Székely futballcsoda

A bukaresti Dinamo már régen nem a román belügyminisztérium csapata, mégis valamiféle jelkép a székelyek számára. A román futball vitathatatlan óriása, még ha ebben az idényben gyengén is szerepel. Tizennyolc bajnoki cím, tizenhárom kupaelsőség áll a dicsőséglistáján. Csütörtök este a Román Kupa nyolcaddöntőjében egy, a hazaiak számára felejthetetlen hangulatú mérkőzésen elvérzett Csíkszeredában. A majdnem másfél ezer, többségé­ben magyar ajkú néző a találkozó előtt elénekelte a Nélküledet (Mint a leszakított haldokló virág / Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág…), majd miután a kevéske Dinamo-szurkoló rázendített a Székelyföld románságát bizonygató rigmusra, felzúgott helyette: Ria-Ria, Hungária!

A piros-feketében játszó szere­daiak tulajdonképpen kétszer nyerték meg a meccset – a kettő között pedig egyszer feltámadtak. Első góljukat az egyetlen mérkőzésen a Ferencváros első csapatában is szerepelt, Budapesten felnőtt Majzik Adrián, a másodikat a helyi, de a Puskás Akadémiában és a Csákvár NB II.-es csapatában is szerepelt Magyari Szilárd lőtte. Már kétgólos előnyben voltak, amikor a vendégek a legjobb játékosuk, a korábbi román válogatott Dan Nicolae Nistor révén kiegyenlítettek, sőt a vezetést is megszerezték. Minden veszni látszott, a pesszimistábbak már azt emlegették, hogy ugye, azért a második félidő eleje a két gyors góllal nagyon szép volt, a Dinamo a 114. percben még 3–2-re vezetett. Ám akkor a háromszéki születésű Berde István, aki a nyáron tért vissza Hargitába tízéves, néhány mérkőzés erejéig első osztályú magyarországi karrierjét lezárva, kapásból a hálóba vágta a marokkói légiós, Dzsebari labdáját. A 3–3 után következett a szétlövés, amelyben mindkét kapus, a bukaresti Vlad Mutiu és a „csíki” – egyébként újpesti nevelésű, egy mérkőzésen az NB I.-ben is szerepelt – Bordás Dániel is remekelt. A román lapok másnap a szétlövésről és Mutiu teljesítményéről Helmuth Duckadam 1986-os BEK-döntős parádéját emlegették, meglehetősen igazságtalanul, hiszen a 28 éves magyar kapus még kollégájánál is több lövést védett ki. Akadt olyan is, hogy a dinamós, belga Delorge, aki először elrontotta a lövését, de aztán megismételhette, de Bordást akkor sem tudta legyőzni. Végül a huszonegyedik lövés döntött.

A Székelyhon című portál kiemelte, hogy a bukaresti lapok inkább a Dinamo szapulásával, mintsem az FK Csíkszereda dicséretével foglalkoztak. A ProSport megjegyezte: „A csíki lelátókon a fociünnepből háború lett, hiszen a hazai szurkolók kifeszítették Székelyföld zászlóját, Románia ellen skandáltak és magyarul énekeltek…” De azt is kiemelte, hogy „a Dinamo szurkolói hazafias dalokat adtak elő”. A Fanatik.ro honlapot is idézte a Székelyhon: „A Dinamo szurkolói egész mérkőzésen idegengyűlölő rigmusokat kiabáltak. A hazai drukkerek a mérkőzés végén azt skandálták, hogy »Cigányok! Cigányok!«, majd előkerült a »Ria, Ria, Hungária!« is. Erre már nem volt idejük válaszolni a Dinamo ultráinak, hiszen azzal voltak elfoglalva, hogy számon kérjék a csapat játékosait.”

A bukaresti játékosok már rég a zuhany alatt voltak, amikor a csíkszeredai pálya új villanyvilágításának fényében a tribünön jóval több mint ezer szurkoló énekelte az ünneplő játékosoknak: „Ameddig élünk magyar ajkú népek, / Megtörni lelkünk nem lehet soha. / Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, / Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. (…) Maroknyi székely porlik, mint a szikla, / Népek harcának zajló tengerén / Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja / Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”