Sport
Gledura szerint ez még csak a kezdet
Sakk. Az orosz világbajnokot legyőző magyar tinédzser a végletekig kielemezte Anatolij Karpov játékát a budapesti meccs előtt
– Mit szóltak az iskolatársak, a barátok a nagy diadalhoz?
– Úgy vettem észre, hogy mindenki nagyon örült, rengetegen gratuláltak.
– Mit gondol, ez a siker pályafutásának a kezdete vagy a csúcsa?
– Hát, remélem, hogy inkább a kezdet, mint a csúcs. Profi pályafutásom elején vagyok még.
– Karpov rögtön jelezte, hogy egy év múlva szeretne visszavágni.
– Gondoltam, hogy így lesz. De ha ő megjelenik egy sakkversenyen, az már önmagában is hatalmas szenzáció.
– Hogyan készült a Karpov elleni mérkőzésre, és egyáltalán, mikor tudta meg, hogy a világbajnokkal kell meccselnie?
– Nagyjából két hete, a sorsoláskor. El is kezdtem iszonyatosan készülni, naponta legalább tíz órát elemeztem, ültem a számítógép előtt, és a mesteremmel, Pintér Józseffel, amit csak lehetett, a végletekig kielemeztünk. Szerencsére volt értelme, mert bejött.
– A nézőtérről úgy tűnt, hogy az első parti teljesen sima volt. Ön is azt érezte az asztalnál?
– Az volt a taktikám, hogy az első perctől megpróbálok kezdeményezni. Szerencsére időelőnyben is voltam, és reális esélyem volt a győzelemre. A második parti már kicsit izgalmasabban alakult. Bizony voltak bonyolult állások, ám ebből is én jöttem ki jól, döntetlen lett.
– Ki a példaképe?
- Bobby Fischer és a fiatal Magnus Carlsen. Őt próbálom követni.
– Ön korábban úszott, nem is akárhogy. Miért éppen a sakkot választotta?
– Tízéves voltam, amikor megnyertem a korosztályos Eb-t, és ez akkora lökést adott, hogy bár még két-három évig versenyszerűen úsztam, de a napi két edzést már nem tudtam vállalni.
– Sakkozóként mennyit edz naponta?
– Verseny előtt napi nyolc–tíz, egyébként csak olyan öt–hat órát.
– Mik a céljai?
– Minél előbb nagymester szeretnék lenni. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, még kétszer kell, megfelelnem a nagymesteri normának.
– Ha már világbajnokot győzött le, ki meri mondani, hogy világbajnok szeretne lenni?
– Persze. Miért ne, hát ki nem szeretne? A fő cél az. Persze ehhez rengeteg pénz kell, komoly menedzselés, és azért még sokat kell dolgoznom is.
Négyévesen ült először asztalhoz
Gledura Benjámin négyévesen ült először sakkasztalhoz. Az azóta elhunyt edző, Bódi Tamás fedezte fel a képességeit. Aztán óvodásként megnyerte a városi olimpiát, ahol két-három évvel idősebbeket vert meg simán. Nyolcévesen Mészáros András foglalkozott vele, jelenleg pedig Pintér József olimpiai ezüstérmes nagymester az edzője. Polgár Judit, a férfi felnőttválogatott szövetségi kapitánya pedig azt mondta, hogy egy-két éven belül szeretné Benjámint stabil csapattagként beépíteni.