Sport

Sorozatban hatodszor nyerhet a Juve

Labdarúgás. A négy legerősebb európai bajnokságból csupán a Primera Divisiónban nem dőlt el március közepéig az elsőség sorsa

Az európai topbajnokságok egyetlen baja a kiszámíthatóság. Alkalmasint ez is egy érv azok kezében, akik a Bajnokok Ligája mintájára szervezett, az országok felett álló csúcsligát vizionálnak. A 2016–2017-es idény zárása előtt utolsó hosszabb szünetben készített mérlegünk igazolja az első mondat igazságát.

Juventus 20170322
 A juventusos Daniel Alves és Paulo Dybala gólöröme a Milan elleni győztes rangadón (Fotó: Reuters - Giorgio Perottino)

Annak idején, amikor a Chicago Bulls sorozatban nyerte a bajnoki címeket az NBA-ben, vagy amikor Michael Schumacher uralta a Forma–1-et, a közgazdászok és a más szakmában jártas elemzők egyaránt figyelmeztettek arra, hogy a kiszámíthatóság üzleti értelemben nem tesz jót a sportiparnak. Igaz ez annak ellenére is, hogy a nézőszámokat nem mindig befolyásolja.

Hasonlóról nyilatkozott most a Kicker sportmagazinnak Christian Seifert, a német Bundesligát szervező liga, a DFL első embere is. Szerinte a bajnokság elveszíti vonzerejét, ha minden évben a Bayern München végez az élen. „Világos, hogy nem hibáztathatjuk ezért a münchenieket, de ha a következő években is a Bayern győz, annak nem lesz pozitív hatása a versengésre” – mondta. Kilenc fordulóval az idényzárás előtt a címvédő előnye 13 pont a második helyezett RB Leipziggel szemben, s elképzelhetetlen, hogy ne legyen sorozatban ötödször is bajnok a Bayern. Németország első számú futballklubja ráadásul nem is csak „éppen hogy” végez az élen, 2013-ban huszonöt, 2014-ben tizenkilenc, 2015-ben és tavaly „csak” tízpontos előnnyel győzött.

„Angliában öt, Olaszországban három, Spanyolországban két csapat vág neki a címnyerés reményével a bajnokság utolsó harmadának – tette hozzá Seifert, de ebben már nem biztos, hogy igaza van. Abban igen, hogy „Németországban van 17 együttes, amely egyetért abban, hogy nincs esély a Bayern megelőzésére.” A Bundesliga egyelőre nem reagál rosszul az évek óta változatlan helyzetre. Az európai csúcsbajnokságok közül a németben a legmagasabb a stadionok kihasználtsága – több mint kilencvenszázalékos! –, s emelkedik a televíziós nézettség is. Az átlag nézőszám kissé visszaesett, de ez magyarázható a népszerű VfB Stuttgart kiesésével is.

Seifertnek – szerintünk – abban nincs igaza, hogy a hasonló nívót jelentő bajnokságok mind izgalmasabbak. Olaszországnak is megvan a maga „Bayernje”, csak Juventusnak hívják. Kilenc fordulóban a zárás előtt nyolc pont az előnye az AS Romával és tíz a Napolival szemben. Még akkor is megnyugtató az előnye, ha tudjuk, még mindkét riválisával játszik, idegenben. A torinói klub sorozatban hatodszor lehet bajnok, minden korábbi itáliai rekordot megdöntve. A Serie A-ban pontosan olyan előre lefutott a verseny, mint a Bundesligában. Az átlagnézőszám ott 2011 óta 22 000 és 23 500 között mozog, egyelőre 21 700, és a nagy rangadók segítségével könnyedén eléri majd újra a „szokásos” szintet.

Spanyolországban a korábbi években az Atlético jobban beleszólt a Real Madrid és a Barcelona különversenyébe, az idén már most tudható, hogy a két óriás egyike lesz a bajnok. A Real a vesztett pontokat tekintve öttel vezet, s még otthon fogadja a Barcelonát. A nézőszám ott is stagnál.

Valójában eldőlt már a Premier League is – a Chelsea előnye tíz pont a második Tottenhammel szemben –, de kétségtelen, hogy itt a legtöbb az idény előtti bajnokaspiráns. Az elmúlt négy bajnokságban, 2013 és 2016 között négy csapat lett az első. Közülük az egyik, a Chelsea, most két év után ülhet vissza a trónra. A Premier League nézőszáma stagnál, pedig a 2015–2016-os sorozat negyedik legnézettebb csapata, a Newcastle United már nincs a mezőnyben. Ám az eredményeit tekintve gyengébben szereplő West Ham United hatvanöt százalékkal növelte a nézőszámát, köszönhetően annak, hogy 112 év után elhagyta az Upton Parkot, és kibérelte a jóval nagyobb Olimpiai Stadiont.