Sport

Komáromi Tibor változást szeretne

Birkózás. A háromszoros világbajnok máig nem tudta megemészteni, hogy Szöulban csak ezüstérmet szerzett az olimpián

Egyeseknek siker, másoknak kudarc az olimpiai ezüstérem. Komáromi Tibor az utóbbiak közé sorolja magát. Az FTC volt birkózója máig nem tudja megemészteni a traumát, hogy Szöulban esélyesként be kellett érnie a második hellyel. A korábbi szövetségi kapitány most az egyik MBSZ-elnökjelölt, Németh Szilárd mellett kampányol, és a sportág felemelkedéséért szeretne tenni.

De mi van a reflektorfény után? (230.)
Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.
komaromiKomáromi Tibor nem szakadt el a birkózástól (Fotó: Horváth Péter Gyula)
- Ahogy hallom, hetek óta járja az országot, kampányol Németh Szilárd elnökké választásáért. Miért jó az, ha egy politikus lesz a birkózók vezetője?

- Mindenekelőtt tisztázzuk, Németh Szilárd nem szimpla politikus, hanem korábban ő is birkózó volt, jelenleg pedig a Csepeli BC elnöke, tehát nem kívülálló. Való igaz, nem nyert olimpiát vagy vb-t, de olyan sportoló volt, aki máig ismeri és szereti a birkózást. Olyan vezető lenne, aki a civil életben is sikeres, a tapasztalatait pedig felhasználhatja elnökként is.

- Mindezen erények elegendők lehetnek a győzelemhez?


- Talán igen, talán nem. A körút­jaim során minden szavazónak, minden sportvezetőnek elmondom, miben látjuk a sportág fejlődését. Konkrét programot készítettünk, tizenhárom plusz egy pontban foglaltuk össze legfontosabb terveinket. Elsődleges feladatnak a sportolói és edzői életpályamodell megteremtését tartjuk. A birkózók számára a pályafutásuk legelejétől egészen szeniorkorukig világos jövőképet kell adni. Szintén nagyon fontos a sportág tragikus helyzetben lévő infrastrukturális hátterének a rendbetétele. Megjegyzem, tavaly háromszázmillió forintot kapott a szövetség létesítményfejlesztésre. Ám a pályázat sem az MBSZ honlapján, sem a kommunikációjában nem jelent meg. Ezt a pénzt végül öt klub között osztották szét nyilvános pályáztatás nélkül. Ez komoly hiba, mindenkit tájékoztatni kellett volna. Azt ígérhetem, mi másképpen fogjuk csinálni. Már ha befutunk.


- Mik a tapasztalatai, mennyi esélyt lát a jelenlegi elnök, Hegedüs Csaba legyőzésére?

- Nagyon sokan jelezték, támogatják Németh Szilárdot. Úgy látom, hogy a sportágban kicsit lelassultak azok az erők, amelyek a fejlődést garantálják. A tapasztalatok alapján hetven százalék esélyt adok az új jelöltnek.

- Nem lesz könnyű csata, Hegedüst már többször el akarták mozdítani, de senkinek sem sikerült.

- Igen, tudom, régi, jól bevált szokások, szoros barátságok vannak, és ezen mi most megpróbálunk változtatni. Németh Szilárd személye sokaknak garanciát jelenthet a jövőre, a fejlődésre nézve.

- Ön nem akart pályázni?

- Még évekkel ezelőtt azt gondoltam, egyszer elindulok a választáson, de aztán rájöttem, az enyémnél komolyabb kapcsolati tőke szükséges ahhoz, hogy valaki elnök lehessen. Németh Szilárdnak ez is meg van.

- Mi lenne Komáromi Tibor szerepe az új szövetségben, ha nyernek?

- Alelnök lennék.


- Amúgy manapság mivel fog­lalkozik?

- A civil életben helyezkedtem el, aminek azért köze van a sporthoz, másodállásban pedig a monori birkózóknál vagyok edző.

- És hogy látja, vannak még tehetségeink?

- Persze, vannak, de töbre lenne szükség. A most tizennyolc éveseké nagyon tehetséges generáció, ám utánuk nagy az űr, ezen is javítani szeretnénk. Úgy érzem, Rióban nehéz lesz érmet szerezni, de nem lehetetlen. Az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Lőrincz Tamás és a világ- és Európa-bajnok Bácsi Péter esélyes, de mindkettejüknek sokat kell a jövő nyárig fogyniuk. Az esélyesek között említeném még Lőrincz Viktort, Módos Pétert és a világbajnok Kiss Balázst. Talán két érem összejöhet az olimpián.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki olimpián érmet szerezzen?

- Rengeteg munka, kitartás, tehetség, szerencse és egy jó edző.

- Önnek mind megvolt?

- Valószínűleg nem, mert Szöulba egyértelműen aranyesélyesként utaztam, a vége mégis csak ezüstérem lett.

- Miért nem jött össze a győzelem?

- Én is hibáztam és mások is. Nagyon sajnálom azt a döntőt és azokat a lelki szegényeket, akik „hozzásegítettek” ahhoz, hogy ez így végződjön.

– Ez így elég sejtelmes fogalmazás, mégis mire gondol?

– Részletezni nem szeretném. A tényen már úgysem tudok változtatni, de felejteni sem fogok. Máig nem tudtam megemészteni a traumát, hogy a szöuli olimpián esélyesként be kellett érnem az ezüsttel.

- Az egy évvel későbbi martigny-i világbajnokságon győzött. Ez kárpótolta valamelyest?

- Nem, semennyire. Nem gyógyította meg a lelkemet. A világbajnokság nem mérhető össze az olimpiával.

- A kilencvenkettes barcelonai nyári játékokra milyen céllal ment ki?

- Egyértelműen nyerni akartam ott is, de elrontottam a nyolcaddöntőt az orosz ellenfelemmel szemben. És még abban is nagyot hibáztam, hogy kilencven kilóban indultam, nem pedig a korábbi súlycsoportomban.

- Ön ekkor már külföldön, Németországban birkózott. Nagy volt a differencia?

- Pontosan már nem emlékszem, hogy mennyit kerestem, de nagyságrendileg több pénzt kaptam, mint itthon. Jó volt az is, hogy csak hétvégenként jártam ki. Ennek köszönhetően mellette itthon kilencvenháromtól elkezdhettem edzősködni a Fradiban.

- Aztán egy évre rá szövetségi kapitány lett. Miként emlékszik arra az időszakra?

– Akkor még más ember voltam, lelkes, lendületes, kevés tapasztalattal. A második kapitánykodásom alatt már másként csináltam a dolgokat. Átgondoltabban dolgoztam. Ekkor értem el edzői pályafutásom legnagyobb sikerét, 2004-ben olimpiai bajnokkal jöhettem haza Athénból. Majoros István győzelme volt a sportban életem legboldogabb pillanata.

– És a sporton kívül?

– A gyermekeim születése és a második házasságom, amely azóta is tart. Az első házasságból született fiam, Márk már harmincéves, a másodikból Bence pedig tíz.

– Birkóznak?

– A nagyobbik járt egy időben, de abbahagyta, a kisebbik úszik és pólózik, s néha leviszem magammal Monorra edzésre. Büszke vagyok rá, kitűnő tanuló, vagány gyerek, és imádja a sportot. De nem leszek szomorú, ha nem lesz élsportoló, az élet majd eldönti, mi lesz belőle. Én mindenekelőtt rendes embernek nevelem.

– A közelmúltban komoly tragédia érte, egy betörés során, 2013 karácsonya előtt megölték az édesanyját. Enyhítette valamennyire a fájdalmát, hogy megtalálták a gyilkosát?

– Sokat gondolkodtam azon, mit követhetett el az előző életében, hogy most ez történt. Anyukám áldott jó asszony volt, becsületben, tisztességben felnevelt bennünket. Nem ezt érdemelte, az biztos.

– Hogy áll az ügy?

– Sehogy, most kezdődik valamikor első fokon a tárgyalás. Sok homályos dolog van még mindig számomra ebben az ügyben. Sajnos csak az tiszta, hogy valaki megölte őt. Hívő, keresztény ember vagyok, és hiszek a feltámadásban. Szóval fogunk mi még találkozni odafenn.


Pályakép

Komáromi Tibor. Született: Budapest, 1964. augusztus 15. Klubjai: FTC (1974–90), Bad Reichenhall (1990–93). Az FTC birkózóinak vezetőedzője (1993–94), szövetségi kapitány (1994–96, 2001–2006). Eredményei: olimpiai ezüstérmes (1988 – Szöul), világbajnok (1986 – Budapest, 1987 – Clermont-Ferrard, 1989 – Martigny), Európa-bajnok (1986 – Pireusz), 2x Eb-ezüstérmes (1985, 88), 4x Eb-bronzérmes (1987, 90, 91, 92), többszörös világkupagyőztes, sokszoros magyar bajnok. Az év birkózója (1989).

 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom