Hatvan éve történt a „melbourne-i vérfürdő”

Az 1956. október 23-án kitört forradalom miatt a novemberben rajtoló melbourne-i olimpiára a vízilabdázók a tervezettnél később tudtak elindulni, mivel a francia TAI légitársaság a bizonytalan helyzetre hivatkozva nem engedte leszállni a gépeit Ferihegyen. Október 28-ára úgy tűnt, a forradalom győzhet, a szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat az országból, ezért a pólósok is úgy döntöttek, útra kelnek Ausztrália felé. Miután összeszedték a barikádokon harcoló csapattársukat, Gyarmati Dezsőt, másnap Prágába utaztak busszal, ugyanis a francia légitársaság csak a cseh fővárosban volt hajlandó fölvenni olimpikonjainkat.

A gépek végül november 4-én – aznap, amikor a nyomasztó túlerővel érkező szovjet hadsereg megkezdte invázióját Magyarország ellen – szálltak fel Prágából, és végül egy hét alatt érkeztek meg az ötkarikás játékok helyszínére.

A magyar játékosoknak körülbelül két hetük maradt az akklimatizálódásra, ráadásul a forradalom vérbe fojtásának híre is rányomta a bélyegét a hangulatukra. Ilyen körülmények között kezdték meg a felkészülést a november 28-án rajtoló tornára, ahol azonban minden nehézség ellenére címvédőhöz méltóan menetelt együttesünk. A nyitókörben, 29-én 6-1-re verték Nagy-Britanniát, majd az Egyesült Államokat intézték el 6-2-re. Következhetett a hatos döntő, ahol a résztvevők körmérkőzéssel döntötték el a végső helyezések sorsát. Itt előbb az olasz, majd az egyesített német csapatot győzték le 4-0-ra pólósaink, december 6-án pedig a Szovjetunió legjobbjai ellen szálltak medencébe Gyarmatiék.

A szovjetekkel szemben Markovits Kálmán javaslatára az addig megszokott emberfogás helyett zónavédekezésre váltott a csapat, amire riválisunknak nem volt ellenszere, Boros Ottó kapus pedig minden próbálkozásukat hatástalanította. Az eredetileg hatezer fő befogadására tervezett lelátón körülbelül nyolcezer néző zsúfolódott össze, pokoli hangulatot teremtve az uszodában. A szovjetek képtelenek voltak sportszerűen kezelni a helyzetet, és a harmadik magyar gól után folyamatos durvaságokkal operálva játszottak. 4-0-s vezetésünknél Valentyin Prokopov alattomosan lekönyökölte Zádor Ervint, akinek ettől fölszakadt a szemöldöke, az arca pedig vérbe borult. A sérült magyar játékos a vízből kimászva végigvonult a tribün előtt, a vérző pólós láttán pedig a már amúgy is feszült hangulatban lévő drukkerek megindultak a nézőtérről, hogy elégtételt vegyenek a szovjeteken, akiket végül a rendőrök menekítettek ki. A bíró az indulatokat látva a hivatalos játékidő vége előtt egy perccel lefújta a meccset, ezzel a magyar válogatott 4-0-ra győzött, egyenlő feltételek mellett, nemes versenyben bosszút állva a szabadságharc eltiprásáért.

Az torna utolsó mérkőzését a jugoszlávok ellen játszottuk, akik ellen végül nagy csatában 2-1-re sikerült nyerni, így a magyar válogatott minden találkozóját megnyerve, óriási fölénnyel, 20:3-as gólaránnyal végzett a melbourne-i ötkarikás játékok vízilabdatornájának első helyén.

(A Múlt-kor.hu nyomán)