Sport
Soha többet nem futballozik Abramovics első számú vezére
Labdarúgás. Nem megy levezetésként Moszkvába, és ezért bejelentette búcsúját John Terry, a londoni Chelsea legsikeresebb játékosa, korábbi csapatkapitánya
Huszonhárom év után elköszön a legenda (Fotó: Reuters/Andrew Boyers)
„Huszonhárom, futballistaként töltött hihetetlen év után, úgy döntöttem, most jött el a búcsú ideje” – írta a közösségi médiában. 1980 decemberében született Londonban, közelebbről a város központjától keletre fekvő Barkingban. Nem rossz ómen: Bobby Moore, az 1966-as, világbajnok angol válogatott kapitánya is ott jött a világra. Tízéves korában az iskolában felfigyeltek rá, meghívták a Millwallhoz, s a Barkinghoz közeli West Ham Unitedhez próbajátékra. Végül négy esztendőn keresztül járt edzésekre a „kalapácsosokhoz”, miközben egy kis amatőrcsapatban, a Cometben (Üstökös), majd a Senrabban játszott meccseket is. Tizennégy éves korától huszonhárom éven át volt Chelsea játékosa, mindössze néhány hétre hagyta csak el a klubot, ameddig kölcsönjátékosként a Nottingham Forestben szerepelt, annak ellenére, hogy az egész családja a Manchester Unitednek szurkolt. Eleinte neki is az inassors jutott, a szokásoknak megfelelően ő pucolta például egy éven át az akkori nagymenő, Dennis Wise cipőjét, majd hamarosan profiszerződést kapott. A korabeli sztárok, Mark Hughes és Gianluca Vialli legnagyobb csodálkozására Terry még velük is ordított az edzéseken. Nem haragudtak érte: befogadták. De talán még ők sem gondolták, hogy ő lesz a klubtörténet legsikeresebb Chelsea-jének a vezéralakja.
Pedig ő lett. 1997-től tizenkilenc idényen át 492 mérkőzést játszott a Premier League-ben, 717-et minden sorozatot figyelembe véve. Öt angol bajnoki címet nyert, többet, mint bárki más a Manchester United játékosain kívül, ugyancsak ötször az FA-kupát. Már 2008-ban BL-győztes lehetett volna, ha a „Vörös Ördögök” elleni, moszkvai döntőben a szétlövésnél nem csúszik meg a lába. Vigasztalhatatlannak tűnt, úgy gondolta, soha nem lehet övék az a trófea, amelyre ők, a játékosok, de a teljes vezérkar is, a főtulajdonos Roman Abramoviccsal az élen, a legjobban vágyott. Aztán 2012-ben mégiscsak teljesült az álom. Igaz, nélküle, de a társak megnyerték a 2011–2012-es sorozatot. 2013-ban újabb európai kupát nyert: az Európa-ligát.
2017-ben bajnoki címmel köszönt el a Chelsea-től, Antonio Conte volt a harmadik külföldi edző, akivel bajnoki címet nyert.
A Kékeknél már nem kapott olyan szerződést, amilyenre vágyott, elment az Aston Villához, ahol – a második vonalban – végigjátszotta a 2017–2018-as szezont. Idén nyáron már nem kapott ott új szerződést, de a Szpartak Moszkva szívesen vitte volna. Már túljutott az orvosi vizsgálaton is, de végül nemet mondott – állítólag a családja nem akart költözni. Így aztán lezárult a 78-szoros válogatott védő pályafutása. José Mourinho első „arany-Chelsea”-jéből, amely 2004-től uralta az angol futballt, az utolsó előtti mohikán is végleg elbúcsúzott. Már csak Petr Cech húzza…