Sport
Ha nem a bíró, akkor az ellenfél segít a Real Madridnak
Bajnokok Ligája. Az európai kupadöntők történetében még soha nem esett két akkora potyagól, mint amilyeneket Kijevben a Liverpool német kapusa, Loris Karius kapott
Az annalesekbe az kerül: Real Madrid–Liverpool 3-1. A Zidane-korszakban (mert az van most már, olyan, amilyen talán a klubnál Miguel Munozé volt, „Zizou” a 2016 január beiktatása óta immár a kilencedik trófeáját nyerte, ebből hét a nemzetközi siker) három BL-döntőt nyert meg a csapat. Az elsőt az Atlético ellen tizenegyesekkel, aztán a Juventus ellen hátrányból fordítva, 4–1-re, most pedig úgy, hogy egyetlen percre sem állt vesztésre. Ugyanakkor ez a mérkőzés sokkal kevésbé volt sima, mint azt az eredmény sejteti. A Liverpool rengeteget veszített Mohamed Salah súlyos, valószínűleg a vb-részvételét is kizáró sérülésével, a Madrid utána kezdett csak el bátrabban játszani, akkortól mert Marcelo is bekapcsolódni a támadásokba. A spanyolokat nagyon megsegítette Loris Karius két elemi hibája: az egyiknél Karim Benzemáról pattant a labda a kapuba, a másiknál a német kapus egyszerűen bevédte Gareth Bale lövését. 1956 óta 173 gól született a BEK/BL-döntőkben, de még soha, egyetlen kapus sem kapott két ekkora potyát. Általában a portugál Costa Pereira 1965-ös, az Inter ellen hibáját tartották eddig a legkirívóbbnak, de most az első gól azon is túltett.
A második is szörnyű volt, ráadásul emlékezhetünk arra, hogy az AS Roma ellen Karius ugyanezt megcsinálta Kolarov lövésénél, csak akkor szerencséjére a labda a lécre, és nem a hálóba ment a kezéről. Senki sem állíthatja, hogyha nincs Karius két óriási hibája, a Liverpool nyeri a trófeát. De azt igen, hogy a német kapuvédő, aki a meccs után sírva kért bocsánatot a Liverpool szurkolóitól, nagyon is megkönnyítette a legutóbbi öt kiírásból négyet is megnyerő Real dolgát. Az is kétségtelen, hogy a madridiak Juventus elleni, torinói sikere óta, finoman szólva, nem balszerencsések a BL-ben. A Juve ellen a Bernabéuban a 93. percben kaptak vitatható tizenegyest, a Bayern München ellen az első meccsen a védő Rafinha, a visszavágón egy másik német kapus, Sven Ulreich hibázott őrült nagyot, s mindent (ha már királyi a klub) megkoronázta most Karius két érthetetlen hibája.
Talán ha Gareth Bale első gólja átlagos lett volna, még inkább mindenki a Madrid szerencséjéről beszélne. Magam is beszéltem olyan „madridistával”, aki úgy fogalmazott, két ilyen ajándékkal keserűbb let volna a győzelem, még jó, hogy Bale belőtte pályafutása legcsodálatosabb gólját. Azt volt – ő maga mondta. Egy erősen belőtt labdát varázslatos mozdulattal ollózott a kapuba. Gary Lineker szerint – ha valaki, ő ért hozzá – még szebb volt, mint amilyet Zidane rúgott 2002-ben, a glasgow-i döntőben. Tegyük hozzá, talán nem látványosabb, de technikailag bravúrosabb volt a kijevi finálé után távozását lebegtető Cristiano Ronaldo Juvénak rúgott, ollózásos álomgóljánál. A walesi, aki átírta a brit futballisták BEK/BL-rekordjait, egyben az első, csereként beálló játékos lett, aki BL-döntőben duplázott, s maximálisan igazolta szegény Jürgen Klopp a döntő előtti napon elmondott tételét: „A Realnál még a kispadon is világklasszisok ülnek.” w
Bajnokok Ligája, döntő. Real Madrid–Liverpool FC 3–1. Gólszerzők: Benzema (51.), Bale (64., 83.), illetve Mané (55.).
<br /