Kevesen tennének pénzt a Rókákra

Az angol Premier League történetének legnagyobb meglepetését jelentette tavasszal a Claudio Ranieri által irányított Leicester City bajnoki címe. Nem véletlen, hogy aztán a klub játékosait címekkel halmozták el a különböző szavazásokon: Rijad Mahrezt választották az Év játékosának, Jamie Vardy második lett a góllövőlistán, ők ketten – valamint a francia N’Golo Kanté és a jamaicai Wes Morgan – bekerültek a hivatásos játékosok szervezete, a PFA ankétján az Év csapatába. Ezek tudatában akár meglepő is lehetne, hogy a 2016–2017-es bajnokság előtt egyetlen magára valamit is adó ottani elemző nem gondolja, hogy a Leicesternek esélye lenne a címvédésre. Azt már sokkal inkább, hogy az újrázás még nagyobb szenzációt jelentene, mint az első bajnoki cím, amelyet a fogadások hazájában, Angliában minden idők legnagyobb meglepetéseként aposztrofálnak.

Nincs itt valamiféle ellentmondás? Miért tartják teljesen outsidernek azt a csapatot, amely még az ellenfelei szerint is abszolút megérdemelten lett bajnok, s amelynek kulcsemberei taroltak az ankétokon?

Claudio Ranieri, az olasz edző nagyon tart az előttük álló idénytől. Részben azért, mert egyelőre nem tudja, kikre építheti a csapatot. Jamie Vardy, az Európa-bajnokságon is járt angol csatár marad, mint ahogy aligha távozik a külföldi válogatott játékosok közül a dán Kasper Schmeichel vagy az osztrák Christian Fuchs. De Rijad Mahrez sorsa például abszolút bizonytalan. Az Arsenal kisebb vagyont fizetne érte, amellyel a Leicester történetének legdrágábban eladott játékosává emelné. De egyelőre megrekedtek a tárgyalások, talán a csapattal amerikai túrára utazott algériai szélső is elbizonytalanodott kicsit. Kétségtelen, hogy a fizetése több lenne, nem is kevéssel. Egy éve heti 35 000 fontos szerződést írt alá a Leicesternél (becenevükön: a Rókáknál), s bár kétségtelen, hogy nekünk fura fanyalogni egy heti százmillió forintos jövedelem hallatán, ez a Premier League legjobb játékosa esetében aprópénz. A legjobban keresők ott ennek a nyolcszorosát is megkapják. A Leicester is érezte, hogy ezzel nem tudja majd megtartani az Arsenal mellett egyébként a Barcelona figyelmét is felkeltő játékost, s megemelte a pénzét. Noha az összeget nem hozták nyilvánosságra, a jelek szerint jócskán. Ugyanakkor Mahreznek más szempontjai is vannak, szagolta ki a brit sajtó. Úgy véli, az Arsenalban nem lenne olyan magasan a csapaton belüli hierarchiában, mint a Rókáknál.

Ranieri is egyre valószínűbbnek tartja a maradását, de erre az esély még mindig nincs ötven százalék. A Leicester mégiscsak egy kis klub, amely aligha bírja majd az ősszel a Premier League és a Bajnokok Ligája jelentette kettős terhelést. Ráadásul alapvetően el kell dönteni a klubnál, meg akarják-e tartani Mahrezt. Látszólag könnyű a válasz (ki mondana le a csapat első számú erősségéről?), ugyanakkor létezik egy másik olvasat is. Az algériai szélsőt 2014 januárjában 500 ezer fontért vette az egyesület a Le Havre-tól. Ha most elengedi az Arsenalhoz, keres az üzleten 40 millió fontot. De ki tudja, hogyha jövő tavasszal a kék-fehérek mondjuk a középmezőnyben zárnak, mennyit ajánlanak majd a kérők Mahrezért?

Egy ász, N’Golo Kanté már távozott, elment a Chelsea-hez. Az sem volt éppen rossz üzlet, a mostani, közel 30 millió fontos vételár több mint a négyszerese annak, amennyiért egy éve megvette őt a Leicester a francia Caentől. A helyére két játékost vásárolt a klub, a nigériai Ahmed Musát és a francia Nampalys Mendyt. Előbbi a CSZKA Moszkvát, utóbbi a Nice-t hagyta el. Immár ők a klubtörténet legdrágább két vételének alanyai. S a kettő együtt kijött Kanté árából.