Sport
„Élet és halál lesz ez a két mérkőzés”
Labdarúgás. Mészöly Kálmán levetítené a magyar válogatottnak a Norvégia elleni, harmincnégy évvel ezelőtti találkozókat
– Ma már nem látni azt a tüzet a magyar játékosokban, mint az ön idejében. Azért optimista?
– Már hogyne lennék az. Biztos vagyok benne, hogy a csapat átérzi az előttünk álló két mérkőzés jelentőségét. Itt már nem lehet duma, kibúvó, itt csak a továbbjutás és a franciaországi Eb lebeghet a szemek előtt.
– Ha megkérdeznék, milyen tanácsokat adna a mai játékosoknak?
– Először is, nem kérdeznek. De nincs ezzel semmi gond. Szóval, ha mégis, akkor azt mondanám el, lehet, picit nyersen, olykor káromkodva, hogy ez a két mérkőzés a magyar foci számára az életet vagy a halált jelenti. Ha nem jutunk ki, eláshatjuk magunkat. Csúszni, mászni, megdögleni kell a pályán a sikerért. Ezt várják a szurkolók, a közvélemény, a sajtó, az egész magyar nép a Kárpát-medencében.
– Mit szólt, amikor kisorsolták az ellenfelet a pótselejtezőre, Norvégia hallatán örült vagy bánkódott?
– Sajnáltam, hogy nem egyenes ágon kvalifikáltuk magunkat az Eb-re. A török szövetség, mint korábbi kapitányukat, meghívott az utolsó hazai selejtezőjükre. Szóval visszás helyzetben voltam, azért kellett szorítanom, hogy legjobb harmadikként ne ők jussanak egyenes ágon az Eb-re. Sajnos az utolsó percben lőtt török góllal elúszott számunkra az egyenes ági kijutás az Eb-re. Amikor lefújták a mérkőzést, megrohantak a török újságírók. Azt éreztem, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Ami a norvégokat illeti, megkönnyebbülést éreztem, amikor kiderült, őket kapjuk, mert nem verhetetlenek. Rögtön eszembe jutott az a két csodálatos mérkőzés ellenük a nyolcvanas évek elején, amikor oda-vissza vertük őket. Hát azokat a felvételeket most lejátszanám a mai válogatottnak. Nem igaz, hogy abból nem merítenének erőt.
– Mi történik akkor, ha mégsem sikerül legyőznünk őket?
– Az nemzeti tragédia lenne, a magyar foci katasztrófája. Gondoljon csak bele, ha ott lennénk az Eb-n, a futballunk felvirágozhatna. Amúgy megkerestek norvég újságírók, nekik is az esélyeket kellett latolgatnom. Mondtam nekik, északi emberek vagytok, virágzik a norvég téli sport a síugrástól kezdve a jégkorongig. Kértem, hogy maradjanak meg amellett, a focit hagyják meg nekünk.
– Mi a véleménye, hogy a német szövetségi kapitány, Bernd Storck a pótselejtezők előtt lecserélte a szakmai stábot?
– Nekem teljesen mindegy, hogy kikkel, milyen nyelven, németül vagy angolul próbálja meg feltüzelni a játékosokat a mérkőzés előtt, a lényeg, hogy sikerüljön.
– Ön volt török, majd szaúdi szövetségi kapitány is. Hogyan oldotta meg a nyelvi nehézségeket?
– Valóban nem beszéltem sem törökül, sem olyan jól angolul. Tolmácsra támaszkodtam, akinek elmondtam, addig maradhat állásban, amíg egy az egyben azt fordítja, amit mondok, még a káromkodást is. Az eredményeim azt bizonyítják, hogy működött a dolog.
– Ott lesz Oslóban vagy az Üllői úton?
– Norvégiába nem megyek, de a tévé előtt szorítok a srácokért. Vasárnap kimegyek a visszavágóra, és mészölyösen megpróbálom beléjük szuggerálni, hogy mi is a tét. Persze a srácok nélkülem is tudni fogják.