Sport
Politikai játszma
Labdarúgás. Nyolcvan esztendővel ezelőtt világbajnoki döntőt játszott a magyar válogatott Párizsban – A győztes felálláson változtatott a szövetségi kapitány
Noha anyagi okok miatt még januárban is kétséges volt, hogy mehet-e a magyar válogatott az 1938-as Mondialra, végül nemcsak hogy kiment, hanem ott nagyszerűen is szerepelt (Szabó, Háda, Korányi, Polgár, Bíró S., Szalay, Szűcs, Lázár, Turay, Balogh I., Sas, Vincze, Bíró II., Toldi, Sárosi dr., Zsengellér, Kohut, Titkos). Holland-India válogatottja ellen „bemelegített” (6–0), majd legyőzte az előző fordulóban az osztrák játékosokkal megerősített német válogatottat kiejtő svájciakat (2–0), Az elődöntőben az MTK korábbi balszélsője, Nagy József által felkészített svédek ugyan az első percben vezetést szereztek, de aztán a magyar csapat kiváló játékkal fordított, s 5:1-re nyert. A gólarány még az északiakra nézve volt hízelgő!
A párizsi döntőben a világbajnoki címvédő olasz Squadra Azzurra várt a magyarokra. Vittorio Pozzo együttese alaposan kicserélődött az 1934-es római vb-döntő óta, végül csak két játékos, Giuseppe Meazza és Giovanni Ferrari játszott a csehszlovákok (1934) és a magyarok (1938) ellen is.
A norvégok, a franciák és a brazilok legyőzésével jutottak az újabb arany kapujába. Akkor már tizenhárom éve nem szenvedtek vereséget a magyaroktól. A kor kiemelkedően legerősebb csapatának számított az olasz, hiszen az 1934-es vb megnyerése után, 1935-től nem szenvedett vereséget, megnyerte az Európa-kupát és a berlini olimpiát. A Squadra Azzurra tagjai jól ismerték a magyar futballt, a franciaországi vb-n játszott minden futballistájuknak volt a pályafutása során magyar edzője. Jó párnak több is! Mégis biztosra akartak menni. Kihasználva, hogy Magyarországnak Olaszország volt az első számú külpolitikai szövetségese a húszas évek elejétől, nyomást akartak gyakorolni a magyar kapitányra. Dietz ezért kihagyta Toldi Gézát és Korányi Lajost a csapatból, majd Turay József sem játszott.
Az olaszok 4–2-re nyertek. A nemzetközi sajtó egyhangú beszámolója alapján megérdemelten. De már soha nem derülhet ki, mire ment volna ellenük a magyar válogatott a döntőben a legerősebb összeállításában játszva.
Zsengellér Zsolt: Dietz senkire sem hallgatott, a feje után ment
A vb-döntős magyar válogatott egyik legjobbjának, Zsengellér Gyulának fia, Zsolt, az ismert sportújságíró megerősítette, hogy az olaszok tárgyaltak a magyar vezérkarral.
– Igaz, hogy beleszólt a politika a magyar összeállításba? Le kellett feküdni az olaszoknak?
– Azt nem mondom, hogy le kellett feküdni, de az furcsa, hogy a szövetségi kapitány, Dietz Károly három helyen is megváltoztatta az elődöntőben 5:1-re győztes csapat összeállítását. Még furcsább, hogy a döntő előtt édesapám látta, hogy Schaffer Alfréd edző és még ketten bementek néhány olasz vezetővel a vésinet-i szálloda egyik kis szeparéjába, s ott órákon át tárgyaltak. Utána Dietz közölte, hogy a könnyebben sérült, de játékképes Turay és Korányi, valamint a makkegészséges Toldi –akinek semmi baja nem volt – kimaradt.
– Lehetett volna erősebb már eleve a keret. Ha Cseh II kiutazhatott volna Párizsba, jól jött volna a döntőben!
– Dietz Károly magának való ember volt, nem is annyira futballszakember, mint rendőr, illetve jogász. Dietz senkire sem hallgatott, a feje után ment. Schaffer próbált néhány szakmai dolgot tanácsolni, de nem sok sikerrel. Cseh II nagyszerű játékos volt, apám különösen szeretett vele játszani, a Hungária leggólerősebb futballistáját azonban Dietz itthon hagyta.
– Nagyon csalódottak voltak a játékosok az elveszített döntő miatt?
– Azt hiszem, az olaszok szinte a surranópályán jutottak a döntőbe, a mieink pedig teljes joggal, dagadtak az önbizalomtól. Turay olyan típusú játékos volt, mint később Hidegkuti. Korányi nemcsak az emberfogásáról volt híres, pontos átadásai is nagyon hiányoztak. Így csalódást keltett a vereség.
– A szocializmus éveiben szinte elhallgatták ezt a sikert, nem ünnepelték a játékosokat. Miért?
– Talán azért, mert az az előző korszak diadala volt, nem a szocializmus érdeme volt. Fura, hogy csak Sárosi Gyurka és apám mehetett ki legálisan külföldre, a csapat tagjainak nagy része aztán nem is találta meg a számításait a szocializmusban. Borzalmas idők voltak. (BF)