Kormos Villő vallomása: Szerelem első ugrásra

Kormos Villő szerint döntő az ugrásnál az összpontosítás (Fotó: Nagy Balázs)

– Ki választotta ezt a ritka keresztnevet, a Villőt, amely latinul lombot, szlovákul tündért jelent?

– Édesanyámnak, aki gyógypedagógus, volt egy szőke, göndör hajú tanítványa, akit Villőnek hívtak. Annyira tetszett neki a kislány és a neve is, hogy amikor megszülettem, Villő lettem.

– Ha már a nevekről beszélünk, az egyesülete elnevezése, a Rugóláb LSE is szokatlan.

– Az egyesületünk 2005-ben alakult, és csak műugrószakosztálya van. Több nevet próbáltunk beadni, de visszautasították, hogy már foglalt. Így lett végül Rugóláb LSE, hiszen a sportágunkhoz rugós lábak is kellenek.

– Miért választotta ezt a nehéz, de itthon nem igazán népszerű sportágat?

– A televízióban láttam kilencévesen egy műugróversenyt, s nagyon megtetszett. Elhatároztam, hogy kipróbálom. Jelentkeztem a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában a BVSC edzőjénél, Haász Katalinnál. Amikor felmérte, hogy tudok úszni, akkor kipróbálhattam az ugrást. Először a medence széléről ugrottam a vízbe. Egy hét múlva aztán, amikor három méterről próbálkoztam, annyira féltem a deszkán, hogy nem mertem visszamenni, inkább leugrottam. Annyira megtetszett, hogy megszerettem a műugrást.

– Mi a sportág varázsa?

– Talán a repülés élménye. Kívülről csak egy pillanatnak tűnik, de a tízméteres toronyból leugrani szinte az örökkévalóság. Döntő az

összpontosítás, a gyakorlatok bemutatásakor pedig egyetlen apró hiba elronthatja az ugrást, a becsapódást.

– Számon tartja, hogy az elmúlt tizenöt évben hány felnőtt bajnokságot nyert?

– Nem igazán. Az tudom, hogy az első érmemet a felnőttek között 2002-ben kaptam. Azt mondják, azóta harminchét aranyat nyertem.

– A nemzetközi mezőnyben miért a szinkronugrásban a sikeresebb?

– Mert amíg egyéniben országonként két-két versenyző ugorhat, a párosban egy nemzetből csak egy kettős. S a nemzetközi élmezőnyből nem mindenki vállalja a párosra való felkészülést. Nagyon sok közös gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy összhangban mutassuk be az ugrást. A szinkron nehézsége, hogy találni kell két azonos alkatú ugrót, akinek a technikája és a tudása hasonló. A nagy országok könnyebben találnak ilyet, azonban a kisebbeknek nehezebb a dolguk. Reisinger Zsófival, habár egyforma a magasságunk, az alkatunk különbözik.

A technikánkban is voltak kisebb eltérések. Ezért négy év edzésre volt szükség, hogy a világbajnokságon a tizedik helyet szerezzük meg.

– A műugrásban mi a kínai fölény titka?

– Teljesen más rendszerben készülnek a kínaiak, mint a többi nemzet ugrói. Kínában már gyerekkorban kiválasztják a tehetségeket, akik aztán folyamatosan edzőközpontokban laknak és edzenek. Abban a hatalmas országban, éppen a sikereik miatt, a műugrás nemzeti sport lett. A fiatalok számára kiemelkedési lehetőség, ezért több tízezren űzik ezt a sportágat. Ezért aztán a világversenyeken sokszor nyolcból hét számot a kínaiak nyernek.

– Hogyan és hol készül a júliusi világbajnokságra?

– Néhány hete már a Duna Arénában edzhetünk, s mondhatom, nagyszerűek a lehetőségek. Ez azért is jó, mert hozzászokhatunk a körülményekhez, például a világításhoz. Szárazedzésekre is van lehetőségünk, amikor habszivacsra ugorhatunk. Kedvező az is, hogy hatalmas a tér, s a tízméteres toronyból is gyakorolhatunk.

– Milyen számokban indul ?

– Tízméteres ugrásban már meg- van a szintem, háromméteres szinkronugrásban pedig Fazekas Gondos Flórával szeretnénk indulni. Emellett a háromméteres egyéni versenyre is készülők.

– A húszméteres óriás-toronyugrást nem próbálja ki?

– A világbajnokság előtt biztosan nem, mert nagy a sérülésveszély.

– Milyen célkitűzéssel készül a budapesti versenyekre?

– Érmes reményeink nem lehetnek. Legerősebb számunkban, a tízméteres szinkronugrásban nem indulhatok, mert Zsófi befejezte a versenyzést. A fiataloknak jelentősen megnőhet a lehetőségük a felzárkózásra a Duna Aréna felépítésével, ahol a műugrók nemzetközi körülmények között készülhetnek. Remélem, a vb-n sok fiatalnak megtetszik a műugrás, és szélesebb alapokról elérhető lesz az élmezőny.