Sport
Fizetésének a fele az elnöki zsebbe ment
Kajak-kenu. Itthon szeretett volna edzősködni Vereckei Ákos, de ez csak sajátos viszonyok között, Vietnamban adatott meg neki
Hosszú időre elege lett az edzősködésből (Fotó: Varga Imre)
- Az önnél egy évvel idősebb Kovács Katalin szülés után most ült vissza a hajóba. Nem tervezi, hogy újrakezdi?
- Én még nem szültem, várok addig, majd utána elgondolkodom rajta. Amúgy már az athéni és a pekingi olimpia közötti időszak sem sikerült jól. Már akkor felmerült bennem, hogy hamarosan vége a történetnek.
- Akkor nem érte váratlanul a befejezés.
- Inkább a sebessége rendített meg, nem a ténye. Úgy gondoltam, hogy a londoni olimpia után lehúzok még egy évet, ám a játékok előtti válogató nem sikerült jól, nem szereztem kvótát.
- Mit rontott el?
- Balos szembe szél fújt azon a versenyen, és én nem jó pályán voltam. És bár csak egy tizeddel, de megvertek. Ugrott az olimpia. Ezzel tulajdonképpen egyik napról a másikra abbahagytam az élsportot, nem volt levezetési idő. Tegnap még harcoltam, ma meg már nem volt miért, szóval gyorsan és könyörtelenül jött a felismerés, hogy vége.
- Nem is tudta, mihez kezdjen?
- Azt terveztem, edző leszek. De hiába kerestem meg az összes egyesületet, mindenhol azt mondták, visszahívnak. Ám ennél tovább nem jutottam, azóta is hívnak. Be kellett látnom, nem kellek. Kétezer-tizenháromban jött egy lehetőség, Vietnamba hívtak, és remek kihívásnak tűnt.
- Az ember azt gondolja, hogy Vietnamban nemcsak kajakozni nem tudnak, de még kajak sincs, legfeljebb lakóhajók.
- Hát nagyjából így van, de én akkor még ezt nem tudtam. Azt hittem, nagy lehetőség, de nem volt az. Sok esetben az európai ember felfogásával teljesen ellentétesen mennek a dolgok. Kommunista ország, a korrupció melegágya. Én például Da Nangba kerültem, ez nagyjából másfél milliós város, és minden városnak egy sportegyesülete van, nem úgy, mint itthon. Engem a klub elnöke szerződtetett, de a fizetésemet a központi, állami büdzséből kaptam. Később tudtam meg, hogy a pénznek csak a felét adták nekem, a többit zsebre tette az elnök. Nem túlzás, igen komplikált politikai rendszerben működik ott a sport.
- Min akadt ki először?
- Talán azon, hogy edzés ott sokadrangú kérdés. A vezetőknek sokkal lényegesebb volt, hogy mindig legyen reggeli, ebéd meg vacsora.
- Az étkezés fontos.
- De nem az edzéssel szemben. Például megesett, hogy azért maradt ki egy hét a felkészülésünkből, mert nem volt busz, amivel szállítsák a sportolókat. Ez cseppet sem zavarta a vezetőket.
- Megbánta, hogy oda szerződött?
- Összességében nem, sok barátot szereztem, emberileg kimondottan rendesek a vietnamiak. Csak a sporthoz szakmailag nem értenek. Persze csodák nincsenek, ezért is tartanak ott, ahol.
- A szavaiból arra következtetek, hogy nem sok sikerélmény érhette a kint töltött két év alatt.
- Némelyik tanítványommal még az is megesett, hogy a verseny alatt beleborult a vízbe. De mégis volt némi eredménye a munkámnak, később több ezüstérmet is szereztünk az országos bajnokságon.
- Mégis hazajött.
- Elegem volt már az amatörizmusból, a sportban uralkodó viszonyokból.
- Anyagilag legalább jól járt?
- Alig valamivel kerestem többet, mint a hazai szakemberek.
- Vágyik még az edzőségre?
- A következő húsz évben nem valószínű, hogy abból fogok megélni. Maximum kedvtelésből edzősködöm, mint ahogy most, gyereket tanítok.
- A hazatérése után mihez kezdett?
- Megkeresett az Esztergomi Kajak-Kenu SE vezetője, hogy segítsek nekik. Mentem. Nincs kimondott titulusom, technikai oktató vagyok, olykor edzéseket vezetek, segítek tehetségeket találni, de nem ez a főállásom. A hazai szövetségben technikai koordinátorként dolgozom.
- És ez jó?
- Igen, nagyon jó helyen vagyok. Itt meg tudom valósítani a szakmai céljaimat.
- Mik ezek?
- Elsősorban sportágfejlesztési célok. Tehetséggondozás, edzés- és versenyrendszerek előre tervezése, és várhatóan két hónapon belül kiadjuk a kajak-kenu kézikönyvét, amely minden szintű oktatást lefed, a gyerekektől az olimpikonokig.
- Mit gondol, milyen a sportág jövője, hány arannyal számolhatunk Rióban?
- Ezt nem tudom megmondani. Vannak tehetségeink, de a napokban véget ért bakui Európai Játékok eredményei nem mérvadóak. Az igaz erőpróba a milánói világbajnokság lesz, ott kell jól húzni.
- A kajak fizikai sportág, ám mégis kevésszer hallunk arról, hogy doppingolás miatt lebukott valaki. Itt ez kevésbé elterjedt?
- Mindenhol van dopping, nálunk is. Én úgy vélem, a győzelem nagyrészt szellemi teljesítmény, és azt lehet látni, ha valaki doppingol.
- Honnan?
- A hullámzó teljesítményből tökéletesen kirajzolódik, hogy ki szed valamilyen szert.
- A kajaknégyes, amellyel két olimpián is nyert, elég meggyőzően húzott. Ebből arra lehet következtetnünk, hogy önök nem doppingoltak?
- Én nem tudok róla.
- Mitől volt olyan jó és eredményes az a kvartett?
- Nézze, abban a négyesben hárman a világ legjobbjai voltak. Benne volt, hogy olimpiát nyerünk, nem is egyet.
- Kajakban az ötszáz méter a királykategória, és bár világbajnokságon és Európa-bajnokságon is háromszor lett a szám győztese, olimpián mégsem sikerült. Mi volt ennek az oka?
- Egyszerűen nem volt akkor szerencsém.
- Ennyi?
- Jobb magyarázatot nem tudok adni. Elhiheti, mindent elkövettem, hogy nyerjek.
- London előtt azt nyilatkozta, hogy Fábiánné Rozsnyói Katalin irányítja a szakágat. Ez korábban is így volt?
-
Egyértelmű volt, hogy a Kati néni nevével fémjelzett csoport felül lett értékelve, de én is hibás voltam, meg az olimpiákat nyert négyesünk, hogy nem szereztünk több érmet. Mögöttünk nem állt egy olyan egyéniség, mint Fábiánné, aki a sajátjait nyomta. Persze valamilyen szemszögből érthető az ő taktikája is. Na mindegy, rég volt, a jövő most már sokkal fontosabb számomra.
- A munkájára, a terveire gondol?
- Igen, meg a családomra természetesen. Van két gyermekem, az egyik nyolc-, a másik kilencéves.
- Kajakoznak már?
- Nem, úsznak.
- És fognak kajakozni?
- Nem tudom, majd kiderül. Számomra nem az a fontos, hogy a papájuk példáját kövessék. Ha boldog ember lesz belőlük, én már nem leszek szomorú.
Pályakép
Vereckei Ákos (Budapest, 1977. augusztus 26.) kétszeres olimpiai és hatszoros világbajnok kajakozó. Eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (K4 1000 m – 2000 Sydney, 2004 Athén), 3x világbajnok (K 500 m – 1998 Szeged, 1999 Milánó, 2001 Poznan, K4 500 m – 1997 Dartmouth, K4 1000 m – 1999 Milánó, 2006 Szeged), vb-ezüstérmes (K4 1000 m –2003, K2 1000 m – 2010), kétszeres vb-bronzérmes (K4 500 m – 1999, K2 1000 m – 2002), nyolcszoros Európa-bajnok (5x K1 500 m 2000–2005, K1 1000 m 1999, K4 500 m 1997, K4 1000 m 2004), Eb-ezüst (1999 K2 1000 m, K2500 m, 2000 K4 1000 m), Eb-bronz (2002 K2 1000 m), magyar bajnok (32x 1996–2010). Díjai, elismerései: Az év magyar kajakozója (1998, 1999, 2001, 2002, 2003, 2004), Az év magyar férfi sportolója választás második helyezett (1998, 1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), Csepel díszpolgára (2000).