Futókirályok trónfosztása

Usain Bolt fájdalmas arccal néz a tovatűnő aranyérem és az álmok után (Fotó: Reuters - Lucy Nicholson)

A brit színekben versenyző Mo Farah hat éven át veretlen volt a legnagyobb versenyeken, de a búcsúversenyét elrontotta a londoni világbajnokságon. A 2012-es londoni olimpia óta minden világversenyen duplázni tudott, megnyerte az 5000 és a 10 000 métert is. A hosszabb távon 34 évesen is leiskolázta a mezőnyt egy hete, s hasonló hajrágyőzelmet vártak tőle utolsó pályaversenyén, az Olimpiai Stadionban is.

Az ötezer méteren döntőbe került három etióp futó azonban összefogott a „király” ellen, s az utolsó háromszázon körbezárták a címvédőt, akinek a célegyes végén ugyan sikerült kitörnie, de a ritmusváltása alatt Muktar Endris olyan előnyt szerzett, amit Mo Farah már nem tudott ledolgozni, így ezüstérmes lett. „Az ellenfeleim jól taktikáztak, s frissebbek is voltak, mert ők nem indultak tízezren. Gratulálok a győztesnek” - nyilatkozta csalódottan Mo Farah, aki a jövőben csak utcai versenyeken indul majd, elsősorban maratoni távon.

Érthetően büszkén ünnepelte győzelmét Muktar Endris, aki elmondta: „Nagyon felkészültem erre a versenyre, és tudtam, hogy megverem Mo Faraht, aki a tíz kilométer után fáradt volt, s ezért nem lett olyan erős a hajrája.”

A kissé csalódott brit szurkolók a férfi 4x100 méteres váltó után aztán ünnepelhettek, de nem a visszavonuló Usain Boltot éltették, hanem stafétájukat, amely kellemes meglepetésükre nyert az Egyesült Államok és Japán (!) csapata előtt. A nyolcszoros olimpiai bajnok jamaicai sprinter - aki négyszer vezette győzelemre a váltóját világbajnokságon - befutóként a harmadik helyen vette át a váltóbot, majd húsz méter futás után a bal combjához kapott, aztán fájdalmas arccal elterült a pályán, ahonnan később sántikálva távozott. „Nem így akartam befejezni a világbajnokságot. Mindent ki akartam adni magamból, de nem tehettem” - mondta szomorúan a legendás bajnok, akinek kiemelkedően sikeres pályafutásának a befejezése nem sikerült. Korábban azt nyilatkozta, hogy nagypapája lekvárjától olyan gyors. Talán az „öreg” valamit kifelejtett ezúttal a lekvárból?

„Görcsöt kapott a bal combhajlítójában, de a fájdalom nagyobb része abból eredt, hogy elvesztette a versenyt – mondta róla Kevin Jones, a jamaicai válogatott orvosa. – Az elmúlt három hét nagyon kemény volt számára, a legjobbakat kívánjuk neki.” Váltóbeli társa, Yohan Blake szerint az lehetett a baj, hogy csúszott a verseny, s a hűvös időben sokat kellett várakozniuk. A sors fintora, hogy mégis akadt „jamaicai nevelésű” győztese a váltónak: a britek nyerő (és befutó) embere, a 23 éves Mitchell-Blake tizenhárom éves korában Jamaicába költözött, és öt évig a karibi országban készült, mielőtt elkezdte tanulmányait az Egyesült Államokban, a Louisiana Állami Egyetemen.

Remek versenyeket láttunk Londonban, nem meglepő, hogy a magyar szövetség vezetői szívesen látnák a világelitet Budapesten. Az M4 műsorában Gyulai Márton, a MASZ főtitkára megerősítette, jelezték az IAAF-nek a rendezési szándékot 2023-ra. A nemzetközi szövetség ősszel közli a rendezés feltételeit.

Az élete mindössze második ötven kilométeres versenyét teljesítő Helebrandt Máté országos csúccsal hatodikként zárt a férfiak 50 kilométeres gyaloglószámában. Az utolsó kilométereken sorra előzte meg az előtte lévőket. 3:43:56 órás idejével Urbanik Sándor 2001-es országos csúcsát (3:48:41) adta át a múltnak. „Fantasztikus volt. Úgy jöttem ki, hogy ez egy tesztverseny, a távlati cél a tokiói olimpia és a jó helyezés” – értékelt az M4 Sportnak, jelezve, hogy annak eldöntésére szolgált a világbajnokság, hogy a 20 vagy az 50 kilométeres táv áll-e hozzá közelebb. „Ez a táv áll igazán közel hozzám. A felénél nagyon jól éreztem magam, s nagy erőt adott, amikor láttam, hogy a 2013-as világbajnok mellett is elmentem. Tudtam, hogy utolsó tíz-tizenöt kilométer nehéz lesz, de a szurkolói támogatás túllendített a holtpontokon. Ez életem legjobb nemzetközi eredménye, egyértelmű lesz, hogy e mellett a táv mellett döntünk a jövőre nézve.” A versenyt a francia Diniz nyerte. A nők 20 km-es versenyében Madarász Viktória tizenkettedik lett, miután 1:30:05 perces idejével 26 másodperccel javította meg Szebenszky Anikó 2000-ben felállított 1:30:31 perces rekordját. Kovács Barbara a 27., Récsei Rita az 51. helyen végzett.