Komáromi Tibor változást szeretne

De mi van a reflektorfény után? (230.)
Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.
Komáromi Tibor nem szakadt el a birkózástól (Fotó: Horváth Péter Gyula)
- Ahogy hallom, hetek óta járja az országot, kampányol Németh Szilárd elnökké választásáért. Miért jó az, ha egy politikus lesz a birkózók vezetője?

- Mindenekelőtt tisztázzuk, Németh Szilárd nem szimpla politikus, hanem korábban ő is birkózó volt, jelenleg pedig a Csepeli BC elnöke, tehát nem kívülálló. Való igaz, nem nyert olimpiát vagy vb-t, de olyan sportoló volt, aki máig ismeri és szereti a birkózást. Olyan vezető lenne, aki a civil életben is sikeres, a tapasztalatait pedig felhasználhatja elnökként is.

- Mindezen erények elegendők lehetnek a győzelemhez?

- Talán igen, talán nem. A körút­jaim során minden szavazónak, minden sportvezetőnek elmondom, miben látjuk a sportág fejlődését. Konkrét programot készítettünk, tizenhárom plusz egy pontban foglaltuk össze legfontosabb terveinket. Elsődleges feladatnak a sportolói és edzői életpályamodell megteremtését tartjuk. A birkózók számára a pályafutásuk legelejétől egészen szeniorkorukig világos jövőképet kell adni. Szintén nagyon fontos a sportág tragikus helyzetben lévő infrastrukturális hátterének a rendbetétele. Megjegyzem, tavaly háromszázmillió forintot kapott a szövetség létesítményfejlesztésre. Ám a pályázat sem az MBSZ honlapján, sem a kommunikációjában nem jelent meg. Ezt a pénzt végül öt klub között osztották szét nyilvános pályáztatás nélkül. Ez komoly hiba, mindenkit tájékoztatni kellett volna. Azt ígérhetem, mi másképpen fogjuk csinálni. Már ha befutunk.

- Mik a tapasztalatai, mennyi esélyt lát a jelenlegi elnök, Hegedüs Csaba legyőzésére?

- Nagyon sokan jelezték, támogatják Németh Szilárdot. Úgy látom, hogy a sportágban kicsit lelassultak azok az erők, amelyek a fejlődést garantálják. A tapasztalatok alapján hetven százalék esélyt adok az új jelöltnek.

- Nem lesz könnyű csata, Hegedüst már többször el akarták mozdítani, de senkinek sem sikerült.

- Igen, tudom, régi, jól bevált szokások, szoros barátságok vannak, és ezen mi most megpróbálunk változtatni. Németh Szilárd személye sokaknak garanciát jelenthet a jövőre, a fejlődésre nézve.

- Ön nem akart pályázni?

- Még évekkel ezelőtt azt gondoltam, egyszer elindulok a választáson, de aztán rájöttem, az enyémnél komolyabb kapcsolati tőke szükséges ahhoz, hogy valaki elnök lehessen. Németh Szilárdnak ez is meg van.

- Mi lenne Komáromi Tibor szerepe az új szövetségben, ha nyernek?

- Alelnök lennék.

- Amúgy manapság mivel fog­lalkozik?

- A civil életben helyezkedtem el, aminek azért köze van a sporthoz, másodállásban pedig a monori birkózóknál vagyok edző.

- És hogy látja, vannak még tehetségeink?

- Persze, vannak, de töbre lenne szükség. A most tizennyolc éveseké nagyon tehetséges generáció, ám utánuk nagy az űr, ezen is javítani szeretnénk. Úgy érzem, Rióban nehéz lesz érmet szerezni, de nem lehetetlen. Az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Lőrincz Tamás és a világ- és Európa-bajnok Bácsi Péter esélyes, de mindkettejüknek sokat kell a jövő nyárig fogyniuk. Az esélyesek között említeném még Lőrincz Viktort, Módos Pétert és a világbajnok Kiss Balázst. Talán két érem összejöhet az olimpián.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki olimpián érmet szerezzen?

- Rengeteg munka, kitartás, tehetség, szerencse és egy jó edző.

- Önnek mind megvolt?

- Valószínűleg nem, mert Szöulba egyértelműen aranyesélyesként utaztam, a vége mégis csak ezüstérem lett.

- Miért nem jött össze a győzelem?

- Én is hibáztam és mások is. Nagyon sajnálom azt a döntőt és azokat a lelki szegényeket, akik „hozzásegítettek” ahhoz, hogy ez így végződjön.

– Ez így elég sejtelmes fogalmazás, mégis mire gondol?

– Részletezni nem szeretném. A tényen már úgysem tudok változtatni, de felejteni sem fogok. Máig nem tudtam megemészteni a traumát, hogy a szöuli olimpián esélyesként be kellett érnem az ezüsttel.

- Az egy évvel későbbi martigny-i világbajnokságon győzött. Ez kárpótolta valamelyest?

- Nem, semennyire. Nem gyógyította meg a lelkemet. A világbajnokság nem mérhető össze az olimpiával.

- A kilencvenkettes barcelonai nyári játékokra milyen céllal ment ki?

- Egyértelműen nyerni akartam ott is, de elrontottam a nyolcaddöntőt az orosz ellenfelemmel szemben. És még abban is nagyot hibáztam, hogy kilencven kilóban indultam, nem pedig a korábbi súlycsoportomban.

- Ön ekkor már külföldön, Németországban birkózott. Nagy volt a differencia?

- Pontosan már nem emlékszem, hogy mennyit kerestem, de nagyságrendileg több pénzt kaptam, mint itthon. Jó volt az is, hogy csak hétvégenként jártam ki. Ennek köszönhetően mellette itthon kilencvenháromtól elkezdhettem edzősködni a Fradiban.

- Aztán egy évre rá szövetségi kapitány lett. Miként emlékszik arra az időszakra?

– Akkor még más ember voltam, lelkes, lendületes, kevés tapasztalattal. A második kapitánykodásom alatt már másként csináltam a dolgokat. Átgondoltabban dolgoztam. Ekkor értem el edzői pályafutásom legnagyobb sikerét, 2004-ben olimpiai bajnokkal jöhettem haza Athénból. Majoros István győzelme volt a sportban életem legboldogabb pillanata.

– És a sporton kívül?

– A gyermekeim születése és a második házasságom, amely azóta is tart. Az első házasságból született fiam, Márk már harmincéves, a másodikból Bence pedig tíz.

– Birkóznak?

– A nagyobbik járt egy időben, de abbahagyta, a kisebbik úszik és pólózik, s néha leviszem magammal Monorra edzésre. Büszke vagyok rá, kitűnő tanuló, vagány gyerek, és imádja a sportot. De nem leszek szomorú, ha nem lesz élsportoló, az élet majd eldönti, mi lesz belőle. Én mindenekelőtt rendes embernek nevelem.

– A közelmúltban komoly tragédia érte, egy betörés során, 2013 karácsonya előtt megölték az édesanyját. Enyhítette valamennyire a fájdalmát, hogy megtalálták a gyilkosát?

– Sokat gondolkodtam azon, mit követhetett el az előző életében, hogy most ez történt. Anyukám áldott jó asszony volt, becsületben, tisztességben felnevelt bennünket. Nem ezt érdemelte, az biztos.

– Hogy áll az ügy?

– Sehogy, most kezdődik valamikor első fokon a tárgyalás. Sok homályos dolog van még mindig számomra ebben az ügyben. Sajnos csak az tiszta, hogy valaki megölte őt. Hívő, keresztény ember vagyok, és hiszek a feltámadásban. Szóval fogunk mi még találkozni odafenn.

Pályakép

Komáromi Tibor. Született: Budapest, 1964. augusztus 15. Klubjai: FTC (1974–90), Bad Reichenhall (1990–93). Az FTC birkózóinak vezetőedzője (1993–94), szövetségi kapitány (1994–96, 2001–2006). Eredményei: olimpiai ezüstérmes (1988 – Szöul), világbajnok (1986 – Budapest, 1987 – Clermont-Ferrard, 1989 – Martigny), Európa-bajnok (1986 – Pireusz), 2x Eb-ezüstérmes (1985, 88), 4x Eb-bronzérmes (1987, 90, 91, 92), többszörös világkupagyőztes, sokszoros magyar bajnok. Az év birkózója (1989).