Sport
Oroszlánkesergő: visszasírt régi sztárok az angoloknál
Minden idők legjobbjairól beszélnek a walesiek
De az angolok játéka minden volt, csak megnyugtató nem. Szemben például a német Kicker magazin által felkért „jósok” véleményével, amely szerint az angolok a torna egyik esélyesei, mi eddig azt láttuk, hogy bármilyen magas is a piaci értékük a kulcsjátékosaiknak, futballtörténelmi léptékkel mérve nem igazi egyéniségek. Aligha van olyan angol, aki a hétfő esti produkció alapján ne sírná vissza például a Beckham, Gerrard, Lampard, Scholes négyest. Sturridge-nak nagyon nem ment, s Jamie Vardy sem igazolta a hírnevét. A legutóbbi franciaországi nagy tornán, az 1998-as Mondialon Michael Owen játszott a posztján - hát van különbség… Roy Hodgsonnak – aki egyáltalán nem lehetett elégedett az első két mérkőzésen sem, ezért cserélte le több mint a fél kezdőcsapatát – a nyolcaddöntőig változtatnia kell.
Egykori brit sztárok, köztük a helyszínen járt korábbi nagymenők közül hárman (Glenn Hoddle, Teddy Sheringham, Gary Lineker) bizakodóak, de azért kritizálják is a kapitány meglepő döntését, aminek alapján hat helyen megváltoztatta a walesiek ellen kezdő tizenegyét. Különösen az első két meccsen a legjobbak közé tartozó Wayne Rooney és Kyle Walker mellőzését nem értették. Lineker optimista: „Tökéletesen uraltuk a mérkőzést, csak az az egy apró lépés hiányzott, ami gólt hozott volna. Túl vagyunk rajta, reméljük, majd az is jön az egyenes kieséses szakaszban.”
Nem úgy a walesiek, akik - elsősorban a harmadik gólját szerző Gareth Bale s az ugyancsak kiválóan futballozó Aaron Ramsey vezérletével - kiütötték az oroszokat, s általános meglepetésre csoportelsőként léptek tovább. Cardiffban immár az a téma, hogy valóban a mostani-e minden idők legerősebb walesi válogatottja. A többség válasza igen, pedig volt konkurens, elsősorban az 1958-as vb-n remeklő, a magyarokat búcsúztató, Jack Kelsey-, Ivor Allchurch-, John Charles-féle generáció, majd a hetvenes évek közepének gárdája Mike Englanddel, Terry Yorrathszal és John Toshackkel, esetleg a nyolcvanas évek második felének brigádja, Neville Southall-lel, Mark Hughesszal, Ian Rushsal. S akkor még nem is emlegettük, hogy az elmúlt negyedszázadban olyan ászuk volt, mint Ryan Giggs.
B csoport, 3. forduló: Wales–Oroszország 3–0 (2–0), gólszerzők: Ramsey (11.), Taylor (20.), Bale (67.), Anglia-Szlovákia 0–0.
A csoport végeredménye: 1. Wales 6 pont, 2. Anglia 5, 3. Szlovákia 4, 4. Oroszország 1.
Papírforma
Egyedül Ukrajna válogatottja szégyenkezhet
BF
Kétszer 1–0, de az egyik igen kedves eredmény számunkra. A lényegében kényelmesen a tizenhat közé sétáló német válogatott néhány nyomot hagyva a kapufákon, no meg kihagyva több helyzetet is simán nyert az északírek ellen, s ezzel nemcsak az dőlt el, hogy Götzéék elsők a csoportjukban, hanem az is, hogy válogatottunk is továbbjutott csoportjából. Ilyen magyar sikerre legutóbb az 1966-os angliai vb-n volt példa, arra pedig, hogy már a harmadik kör előtt eldőlt az eredmény, Chilében, 1962-ben. A németek gólját egyébként Gomez szerezte.
A lengyelek a már kiesett ukránokkal játszottak Marseille-ben, így aztán csak Lewandowskiék számára volt tétje a találkozónak. Túl sok izgalom itt sem volt, bár az ukránok szebben is búcsúzhattak volna. Jakub Błaszczykowski gólja azt jelentette a lengyel válogatottnak, hogy a második helyen mehetett tovább, ezzel talán kellemesebb ellenfelet kapva.
C csoport. Németország–Észak-Írország 1–0 (1–0). Gólszerző: Gomez (30. perc), Ukrajna–Lengyelország 0–1 (0–0), gólszerző: Blaszczykowski (54.).
A végeremény 1. Németország 7, 2. Lengyelország 7, 3. Észak-Írország 3, 4. Ukrajna 0 pont.