Sport

Pozitív irányváltás a magyar futballban

A számokban egyelőre nem tükröződik a váltás

A magyar labdarúgás szakmai, üzleti, imázsépítési és infrastrukturális feltételei helyes, piaci irányba mennek, ugyanakkor az idei szezon számai nem mutatják ezt a változást - mondta Muszbek Mihály sportközgazdász.

Muszbek az 5. Sportgazdasági Nagyító című elemzésének ismertetésekor kiemelte: a rendszerben jó, hogy a fejlesztési szakaszban átmenetileg jelentős - évi három-négy milliárd forint  - állami és önkormányzati forrás, vagyis közpénz van, de probléma, hogy mindez nem normatív alapon osztódik el, és így nem versenysemleges.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közpénzek valamikor kimennek majd a rendszerből, és a szereplőknek fel kell készülniük az ezt követő gazdasági helyzetre is.

A sportközgazdász üdvözölte a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által a közelmúltban meghozott intézkedéseket, a szurkolói kártya bevezetését, a szigorúbb licenceljárásokat, a légiósok korlátozását, a fiatalok játéklehetőségének ösztönzését és az akadémiai rendszerek teljes szakértői vizsgálatát. 

Ugyanakkor elmondta azt is, hogy az OTP Bank Liga klubjai az utóbbi három évben jelentősen veszteségesek voltak, a 2014-es évet 3,9 milliárd forintos hiánnyal zárták. A mérlegek szerint a tavalyi esztendő végére összesen 9,7 milliárd forint tartozást halmoztak fel, de mivel többnyire saját tulajdonosaik felé, ezért a közvetlen csődveszély csökkent. 2014-ben öt klub - a Honvéd, a Nyíregyháza, a Kecskemét, a DVTK és a Ferencváros - volt nyereséges, és ugyancsak öt - Videoton, Debrecen, Győr, MTK és Újpest - vesztesége haladta meg a 3háromszázmillió forintot. A sor végén az Újpest áll egymilliárd nyolcvanmilliós hiánnyal.

Negatívumként említette meg azt is, hogy a 2014/15-ös szezonban soha nem látott mértékű, harmincnégy százalékos volt az NB I-ben a légiósok aránya, ezzel párhuzamosan a liga játékosainak értéke összességében huszonkét százalékkal csökkent. Szintén problémának nevezte, hogy a húsz éven aluli fiatalok a mérkőzések összjátékidejének mindössze két százalékát töltötték a pályán.

Muszbek Mihály beszélt arról is, hogy az elmúlt szezon átlagnézőszáma kétezerötszáztíz volt, ez 1976-ban például még tízezer körül járt, vagyis közel négy évtized alatt a nézők hetvenöt százalékát veszítette el a magyar labdarúgás. Hozzátette: a szurkolói kártya bevezetése nagyjából a nézők hét százalékát vitte el a stadionokból. Beszélt arról is, hogy a televízió előtt ötvenkétszer annyian voltak kíváncsiak a mérkőzésekre, mint akik a helyszínen váltottak belépőt, ám ez a szám is folyamatos csökkenést mutat. Különösen azt tartja aggasztó a sportközgazdász, hogy elsősorban az aktív, negyvenkilenc évnél fiatalabb korosztályt nem érdekli a tv-ben az NB I.

A sportközgazdász még az utánpótláskorú igazolt játékosok számában, a szövetség és a klubok szervezettségében, valamint a válogatott nemzetközi eredményességében lát előrelépést. Stagnálást érez a sportgazdasági teljesítményben, a jövedelmezőségben, továbbá a fogyasztói piac - néző, hirdető - számában és kiszolgálásában. Visszaesést tapasztal a klubcsapatok nemzetközi sporteredményessége, a sportági imázs és népszerűség területén.