Küzdelem a túlélésért

– Miért egyre népszerűbb a világon az idősebb kori sportolás, versenyzés?

– A FINA érdeme, hogy más sportágakkal ellentétben összefogta a kiöregedett úszókat, vízilabdázókat, műugrókat, és talán a vezetők sem gondolták, hogy a versenyeiknek ilyen elképesztő népszerűségük lesz. A masters világbajnokságokon nem százak, hanem ezrek gyűlnek össze, a harminc fölötti korosztálytól a hetven fölöttiig. Budapesten és Füreden majdnem tízezer úszó, szinkronúszó, nyíltvízi úszó, műugró és vízilabdázó verseng egymással. Ezért azt kell mondanom, hogy egy ilyen masters esemény felér egy olimpiával.

– Azzal a különbséggel, hogy itt a résztvevők fizetnek azért, hogy sportolhassanak.

– Igen, az indulók mind amatőrök, ami úgy értendő, hogyha van is profimúltjuk, mára már nem abból élnek, hogy sportolók, hanem a napi nyolc óra munka után elmennek edzeni, és este holtfáradtan esnek az ágyba, hogy másnap újrakezdjék.

– Pedig a veteránsportolást a média alig népszerűsíti.

– A masters világbajnokság hatalmas esemény, még akkor is, ha jelenleg a masters sportnak nincs akkor médiaháttere. Van egy 95 éves világbajnok, azon elcsámcsognak egy ideig, de aztán semmi több… Nem kapja meg a megfelelő hangsúlyt, ezen változtatni kell. Társadalmi kötelesség ennek a megreformálása. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mekkora üzleti lehetőség van benne, a fogyasztói társadalomban egy ilyen esemény az üzleti lehetőségek paradicsoma. Biztos vagyok abban, előbb vagy utóbb ezt sokan felismerik, akár már a budapesti világbajnoksággal kapcsolatban. A legfontosabb azonban az, hogy a társadalom egészségügyi problémáinak a megoldásában sokat segíthet a masters sport, a Soha ne hagyd abba mottót erősíteni, népszerűsíteni kell!

– Az egyénnek mi abból a haszna, ha hetvenévesen is sportol?

– Nézzük meg ezeket az idősebb sportolókat. Bármelyikük letagadhatna tíz-húsz évet. Fizikai állapotuk, megjelenésük irigylést érdemel, nincs közöttük elhízott, ilyen-olyan függőségtől szenvedő ember. A legutóbbi kazanyi világbajnokságon összesen két orvosi beavatkozásra volt szükség. Ezek a versenyzők egészségesek. Egészségesek azért, mert nem hagyták, nem hagyják abba. Mert a folyamatos sportolás kondícióban tart. Nem kell félned elgyengüléstől, betegségtől.

– Egy százéves veterán világbajnok mit üzenhet napjaink világklasszis sportolóinak?

– Azt, hogy soha ne hagyd abba! Valljuk meg, számos élsportoló, ha befejezi a versenyzést, elhízhat, horribile dictu alkoholista lesz, és a sporttal való érintkezése a tévé nézésére vagy a közvetítések hallgatására korlátozódik. Ami nem jó. Sokkal jobb negyven- vagy hatvanévesen felállni a rajtkőre vagy épp felhúzni a pólósapkát. Nem mondom, hogy ez a hosszú élet titka, de hogy hozzásegít százezernyi baj túléléséhez, az egészen biztos. A szépkori sportolás társadalmi jelentőségét csak az nem ismeri fel, aki vak.