Pintérről beszél Debrecen

A város pedig – amely boldogabb időkben ünnepel, lázasan összeállít és átigazol – az új stadion tövében a jövőért aggódik. És persze holt biztos értesüléseket cserél, mindenkit meneszt, aki a közreműködők bejáratán át közelíti meg az öltözőt. A főfoglalkozású szurkolók pedig egyenesen arról beszélnek, hogy Szima Gábor főtulajdonos eladja a csapatot – a bennfentesek úgy tudják, eladatják vele –, az edzők pedig melegen adják egymás kezébe a kilincset, sorban állnak a bajnokcsapat kispadjáért.

A legújabb Kondás-utód az előző edző, Hercegh András után az éppen kidobott szövetségi kapitány, Pintér Attila, s a debreceni futballbörzén már azt is „tudják”, mit és mennyit kap, kit visz, kit hoz, kit küld el.

Ugyanakkor mindenki elérhetetlen. Hivatalos ember az bujkál – talán még a szertáros is –, s ha megtalálják, hivatalos érdeklődésre hárít. Nem cáfol, nem erősít meg, nem mond se igen, se nemet, se talánt, csak hárít. Jóval hatásosabban, mint a két kapus, Novakovics a BL-ben, Polekszics az Európa-ligában. Nem, nem, ő köszöni szépen a megkeresést, de sajnos tulajdonképpen nem illetékes, ez nem az ő kompetenciája, különben is szabadságon van, vagy egyszerűen már meg is halt. Egyébként is, ő nem tábornok a klubnál, egyszerű baka. És az egyszerű baka, ha lőnek, igyekszik megbújni – az általa sosem látott – lövészárokban.

De ha mégsem közlegény, akkor diplomata. Rossz. Magyar futballdiplomata. Így aztán három napja nem alszunk, mert folyvást lessük a telefont, hiszen szerdán visszahívást ígért az egyik fő-fővezér.

Úgyhogy Debrecenben helyzet van. Szomorú helyzet.