Sport
Hatodszor lett a Chicagóé a Stanley-kupa
Jégkorong. Tombolt a United Center közönsége
A rájátszás legértékesebb játékosának az első gólt szerző Duncan Keitht választották. A chicagóiak 1928-as megalapításuk óta a hatodik bajnoki címüket ünnepelhetik, legutóbb két éve voltak Stanley-kupa-győztesek.
Valamiért az élet eleddig mindig úgy hozta az utóbbi évtizedekben, hogy a chicagóiak végső győzelmüket rendre az ellenfél csarnokában szerezték meg, s 1938 után most fordult elő ismét, hogy hazai jégen ünnepelhettek. A United Centerben 20 500 néző tombolt. A döntő mérkőzésekre természetesen már nagyon hamar elkelt minden jegy. A belépők árai nem voltak túl borsosak: a legolcsóbbat 100 dollárért adták (28 ezer forint), míg a legdrágább 300 dollárba (84 ezer forint) került. Nyilván a jegyüzérek is arathattak.
A chicagóiak összesítésben 3–2-re vezettek a hétfői mérkőzés előtt, így nem volt meglepő, hogy szerették volna hazai pályán eldönteni a küzdelmet. A vendégek kapusa, Bishop viszont remekül védett. A második harmad hajrájában tört meg a tampaiak védekezése, ugyanis a világ egyik legjobb védőjének tartott Duncan Keith első lövése még kipattant Bishopról, de az ismétlésnél már eredményes volt. A mérkőzés hajrájában a vendégek mindent elkövettek az egyenlítésért. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy kontrából a chicagóiak megugrottak, és újabb gólt szereztek.
Amúgy az egész döntőben most fordult elő először, hogy az egyik csapat két góllal tudott vezetni. Sőt, mint kiderült, aztán ez a 2–0 lett a végeredmény. A rájátszás legértékesebb játékosa az első gól szerzője, Keith lett, aki hátvéd létére 23 meccsen 21 pontot gyűjtött (3 gól, 18 gólpassz). Nála több időt, 500 percet senki sem töltött a jégen az NHL-rájátszások történetében.