Sport

Olimpikák

Hajós Alfréd – ugye, a név mindenkinek mond valamit – elindult az olimpiára. Építésznek készült, főként az vonzotta, hogy lássa Athént, mellesleg benevezett az olimpiára - 1896-ot írtunk.

Hajós a Keleti pályaudvaron búcsúzott. A búcsúztatók között ott volt Stobbe Ferenc. Ugye, hallottak róla? Angliából ő hozta az első futball-labdát. Illik szeretni vagy gyűlölni. De akárhogy is viseltetnek iránta, néhány sorral alább bizonyára szeretni fogják. Történt ugyanis, hogy a búcsúzáskor Stobbe Ferenc észrevett egy piros-fehér-zöld zászlót a pályaudvar közelében, az egyik épületen – a májusfa mellék odabiggyesztették az építők –, és nem habozott. Elrohant, felszaladt a tetőre és néhány perccel később már ezekkel a szavakkal adta át Hajós Alfrédnak: „Vidd el, hátha szükséged lesz rá!”

Ugye, tudják, Hajósnak kétszer is jól jött a zászló. Mert különben a nélkül ünnepelték volna.

*

Még Osztrák–Magyar Monarchia alatt hajóztunk 1912-ben… És a stockholmi olimpiai megnyitó ünnepségén is a fekete-sárga lobogó alatt vonult volna fel a magyar küldöttség az osztrákok és az osztrák-csehek után. Igen, ha Múzsa Gyula, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja nem viszi ki magával a Magyar Országos Torna Egylet címeres, koronás, nemzeti színű zászlaját, és nem adja a küldöttség egyik tagjának a kezébe.

A nemzetközi sporttalálkozók sohasem szoríthatják háttérbe a hazafiságot!

*

Bartha Károly bronzérmes lett 1924-ben Párizsban a 100 méteres hátúszásban. Ő volt az egyetlen éremszerzőnk ebben a sportágban. Eredményhirdetésre készülődtek, csak hát a magyar zászló nem volt sehol. Dukász László – megint egy név a messzeségből – a karácsnyi Szajna-átúszások győztese a húszas években, aki a numerus clausus miatt hagyta el Magyarországot és dolgozott a párizsi olimpiai uszodában, ebben a kritikus pillanatban az épülettömb egyik felső szárnyának tetején termett, és a dekorációul szolgáló olasz zászlót kitépte a helyéről, majd maga vitte az eredményhirdetés színhelyére.

Aztán már úgy is húzták fel az árbocra a zászlót, hogy felül volt a piros és alul a zöld.

*

Ma ilyen esetek már nem fordulnak elő. De az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójához közeledve, szeretném megcsókolni azt a tornászt – ha még él –, aki a melbourne-i olimpiai faluban felmászott a zászlórúdra, és lyukat vágott a magyar zászlóban…