Budjács András várnagy önfeláldozó cselekedete

Az 1754–55-ös országos nemesi összeírás során Trencsén vármegyében kilenc Budjács igazolta nemességét. Kempelen Béla Magyar nemes családok (1911–1932) című munkájának a Budjács családról szóló szócikkében szerepel, hogy Imre 1806-ban Temes vármegyében kihirdette nemességét. Temesváron 1794-ben elhunyt Pál, sóhivatali pénztárnok, majd ugyanitt hunyt el József, őrnagy 1839-ben. Minden adatot persze nem érdemes felsorolni, viszont érdekes lehet megtudni, ki lehetett az az Oroszlánkövi nevű várúr, aki Budjács Andrásnak köszönhette szinte csodába illő szabadulását.

Benedek Elek, a nagy mesemondó, aki gyönyörű formába öntötte mondavilágunk gyöngyszemeit, az általa feldolgozott mondák közül természetesen Budjács András történetét sem hagyta ki. A nép nyelvén keringő história érdekes változásokon ment át, így a törökökből tatárok lettek, az összecsapásra a Sajónál került sor, s a foglyokat Tatárországba hurcolták, Kadán vezér udvarába. Ebben a mondában a várúr Oroszlánkövi Imreként lett nevesítve, azonban ez az adat sem érdemel több hitelt, mint a monda többi eleme.

Nagy Iván erre a kérdésre az oroszlánkeöi Szlopnai családról szóló résznél adta meg a választ. Ez a régi család uralta ugyanis Oroszlánkő várát (és még számos birtokot), s ez vette föl a 15. század vége felé az Oroszlánkői nevet. Csánki Dezső történész a Szlopnai családdal kapcsolatban megjegyezte (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890): „…váruradalmuk után előfordul Oroszlánkevy és ennek tót alakjában Versetezky (1520) néven is. A legősibb és későbbi emelkedése során Trencsén megye legnagyobb birtokú családjainak egyike. […] 1519-ben már Szlopna, Dulo, (Duló)újfalu, Vereskő, Mikusóc, Tuhinye, Vicsap, Bohunic, Pruszka, Krivoklát, Chocholna, Leszkóc, Szucsinafalva, Zamárd, Viszolaj, Klobusic, Drietoma, Zablát, Hrabenka, Veszka ősi és Tepla zálogbirtokok voltak a Szlopnai-család kezén.”

Nagy Iván szerint Oroszlánkői Menyhért fia Miklós budai várnagy volt 1511-ben, s az ő unokája (szintén) Miklós lehetett a törökök fogságából kiszabadult várúr. Ez a Miklós volt az utolsó Oroszlánkői. 1549-ben bekövetkezett halála egyben a család férfiágon való kihalását is jelentette. Hatalmas öröksége, leányai révén többek között a Bossányi, a Simonyi, a Hunyadi és más családokra szállt.

Budjács András fantasztikus történetének hitelességét persze fenntartásokkal kell kezelni, de nem zárhatjuk ki, hogy több köze van a valósághoz, mint a légből kapott meséhez. Az Oroszlánkői família férfiágon csaknem fél évezreddel ezelőtt kihalt, míg a mikusóczi Budjács család leszármazottai (információink szerint) mind a mai napig élnek.

A szerző író, újságíró