Fényévnyi különbség Lisszabonban

A vert sereg háromezer magyarnak köszönte meg a biztatást (Fotó: MTI - Illyés Tibor)

„Csalódottak vagyunk, de fontos látni, hogy elsősorban a pálya utolsó harmadában nem tudtunk jól játszani, azaz nem jutottunk el a befejezésekig. A második félidőt jól kezdtük, később viszont ismét láthattuk a különbséget a két gárda között, a portugálok magasabb szintet képviselnek” – mondta a német edző a mérkőzés után. Könnyű ziccer lenne szétszedni a mondatait, s citálni, hogy valójában mondandójának legfőbb tartalmi része (elsősorban a pálya utolsó harmadában nem tudtunk jól játszani) legalábbis erősen vitatható. A pálya egyetlen szegletében sem tudtuk felvenni a versenyt az Európa-bajnokkal. A kérdés csak az: reálisan elvárható lett volna-e, hogy nagyobb ellenállásban ütközzenek, hogy nagyobb erőkifejtésre késztessük őket? Mert Cristiano Ronaldo ismét megvert minket (éppen úgy két gólt szerzett, mint a lyoni Eb-csoportmérkőzésen), és amennyire elismerésre méltó az ő zsenialitása, annyira bosszantó, hogy a 2016 nyara óta lőtt nem kevés góljából négy olyat vágott nekünk, amelyeknél további négy látványosabbat nem szerzett ebben az időszakban. De önmagunkat csapnánk be azzal, ha azt akarnánk elhinni, ha nincs az aranylabdás CR7, mi felvehetnénk a versenyt a portugálokkal.

Sokkal közelebb van az igazsághoz a mindig szókimondó Szalai Ádám véleménye, amely szerint „idejöttünk az Európa-bajnokhoz és simán kikaptunk. Sajnos, ennyivel jobbak.” Kalmár Zsolt már megállapította: „Sok kidolgozott helyzetük nekik sem volt, de azt a keveset kiválóan kihasználták.” Gyurcsó Ádám hozzátette, nem volt sokkal jobb a portugál válogatott, de minden egyes hibát kegyetlenül kihasznál, ezért a világ egyik legjobbja. Utóbbit kommentálva: ha már a Fény stadionjában, az Estádio da Luzban játszották a meccset, fogalmazzunk így: fényévekre voltak tőlünk a portugálok, a mondata első része érthetetlen, egy játékosnak belülről pontosan éreznie kellett: azt csináltak a portugálok, amit akartak. Annyit adtak ki magukból a második félidőben, amennyit jónak tartottak.

Visszatérve a gólokra és a mérkőzésre: Gulácsi Péter úgy tűnt, hibázott a harmadik gólnál (ezt maga is elismerte, mondván, tett egy fölösleges lépést befelé, szerintünk azt is gond volt, hogy nem jutott ember a sorfal szélére álló két portugál mögé, 1974, Rivellino mágikus szabadrúgásai óta ismerős a hasonló figura), de addigra már elúszott a mérkőzés. Valójában az első gólnál eldőlt, mert egészen a 89. percig, Pintér Ádám helyzetéig még elképzelni is nehéz volt, hogy a magyar válogatott gólt szerezhet a Fény stadionjában. Storck kétségtelenül megtanította a válogatottat a magabiztos labdakihozatalra, a labda higgadt járatására (részben ezért sem volt akkora különbség a labdabirtoklásban, mint a játéktudásban), de a támadójáték esetleges, különösen, ha nem nálunk sokkal gyengébb csapat az ellenfél, mint ősszel a lettek és az andorraiak elleni mérkőzéseken. A mi fegyverünk az elmúlt másfél-két évben a rögzített játékhelyzetek (pongyolán: a pontrúgások) jó kihasználása volt. De az ezeket megelőző szituációkat csak akkor tudja Szalai Ádám, vagy bárki más kiharcolni, ha kicsivel (?) többet van nálunk a labda a támadóharmadban.

Vb-selejtező, B csoport, 5. forduló: Portugália-Magyarország 3-0 (2-0)
Lisszabon, Estádio da Luz, 57 816 néző, jv.: Szymon Marciniak (lengyel)

Portugália: Rui Patrício – Cédric, Pepe, José Fonte, Raphael Guerreiro – Joao Mário (Joao Moutinho, 83.), William Carvalho, André Gomes (Pizzi, 86.) – Quaresma, André Silva (Bernardo Silva, 67.), Cristiano Ronaldo

Magyarország: Gulácsi – Bese, Kádár, Paulo Vinícius, Lang (Lovrencsics, 46.), Korhut – Dzsudzsák, Nagy Á., Gera (Pintér, 86.), Gyurcsó (Kalmár, 69.) – Szalai

Gólszerzők: André Silva (32.), Cristiano Ronaldo (38., 65.)

A csoport további mérkőzései: Andorra–Feröer-szigetek 0-0, Svájc–Lettország 1-0 (0-0)

Következik június 9-én: Andorra–Magyarország, Feröer-szigetek–Svájc, Lettország–Portugália