Sport

Papp László: A nemzet felemelhetné a fejét

Párbeszéd az olimpiáért (12.). Debrecen már rutinos rendező – Tizenöt év alatt huszonhét nemzetközi viadal házigazdája volt

Az anyagiakon túl az erkölcsi megújuláson, a közös örömben, a város, a nemzet egymásra találásában látja az esetleges olimpiarendezés legfőbb hasznát Debrecen polgármestere, Papp László.

Papp László 20150708
Papp László szerint az új Nagyerdei Stadionban már holnap megrendezhetnék az olimpiai labdarúgótorna Csoportmérkőzéseit? (Fotók: Csudai Sándor)

– Itt az idő, hogy Debrecen is kinyilvánítsa: kell nekünk az olimpia, pályázzuk meg a 2024-es játékok rendezését. Elvégre minden hazai fórum igent mondott, sőt, vasárnap Miskolc önkormányzata is rábólintott. Márpedig Debrecennek egykoron azért lett színháza, mert a városatyák kimondták: már Miskolcnak is van, és különben is fussa.

– Egyértelműen mi is a pályázat, a rendezés mellett vagyunk. Melyik önkormányzat mondaná azt, hogy nem, mi nem kérünk az olimpiából, vigyék azt inkább Derecskére vagy Szoboszlóra?

– Tárgyaltak már az ügyben?

– Nem, de nem maradtunk le semmiről. Talán a hónap végén napirendre kerül az önkormányzat ülésén.

– Ettől függetlenül bizonyára érzi, milyen a város hangulata a kérdésben.

– Igen. Sportos város ez, minden, ami sport, roppant népszerű. Tizenöt év alatt huszonhét jelentős nemzetközi versenyt, bajnokságot rendeztünk, csaknem két fontos eseményt évente. Azok sikere, látogatottsága mindent elmond, és nem rossz ajánlólevél.

– Az ország második legnagyobb városa nyilván szívesen ki is venné a részét a rendezésből. Rendezőként a futballon kívül milyen sportágakat látnának szívesen?

– Igen, a futballtornát eleve több városban rendezik, úgyhogy azt szinte természetesnek látnánk, ha nálunk is lennének csoportmeccsek. De hát kész és gyönyörű a stadion, már holnap megrendezhetnénk a tornát. Aztán a Főnix Csarnok adottságaira építve, szívesen látnánk teremsportokat, kézilabdát, kosárlabdát, no meg tornát. Még az úszás vagy a vízilabda is jöhetne, bár e téren Budapesttel nem tudunk és nem is akarunk konkurálni. Bár már ott tartanánk, hogy a sportágakat osztogatnánk!

– Hogy néz ki a város infra­struktúrája?

– Ami a sportlétesítményeket illeti, jól. Új a stadion, nem régi az uszoda és a csarnok sem. Emellett nagy előny, hogy van nemzetközi repülőterünk, no meg Pestről sztrádán lehet elérni a várost.

– Mi van a szállodák terén?

– Folyamatosan fejlesztünk, egyre több a szálláshely. Ötcsillagos szállodánk is van, persze tudom én, hogy ami jelenleg rendelkezésre áll, egy részolimpiára aligha elegendő.

– És „futja” rá a városnak?

– Ez elsősorban az ország teherbíró képességétől függ. Mi sem vagyunk gazdagabbak más városoknál, de úgy érzem, ezen a téren sem állunk rosszul. Ott vannak például a kollégiumok, diákszállók. Ha kell, azokra is számíthatunk.

– Nincs azokon mit szégyellni, hiszen például Atlantában, a világ egyik leggazdagabb országában egyetemi kollégium volt a kvázi sajtófalu. Vaságyas szobákkal, vécé és fürdő a folyosó végén.

– Nálunk a kollégiumokat folyamatosan fejleszti az egyetem, hiszen négyezer fizető külföldi diák tanul nálunk, szerez Debrecenben diplomát. Így aztán vannak még lakosztályok is. Folyamatban van újabb diákhotel-építések előkészítése. Egyébként a városban jelenleg nagyjából hétezer-ötszáz vendégágy található.

– Szállásügyben Hajdúszoboszló is bekapcsolható.

– Feltétlenül, ráadásul közel van. Ott tizennyolc-húszezer vendég találhat magának szállást. Igaz, mi elsősorban a saját városunkra gondolunk, de aligha kell részleteznem, hogy az egész körzetnek, így a Hortobágynak vagy Szoboszlónak is mit jelenthetne idegenforgalomban és persze a későbbiekben reklámban az olimpia.

– Nyilván szükség lenne fiók olimpiai falura. Azt hová képzelnék el?

– Mint ahogyan mondtam, erről még nem tárgyaltunk, de talán a Nagyerdő másik szélére, Pallagra. Ott működik a DVSC futballakadémiája, és van terület. Amit pedig felépítenénk, később lakóparkként tudnánk hasznosítani.

– Szervezésben mennyire lenne rajtra kész Debrecen?

– Szerintem az sem jelenthet gondot. Vannak világversenyeken szerzett tapasztalataink, igaz, az olimpia azért nyilván más. De itt is számíthatunk a fiatalokra, az egyetemre. Hetvenezer diák tanul a városban, köztük harmincnégyezer egyetemista. Több ezren beszélnek nyelveket, s ha tényleg rendezhetünk, nem lesz nehéz közülük önkénteseket választani.

– Úgy beszél, mint aki akár már holnap várná a vendégeket. A debreceniek is ilyen optimisták?

– Nagyon remélem. Ami pedig az optimizmusomat illeti, én nem holnap, már ma készen lennék mindenre. Sok-sok példából láttam, hogy mit jelent az embereknek a győzelem, a sikerélmény. Az összetartozás érzését semmi nem szolgálja jobban. Mi itt ezt tizenöt év óta tapasztaljuk, s biztos vagyok abban, hogy ez az egész országra is vonatkozik. A nemzet felemelhetné a fejét, úgy érezhetné, hogy közösen tett valamit. Persze nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság urai a döntésüknél ezt is figyelembe vennék, de ettől még mi tegyük a dolgunkat. Először egyáltalán, hívjanak meg bennünket a pályázatra, aztán pedig ha pályázhatunk, majd közösen várjuk a döntést.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom