Futball és autonómia a Feröer szigeteken

Bő egy évvel ezelőtt, 2014. október 14-én a magyar labdarúgó-válogatott 1–0-ás győzelmet aratott Tórshavn-ben a házigazda Feröer szigetek ellen. Rá egy évre a visszavágón nemzeti tizenegyünk Budapesten 2–1-re ismét győzött Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen a Groupama Arénában (korábban Albert Flórián Stadion) ,az Üllői úton. Sokan Magyarországon ekkor hallottak életükben először ellenfelünkről, a Feröer szigetekről, és még ezt is a nemzetközi labdarúgásnak köszönhetjük.

A média és a „szakma” szűken a sporteseményre koncentrált, és többnyire csak az ellenfél csapatáról tájékoztatott. Alig néhány adatot említve arról, kik is a feröeriek, hol és hogyan, milyen társadalmi-kulturális berendezkedésben élnek. Arról nem szóltak, hogyan jutottak el egy olyan autonómiamodellig, amely lehetővé tette, hogy önálló csapattal induljanak Európa legrangosabb futballtornáján, az Eb-n. Bízván abban, hogy a magyar válogatott túljut Norvégia ellen a pótselejtezőn, és résztvevője lesz a jövő évi franciaországi futballgálának, tekintsünk vissza volt ellenfelünkre, arra a szimpatikus kis csapatra, amely kétszer is méltó partner volt, s képviselt egy piciny északi népet, amely olyan társadalmi szerkezetben él, amelyet oly sok határon túli magyar akar, kíván és szeretne, s minket, anyaországi magyarokat is megelégedettséggel töltene el.

Kis ország a Juh-szigeteken

Hol is található a Feröer szigetek?
Meg lehetne adni az északi szélesség és a nyugati hosszúság fo­kait, s „tudományoskodva”, mintegy GPS-koordinátaként meghatározni a szigetek elhelyezkedését az Atlanti-óceán északi részén. De talán jobb, ha egy Mercedes-jelvényt vagy emblémát képzel maga elé a kedves olvasó és a „Merci-csillag” körívén látja Norvégiát, Skóciát és Izlandot és ezek metszéspontjában, a kör közepén találja a Dániához tartozó Feröer-szigetcsoportot, amelyet tizennyolc kisebb-nagyobb sziget alkot. Közülük egy lakatlan (a területhez tartozik még tizenegy holm és hétszázötven sziklazátony). Az elnevezés magyar fordításban Juh-szigeteket jelöl, amire a feröeri címer (kék pajzson egy fehér kos) is utal.

A szigetek összlakossága 48 553 fő (2014-es adat), akik a precíz felmérés szerint 17 694 háztartásban élnek. Közülük 12 388-an laknak a legnagyobb szigeten lévő fővárosban, Tórshavn-ben, amely agglomerációjával 19 655 főt tesz ki, s a hét közigazgatási egység egyikét – természetesen a legjelentősebbet – képezi. A népesség lassan növekszik. A Feörer szigetek teljes területe 1395,74 négyzetkilométer. A lakosság 98 százaléka keresztény (84 százalék evangélikus), körülbelül ennyi az őslakosok aránya is, a legtöbb beköltöző lengyel. A szigetekhez legközelebb eső lakott terület mintegy háromszáz kilométerre található.

A Feröer szigetek a Dán Királysághoz tartozik (területének 3,7 százaléka), amely alkotmányos monarchia, élén II. Margit dán királynővel. De míg Dánia 1973-tól tagja az Európai Unió­nak, addig autonóm területe nem, s ez adja speciális jogállását. Ennek köszönhetően Feröer úgy delegál két tagot a koppenhágai parlamentbe (Folketing), hogy önálló parlamenttel (Logting) és kormánnyal rendelkezik. A miniszterelnök a szociáldemokrata Aksel V. Johannesen. Dánia tagja a NATO-nak, de a Feröer szigetek 2005 óta önálló kül- és biztonságpolitikát folytat: hadserege nincs, de egy NATO-radarállomás található az egyik szigeten. Fizetőeszköze is kettős: a feröeri és a dán korona. Ez a kettősség határozza meg a nyelvhasználatot, amelyben az utóbbi évtizedekben mutatkozik „hangsúlyeltolódás” a feröeri, a legkisebb germán nyelv javára, kommunikációs nyelvvé „fokozva le” le a dánt.

Hosszú út az önrendelkezésig

A legkorábban keletkezett szöveg 825-ben említi a szigeteket. A feröeriek sagája a vikingek koráig vezet vissza. A terület 1035-től Norvégiához tartozott, s középkori népessége mintegy négyezer főt tett ki. A dán–norvég perszonálunió létrejöttével 1380-ban került a dán korona fennhatósága alá, különböző hűbérurak birtokaként. Nem kímélték a lakosságot a középkori kalózok és kalandorok sem.

Az 1814-es kieli béke után a perszonálunió fölbomlott, a Feröer-szigetek Dánia egyik megyéjévé váltak, királyi monopóliumként, ahol a halászatból előállított sózott tőkehal volt a fő megélhetési forrás. 1829 és 1847 között épültek fel a feröeri fatemplo­mok, 1845-ben nyílt meg az első iskola. 1854-ben jelent meg az első nyelvtankönyv. 1856-ban a királyi kereskedelmi monopólium átadta helyét a szabad kereskedelemnek.
A 19. század végén alakult ki a nemzeti mozgalom, amely a Feröeri Népfőiskola megalapításában csúcsosodott ki 1899-ben. 1906-ban alakultak meg az első helyi politikai pártok, 1919-ben két, Koppenhágában tanuló „szigeti” diák megtervezte a feröeri lobogót. A nemzeti himnuszt (Én szép országom) a harmincas évektől éneklik. A feröeri nyelv 1938-ban lett oktatási nyelvvé, egyenrangú a dánnal.
A német csapatok dániai bevonulása után, 1940 áprilisában Nagy-Britannia stratégiai okokból megszállta a szigetcsoportot. Így a feröeriek öt év tapasztalatot gyűjthettek a Dániától független saját irányításból. Ezek a önkormányzati tapasztalatok és a háborús évek gazdasági fejlődése (hajózás, halászat, ipar) megerősítették a nagyobb függetlenség iránti vágyat.

Az 1946. szeptember 14-én megtartott népszavazáson a résztvevők szűk többsége a teljes függetlenség mellett voksolt, és a helyi Logting (parlament) ki is kiáltotta azt. A dán kormány viszont a 66,4 százalékos részvételt alacsonynak találta, így nem fogadta el. Rövid tárgyalások után 1948. április 1-jén életbe léptették az autonómiatörvényt, amellyel a szigetcsoport minden belső kérdésben korlátlan önkormányzatot kapott. A dán kormányzót visszahívták. A Feröer szigetek 1970-től az Északi Tanács keretei között szorosan együttműködik a skandináv államokkal, kiemelten Izlanddal, Grönlanddal és Shetlanddal.

Mivel kikötői egész évben jégmentesek, a halászat, a halfeldolgozás, a hajó- és kompközlekedés, valamint a hajójavítás határozza meg a szigetek iparát és kereskedelmét, amelyet a tradicionális juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás egészít ki. A feröeri gazdaság 1970–90 között dinamikusan fejlődött, majd rövid megtorpanás után ismét növekedési pályára állt.

Egyetem és sport

A Tórshavnben működő Feröeri Egyetemet (Academia Faeroensis) 1965-ben alapították az 1952-ben létrehozott Feröeri Tudományos Társaság tagjai, kezdetben egy professzorral és egy irodavezetővel. Nap­jainkban három kara van: Feröeri Nyelv és Irodalom, Természet- és Műszaki Tudományok, Történelem- és Társadalomtudományok. A karok BSc.-, MSc.-, és PhD.-képzést is kínálnak. A képzés nyelve feröeri, egyedül a világon. Az oktatók száma negyvenöt, a hallgatóké százharminc.

A szigetcsoport nem egészen ötven­­ezres lakosságából tizenháromezer fő leigazolt sportoló, közülük ötezren fociznak. Feröer 1988 óta az UEFA és a FIFA tagja, s törekszik a NOB-tagságra is. A labdarúgó-válogatott eddig még Európa-bajnokságra vagy világbajnokságra nem jutott ki. Engedtessék meg e sorok hungarológus szerzőjének, hogy kijutottnak, sőt győztesnek tekintse azokat a feröeri válogatott labdarúgókat, akik a dán, norvég, svéd stb. csapatokban játszó profi társaik mellett úgy voltak kerettagok és léptek pályára a villanyfényes esti meccseken, hogy délután még a munkahelyükön dolgoztak.

A szerző a Rendszerváltás Történetét
Kutató Intézet és Archívum tudományos főmunkatársa