Történelem
Rejtélyes hasonlóságok a történelemben
Királyok, akik ikertestvérként éltek más korokban

Ezek a „történelmi ikrek” különösen lenyűgözőek, mert túlmutatnak a véletlenen: ugyanazok a jellemvonások, döntések és tragédiák ismétlődnek újra és újra.
1. Julius Caesar és Napóleon Bonaparte a hatalom megszállott zsenijei
Kevés történelmi párhuzam olyan egyértelmű, mint Caesar és Napóleon élete.
Mindketten katonai zsenik voltak, akik a köztársaság nevében emelkedtek a csúcsra majd egyszemélyes hatalommá formálták az államot.
- Mindketten Itáliához kötődtek, bár egyikük Rómát, másikuk Franciaországot uralta.
- Mindketten megreformálták a naptárat és a törvénykezést.
- Mindkettőjüket a nép emelte fel, de az elit buktatta meg.
- Caesar halála után a köztársaság birodalommá vált. Napóleon bukása után Európa új rendet kapott.
Két korszak, két zseni és ugyanaz a tanulság: a hatalom, amit egy ember kézben tart, előbb-utóbb maga alá gyűri őt.
2. Nagy Sándor és Hitler a hódítás megszállottjai
Első pillantásra furcsa párhuzam, de mindkettő világuralomról álmodott és a végén ugyanabba a csapdába esett:
túl messzire mentek.
- Nagy Sándor és seregei elfoglalták a világ ismert részét, de a túlzott ambíció és a kimerültség elpusztította a birodalmat.
- Hitler Németországa szintén villámháborúkkal söpört végig Európán, mígnem a keleti front akárcsak Sándor esetében Indiában megtörte a lendületet.
Mindkét uralkodó fiatalon halt meg és mindkettő után káosz és birodalmi széthullás következett.
Mintha a történelem figyelmeztetne: a világ meghódítása nem a hatalom csúcsa, hanem a pusztulás kezdete.
3. IV. Henrik (Franciaország) és II. Erzsébet (Anglia) a pragmatikus béke királyai
Két külön korszak, két külön vallás, mégis hasonló szellem.
IV. Henrik vallásháborúk sújtotta Franciaországát békével és türelemmel próbálta újraépíteni („Párizs megér egy misét”).
II. Erzsébet pedig a hidegháború árnyékában uralkodva stabilitást és folytonosságot képviselt egy állandóan változó világban.
Mindketten a kompromisszum mesterei voltak és mindketten hosszú uralkodásuk végén a béke és egyensúly szimbólumává váltak.
4. XVI. Lajos és II. Miklós cár a végzetes tétlenség uralkodói
Két király, akik nem voltak gonoszak csak tehetetlenek.
XVI. Lajos a francia forradalom idején, II. Miklós az orosz forradalom alatt próbált lavírozni a változások viharában, de mindketten túl későn reagáltak.
- Mindkettőjüket saját népük fordította le a trónról.
- Mindkettőjük családját kivégezték.
- És mindkettőjük halála új korszakot nyitott forradalmat és vért.
Mintha a történelem újra és újra ugyanazt a leckét adná:
aki nem érzi meg a kor szelét, annak a sorsa a múlté lesz.
5. Nagy Károly és I. Péter cár a civilizáció építői
Nagy Károly a nyugati keresztény civilizáció alapjait rakta le,
Péter cár pedig modernizálta Oroszországot, hogy „Európa részévé tegye”.
Mindkettőjük uralkodása brutális reformokkal, mégis tartós örökséggel járt: iskolák, ipar, törvények, új fővárosok (Aachen és Szentpétervár).
A történelem két másik pontján, de ugyanazzal a céllal: a barbárságot civilizációvá formálni.
6. A tükör, amibe a történelem belenéz
A „történelmi ikrek” jelensége nem csupán véletlen.
A civilizáció ciklusokban halad és az emberi természet, hatalomvágy, félelem, hűség, árulás nem változik.
Ezért ismétlődnek meg a minták: a döntések logikája időtlen.
A történelemben minden korszaknak megvannak a maga Caesarjai, Napóleonjai és Lajosai.
Más nevük van, más zászló alatt élnek de az emberi sors ugyanazt a történetet írja újra.
Amikor a múlt és a jelen uralkodói között felfedezzük ezeket a hasonlóságokat, valójában önmagunkat látjuk viszont.
A történelem nem ismétli magát szó szerint de rímel.
És amíg hatalom, döntés és emberi gyarlóság létezik, addig mindig lesznek „királyi ikrek”, akik máskor, de ugyanazt az életet élik újra.
