Neymar már ma játszani akar

Neymar immár a PSG labdájával bűvészkedhet. Ő a világ legdrágább futballistája (Fotó: Reuters - Christian Hartmann)

Noha egyelőre egyetlen orgánum sem erősítette meg, hogy Neymarnak már kiadta a francia szövetség a játékengedélyt, a csatár világossá tette, hogy kész már ma délután, az Amiens elleni találkozón bemutatkozni. Immár egyre kevésbé téma az ügylet összes technikai részlete, nyilvánvaló volt, hogy a PSG katari tulajdonosainak jogászai találnak megoldást az ügyletre.

Érdekesebb a nemzetközi sajtó néhány orgánumának vélekedése. A leglelkesebbek a franciák, ez érthető. A L’Équipe szerint ez az átigazolás minden határt elsöpört, a PSG-ből világmárkát csinált, és a francia bajnokságot a fénybe emelte. A mondat első részével nem érdemes vitatkozni, a másodikat akkor legalább ennyire igaznak éreztük, amikor Ronaldinho – aki Neymarhoz képest fordított utat járt be, hiszen a PSG-ből igazolt a Barcelonába – 2001-ben a fény városába költözött.

A Figaro más véleményen van: „A labdarúgás túlzásokba esik. Korunk félisteneket csinál a futballistákból. Valóban szükség van ennyi pénzre a szórakoztatáshoz, emberek?” A római La Repubblica megfogalmazta azt, amitől szinte mindenki tart a világ labdarúgásában, és ami tovább növelheti még a nagyon gazdag klubok és a jómódúak közötti különbséget is: „Mostantól minden futballista sokkal többe kerül majd. Miután a párizsiak – pontosabban mondva: Katar – 222 milliót fizettek Neymarért, mindenképpen emelkedni fognak majd az árak.” A „rózsaszín újság”, azaz a La Gazzetta dello Sport is félti a világfutballt és annak morális oldalát: „Neymar: a rémes bevásárlás, ami mély sebeket ejt a fair play-n.”

Eddig, a Real Madridon és a Barcelonán kívül, az angol klubok fizették ki a legmagasabb összegeket, ezért érdekes az ottani sajtó véleménye. A Mirror populista: „Egy ápolónő átlagban 23 350 fontot keres évente. Neymar áráért 8522 nővért lehetne foglalkoztatni 12 hónapon keresztül.”

Ugyanakkor a többiek ma­­­radnak szakmai síkon, mint a Guar­­­dian: „Neymar most végre a középpontban lehet, és vezethet egy csapatot. Ott játszhat és úgy, ahogy akar, a többiek majd alkalmazkodnak hozzá. Ha Barcelonában marad, soha nem kapja meg az Aranylabdát. A Parc de Princes-ben övé lesz a siker, a PSG mindenképpen az ő csapata lesz.”

A spanyol lapokat vizsgálva azt érezhetjük, ahogyan haladunk Madridból Katalónia felé, úgy egyre keményednek a vélemények. A legnagyobb spanyol sportnapilap, a Marca mintha nem is bánná a klubcserét: „Négy év Messi árnyékában: a Barca elvesztette az argentin utódját. A brazil Párizsban szólót táncolhat.” Az El País nevű politikai napilap: „Tavaly nyáron az egész futballtársadalom tátott szájjal bámult, amikor a Manchester United kilenc számjegyű összeget írt egy csekkre Paul Pogba szerződtetésekor. A 105 millió, amennyibe a francia játékos került, csak viccnek tűnik Neymar 222 milliójához képest.”

A csalódott katalánok nem szeretik már a hűtlent. Az El Mundo Deportivo szerint „Vége a nyári szappanoperának: Neymar fizet és távozik”. A legpikírtebb a barcelonai Sport: „A sohaviszontnemlátásra, Neymar!” Ide kapcsolható még egy szurkolói „comment” az első számú katalán sportlap internetes portáljáról: „Semmit sem szeretnék úgy, mint az előttünk álló BL-idényben egy Barcelona–PSG mérkőzést.”

Vajon hányan emlékeznek még arra, amikor a Real Madrid-mezes Figóhoz disznófejet vágtak a Camp Nouban?