, hanem a központban, úgy, hogy még a szemközti szökőkúttól is látni a feliratot, miszerint az emeleten családsegítő szolgálat működik. Mellette a Praktikus életmód iroda háztartási, önvédelmi programokkal, szülők akadémiájával. Aztán a mindent túlélő könyvtár, s a folyosó végében, a csillogó járólapos teremben, négy géppel a közösségi mosoda. A hónap végéig a kerületieknek ingyenes az első mosás és szárítás, s azután is a piaci árnál jóval kevesebbet, kétszáz-kétszáz forintot kérnek a mosásért-szárításért.

A mozdulatlanság itt csak átmeneti állapot, sorban jönnek az emberek, cipelik a mosnivalót, ki túlméretezett szatyorban, ki gurulós táskában. Mások a terepet mérik fel, kérdezősködnek, aztán időpontot foglalnak, már csak napokkal későbbre van hely. Két óra alatt fut le a program, addig a terem egyik csücskében beszélgetni vagy internetezni lehet, a fogadópult mögött kávé bugyog. Az embermagasságú gépeknél három asszony segít, az átalakítás munkahelyet adott nekik. A mosoda mögötti teremben van a varroda, három varrógép, asztalok. Ha kéri valaki, cipzárt cserélnek, felhajtanak, aki pedig elég ügyes, akár maga is megjavíthatja a ruhadarabot. A tervek szerint lesz itt varróklub is, ha minden jól megy.

A ház létrehozását egyébként helyi felmérések előzték meg, a családokkal, gyermekekkel dolgozó szociális munkások sokat segítettek – mesélték a Spirálházban –, hiszen náluk csapódott le, hogy a kerületiek milyen nehézségekkel küzdenek, és azokra mi is lehetne a megoldás. Így jött a mosoda, majd a varroda ötlete is, nem is beszélve az étteremről.

A kerületben ugyanis nagy arányban élnek idős emberek, sokan nehéz körülmények között. Ráadásul van, akinél kikötötték villanyt, vagy nem tud miből mosógépet vásárolni, mások napjait „csak” a magány szürkíti örömtelenné. A mosodában, varrodában azonban találkozni és beszélgetni is lehet, és csupán egy lépésre tőlük a családsegítő, meg a többi, ha éppen ott akadna intézni-, megbeszélnivaló.

Az egykori Pajtás étteremről mindenki hallott a környéken, most ez is újra kinyitott, persze más formában: közösségi étkezést kínálnak a kerületieknek, naponta kétféle menüt ötszázharminc forintért, aki pedig valamilyen okból jogosult rá, még kedvezményesebben kaphatja. Az ebédet haza is lehet vinni, itt mossák, fertőtlenítik a hordozóedényeket, azt mondják, ez a technológiai előírás. Jártam már rászorultaknak ebédet kínáló helyen, belépni sem akaródzott, az ételszag keveredett a szegénységével. Az emberek lehajtott fejjel jöttek, nem feleseltek. Arra a helyre szégyenkezve léptem be.

A Pajtás azonban olyannak tűnik, mint a többi önkiszolgáló étterem. Az emberek sorban állnak a pultnál, aztán a megpakolt tálcát az asztalhoz cipelik. A terem két oldala üvegből, ömlik be rajta a fény. A kedveltebb menü ottjártamkor éppen zellerkrémleves, petrezselymes krumpli, cékla, szép darab rántott csirkemell.
Tálcával egyensúlyoz egy asszony, két órával korábban még a mosodában láttam, onnan fordult ki mérgesen. Nem vállalták azonnalra ruhája mosását-szárítását, pedig ő nagyon szerette volna. Az egyik asztalnál cigány apuka gyönyörű egyéves kislányával, felugrik, szelet kenyérért a pulthoz szalad, a gyerek a nyomában, fele úton találkoznak. Egy magas férfi, Tibor köszöni szépen az ebédet, befizetné a következő hetet, a sorban egy nő nem emlékszik, milyen menüt is rendelt. Mindkettejüket a nevén szólítják, feszültség nélkül, határozottan és nyugodtan, pillanatok alatt tisztázódnak a dolgok, éppúgy, mint a Spirálházban mindenütt. Nem kínos ide járni.