Sport

St. Moritzban februári nyárban olvadt a jég

Téli olimpia. Magyar futballválogatottból rekorder jéghokis

A téli olimpiák történetére visszapillantva ezúttal az 1920-as évek két versenyét idézzük fel. Az elsőnek a franciaországi Chamonix adott otthont, 1924 elején. A játékokat akkor még a téli sportágak nemzetközi versenyeinek heteként jegyezték, csak 1925-ben, visszamenőleg döntött a NOB arról, hogy első téli olimpiaként tartja nyilván.

Öt sportágban tizenhat aranyérmet osztottak, a győztesek között volt a férfi műkorcsolyázó, svéd Gillis Grafström, aki mindmáig az egyetlen egyéni sportoló, aki a nyári olimpián szerzett elsőségét megvédte ugyanabban a sportágban, de már téli olimpián. A csapatok között ugyanez a dicsőség jutott a kanadai jégkorongozóknak is. A tizenhat részt vevő ország között ott volt Magyarország is, négy versenyzővel. Közülük a legjobb helyezést Háberl Aladár érte el, északi összetettben. Indult a későbbi kiváló grafikusművész, Szepes Béla is, aki négy évvel később a nyári játékokon ezüstérmet szerzett gerelyhajításban. Egy harmadik induló, az 1912-ben, Stockholmban még atlétaként versenyző Déván István lett az első magyar, aki nyári és téli olimpián is versenyzett. Női műkorcsolyában utolsó lett a mindössze 11 éves, norvég Sonja Henie, aki négy évvel később, St. Moritzban már megnyerte három olimpiai aranyából az elsőt. Az 1928-as játékokon már nagyobb létszámú magyar küldöttség vett részt, köszönhetően a hokiválogatott szereplésének. A kapusként – a korábbi magyar labdarúgó-válogatottat – a már 48 éves Ordódy Bélát, minden idők legidősebb olimpiai résztvevő jégkorongozóját is a soraiban tudó gárda utolsó lett. Az addigi legjobb magyar helyezést a gyorskorcsolyázó Eötvös Zoltán érte el, tizedik lett 1500 méteren. St. Moritzban a rendező svájciak mindössze egy bronzérmet gyűjtöttek, ez mindmáig a legggyengébb szereplése egy rendezőnek. Különleges olimpia volt: a 10 000 méteres gyorskorcsolyázást lefújták, mert a 25 fokos februári hőségben megolvadt a jég.