Ősi vésetek örökítették meg az üstököst

A klímakutatókat már évtizedek óta foglalkoztatja az az elmélet, amely szerint a hirtelen hőmérsékletcsökkenés mögött egy kozmikus katasztrófát sejtenek, de az észak-amerikai kráterek vizsgálata során megállapították, hogy a klímaváltozás és a becsapódás időpontjai nem egyeznek. Az elmélet ezzel azonban még nem tűnt feledésbe: a törökországi faragványok az edinburghi egyetem kutatói szerint csillagászati együttállásokat örökítettek meg – és az üstökös eljövetelét.

A tudósok egy számítógépes program segítségével azt vizsgálták, hogy Törökországból nézve a bizonyos bolygóegyüttállások mikor szerepelhettek az ábrázolt módon az égbolton, és arra jutottak, hogy az üstökös Krisztus előtt 10950-ben csapódhatott be a Földbe, vagyis éppen a fiatal driász beköszöntekor (vagyis egy ezerháromszáz éven keresztül tartó hidegebb időszak kezdetekor).

Ez az időszak sorsdöntő volt az emberiség fejlődése szempontjából: körülbelül ekkor jelentek meg az első földművelő civilizációk. A hideg időszakot megelőzően a vadon növő gabona lehetővé tette a nomád vadászok számára, hogy állandó településeket hozzanak létre, de az időjárás változásával a gabonát már gondozniuk is kellett, hogy elegendő élelemhez jussanak.

Dr Martin Sweatman, a kutatás vezetője szerint a Gobekli Tepében talált vésetek, valamint a konstellációk számítógépes vizsgálatai végképp eldöntik azt is, hogy mire szolgáltak a dolmenek – vagyis azt, hogy csillagászati megfigyeléseket is végeztek a segítségükkel –, de azt is alátámasztják, hogy valóban egy üstökös becsapódása idézte elő az éghajlatváltozást. „Az egyik faragvány az üstökös érkezését ábrázolja, ezzel pedig az emberiség egyik legrosszabb napjának állít emléket” - fogalmazott a kutató.