Történelem

Legrégebbi nyelvemlékünk titkai

A Széchenyi-díjas akadémikus által jegyzett anyag a rovásírásról, annak eredetéről és egymásnak ellentmondó legendáiról szól

A rovásírásról és eredetéről sokféle, sokszor egymásnak is ellentmondó legenda és nézet terjedt el – ezek között igyekezett rendet tenni Róna-Tas András, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa. Már videón is elérhető előadásában a rovásábécé kialakulását fejti fel.

Nagyszentmiklósi kincs 20161220
A Nagyszentmiklósi kincs egyik darabja – a leletek közül több tálon rovásfelirat található (Forrás: Wikipédia)

Izgalmas, a Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott előadás került föl a Magyar Tudományos Akadémia honlapjára. A Róna-Tas András, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, Széchenyi-díjas akadémikus által jegyzett anyag a rovásírásról és eredetéről, annak sokféle, sokszor egymásnak is ellentmondó legendái között próbál rendet tenni. A kutató az Mta.hu-ra minap feltöltött előadásában a rovásábécé kialakulásának történetét fejti fel lépésről lépésre, visszafelé haladva az időben, míg végül az is kiderül, hogy bizonyos értelemben egyik legrégebbi magyar nyelvemlékünkről van szó.

Róna-Tas András kutatói pályája során rengeteg eurázsiai írásrendszert és nyelvet vett górcső alá, és számos könyve jelent meg a magyarság őstörténetéről, korai műveltségéről. Előadásában először elhelyezi rovásírásunkat a világ írásrendszerei, a különféle írástípusok, majd szorosabban az eurázsiai rovásírások között. Ezután izgalmas nyomozás következik, amelyben rovásírásos emlékeink alapján lépésről lépésre követi egészen a korai Árpád-korig visszafelé a rovásábécé változásait. Helyreállítja a 11–12. századi rovásírás ábécéjét és szerkezetét, majd megvizsgálja az írásrendszernek a honfoglalás kora előtti forrásait.

Fontos megjegyezni, Róna-Tas András pályája során osztrák, német, angol, olasz és amerikai egyetemek vendégprofesszora volt. Fő kutatási területe a török és mongol nyelvek és népek története, valamint a magyar őstörténet. Jelentős eredményeket ért el a honfoglalás előtti magyar–török kapcsolatok kutatásában, illetve a magyar etnogenezis (etnikai kialakulás) és az államalapítás kérdésében. Fontosak az orientális dialektológiai (nyelvjárástani) kutatásai is. A tibetológia területén a tibeti nyelvtörténet alapjait is kutatta. A mongolisztika területén a dariganga nyelvjárás, valamint a nomád népek néprajzának kérdéseivel és leírásával foglalkozik, míg turkológiai kutatásaiban a csuvas nyelv történetét és forrásait, illetve a török nyelvek területén elfoglalt helyét vizsgálja.