Sport
Gebei Péter egyelőre nem álmodozik világbajnoki döntőről
Jégkorong. A májusi oroszországi A csoportos vb egyetlen magyar bírója a feleségének köszönheti, hogy játékvezető lett

– Mikor kapta a hírt arról, hogy meghívták a világbajnokságra?
– Március elsején jött az értesítés, hogy beválogattak a vb vezetőbírói közé. De a hónap közepéig embargós volt az információ, mert az illetékesek sem tudták megmondani, hogy a jelöltek közül lesz-e olyan, aki nem kapja meg az orosz vízumot. A napokban dőlt el, hogy mindenki ott lehet a világbajnokságon, akit jelöltek.
– Mit gondol, hol figyeltek fel a teljesítményére?
– Folyamatosan nézték az ellenőrök a meccseimet, több mint huszonhét találkozót vezettem, és mindig csak utólag szóltak, hogy ott voltak. Később tudtam meg, a Bajnokok Ligája stockholmi negyeddöntőjében is a lelátón ültek az ellenőrök, majd az idén Sapporóban az olimpiai selejtezőn dőlt el, hogy elégedettek voltak velem, és számítanak rám az oroszországi A csoportos világbajnokságon.
– Igaz, hogy annak idején egy véletlennek köszönhetően lett bíró?
– El kell ismernem, hogy játékosként nem arról voltam híres, hogy hokizsonglőr vagyok, sokkal inkább kivettem a részemet a kapuk előtti kemény csatákból, verekedésekből. A játékvezetőkkel viszont ritkán vitatkoztam. Amikor befejeztem az aktív játékot Dunaújvárosban, utána voltam zöldséges, meg taxis is. A jégkorong viszont hiányzott. A feleségem, lehet, hogy viccből, de azt mondta, miért nem megyek hokibírónak. Elültette a bogarat a fülemben, és aztán el is mentem, megtetszett a bíráskodás, és ma már az élmezőnybe tartozom. Persze ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, de azért rengeteg munka és lemondás járt vele.
– Moszkvában nem akármilyen hokinemzetek meccseinek dirigálása vár önre. Hogyan készül a vb-re?
- Az osztrák bajnokságban, az EBEL-ben edződöm. A ligában a hatodik nagydöntő vezetésére készülök most. Április közepén bíráskodom majd a Dánia–Norvégia felkészülési válogatott meccsen. Nagyon örülök annak, hogy van egy csapat, amelynek nem vezethetek meccset a világbajnokságon, hiszen nemcsak én, hanem a magyar válogatott is ott lesz a világversenyen.
– Mit gondol, mire lehet képes a csapatunk a tornán?
– Nagyon nehéz lesz. Ha egy pontot szerzünk valaki ellen, szerintem akkor már mondhatjuk, hogy jól szerepeltünk, és előreléptünk.
– Nyilván minden játékvezető álma a világbajnoki döntő vezetése. Ön eljátszott már a gondolattal?
– Az álom sokszor szebb, mint a valóság. Az A csoportos vb-n általában az a szokás, hogy az elsőéves vezetőbírókat a csoportkör befejezése után hazaküldik. Ezért, ha én esetleg maradhatnék, mondjuk tartalékként, már az is óriási siker lenne. Szóval biztos vagyok abban, hogy nem én vezetem majd a döntőt Moszkvában.