Egy klubban lapátol példaképével, Kozák Danutával

– Mit csinál télen egy kajakozó?

– Hát edz. Méghozzá keményen. A téli alapozó időszakban futunk, úszunk, tornázunk. Ez elég monoton és fárasztó, ezért nagyon várjuk már a tavaszt, hogy a vízre tegyük a kajakot.

– Hogyan került a kajakba?

– Gyerekkoromban úsztam, nem sok sikerrel. A Timár utcai Szent Péter és Pál Általános Iskolába jártam, amihez közel volt az UTE vízitelepe. Szüleim tízéves koromban levittek kajakozni, és nagyon megtetszett. Jó volt a társaság, szép környezetben edzettünk a Dunán, és a versenyeken is egyre jobb helyezéseket értem el.

– Mire gondol, amikor a Dunán felfelé, úgynevezett hegymenetben lapátol az edzésen az Árpád hídtól Szentendre felé?

– Ez nem egy túraevezés, amikor a partot, a vadkacsákat figyelhetem. Az edzésen is összpontosítani kell, mert nemcsak a kilométerek számítanak, hanem a helyes technika is. Az edzőm, Samu Andrea motorcsónakból figyel minket, és ha valamit nem jól csinálunk, akkor figyelmeztet.

– Kijutni volt nehezebb vagy megnyeri az ifjúsági olimpiát tavaly Buenos Airesben?

– Tizenhat évesen nálam egy-két évvel idősebb kajakozókkal versenyeztem az ifjúsági világbajnokságon. Ennek ellenére sikerült nyernem, így indulhattam a barcelonai kvalifikációs versenyen. A felkészülésünket nehezítette, hogy a síkvízi kajak mellett szlalomban is készülnünk kellett, mert úgy volt, hogy a két verseny összesített eredménye alapján hirdetnek győztest az olimpián. Nem így lett, és minden párharcomat megnyerve aranyérmes lettem.

– Mennyiben változott meg a helyzete olimpiai bajnokként az UTE utánpótláscsoportjában?

– Semennyire… Éppen úgy kell edzenem vagy még keményebben, mint korábban. A tavalyi eredményeimért idén már nem adnak érmet a versenyeken. Jól tudom, hogy hosszú út vezet a felnőtt élmezőnyig, hiszen két évig még az ifik között versenyezhetek. Idén annyival könnyebb lesz, hogy csak az ifi világbajnokságra kell jól felkészülnöm.

– Edzett már együtt klubtársával, Kozák Danutával?

– Még nem, mert nem egy időben edzünk. Pedig Danuta a példaképem. Nemcsak azért, mert olimpiai bajnok lett, hanem mert aranyérmesként is szerény maradt. Olyan bajnok, akire fel lehet nézni, pedig kicsit alacsonyabb nálam.