Natasa Kovacsevics sosem adta fel

A szerb kosaras művégtaggal játszott a héten a Crvena Zvezdában (Fotó: Reuters - Marko Djurica)

– Haragszik a buszvezetőre, aki a balesetet okozta?

– Nem, nem haragszom, mi mindannyian vezetünk kocsit, és mindenkivel megesik, hogy egy pillanatra nem figyel, valami miatt dekoncentrált. Ő biztosan nem szándékosan idézte elő a balesetet. Remélem, ez tragédia jó figyelmeztetés mindazok számára, akik járművet vezetnek. A világban ötpercenként történik egy halálos közlekedési baleset, s ennek tudatában fontos, hogy felismerjék az emberek: felelősségteljesen kell viselkedniük a volánnál, felelősséggel tartozunk egymásért.

– Miből merített erőt a legnehezebb pillanatokban?

– A családomból, a barátaimból és a körülöttem lévő emberekből. Hiszem, hogy ott az erő, ahol pozitív energia van! Ezzel az elvvel összhangban élem az életemet. Azon vagyok, hogy az életre a magam sajátos módján tekintsek, nem engedem, hogy az élet nagy leckéi, még ha nehezek és fájdalmasak is, megkeményítsék a szívemet és a világlátásomat. Pozitívan tekintek mindenre, pozitív a gondolkodásom. Az élet túlságosan szép és rövid ahhoz, hogy negatív gondolatokra vesztegessük az időt.

– Hitte volna, hogy valaha is visszatér a pályára?

– Igen, hittem ebben, sosem adtam fel. Mondhatom, nagyon nehéz volt engem a pályán kívül tartani, a kórházból is meg-megszöktem időnként, hogy zsákolhassak. Ma már teljesen normálisan edzek, visszatértem oda, ahova tartozom: a kosárpályára. Nagy megtiszteltetés a Zvezdában játszani, és úgy érzem, hazaértem. Nem gondolkodtam hosszú távon, lépésről lépésre haladtam, és igazán boldog vagyok, hogy ismét játszhatok. Támogatott a FIBA, a francia és a szerb kosárlabda-szövetség meg hát volt csapatom, a Győr is. Ha ez a támogatás nem lett volna, ma biztosan nem tartanék ott, ahol vagyok.

– Még soha nem fordult elő, hogy valaki művégtaggal versenysze­rűen kosarazzon. Tudja, hogy tulajdonképpen sporttörténelmet ír?

– Nem terhelem magam ezzel. Nem bizonygatok senkinek semmit, lépésről lépésre haladok, és élvezem az életet, a játék minden percét, a fejlődés minden egyes pillanatát. Meggyőződésem, hogy maga a visszatérés hatalmas siker, hiszen továbbra is azt csinálom, amit szeretek.

– Milyen viszonyban van a korábbi csapattársaival, a Győr játékosaival?

– Kiváló a viszonyunk. Kapcsolatban állunk, gyakran kommunikálunk, mindannyian nagyon kedvesek számomra. Még ha a baleset Magyarországon történt is, számomra Győr is, Budapest is nagyon kedves hely, és kizárólag a szép dolgokra, a számos barátomra emlékezem. Győr az én városom, a második otthonom. Tavaly nyáron az alapítványom kezdeményezte, hogy a Győr tizenhat fiatal játékosa jöjjön el a Zvezda nyári kosárlabdatáborába, a Zlatibor hegyre. Ebben támogatott bennünket Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete is, ám sajnos végül nem volt a győriek számára megfelelő az időpont.

– Mik a tervei a közeljövőre?

– Egyrészt edzések és mérkőzések a Crvena Zvezdával. Másrészt azonban nagyon fontos emellett számomra a tanulás is. Nagyon köszönöm, hogy érdeklődnek irántam, és üdvözlök minden magyar kosárlabda-kedvelőt!