Sport
Csonka, de szerencsés expedíciót zárt Klein és Suhajda
A havazás kétszer is megszakította az akklimatizációs rutint
"Hegymászótechnikai, szakmai szemmel egy bosszantó és rendkívül csonka expedíció volt ez, hiszen nem értük el a csúcsot, ugyanakkor nagyon szerencsések is voltunk" - mondta el Klein Dávid hegymászó. Klein Dávid és Suhajda Szilárd hegymászók június 14-én indultak el Budapestről, hogy oxigénpalack nélkül megmásszák a Föld legveszélyesebb és második legmagasabb hegycsúcsának számító, 8611 méter magas K2-t.
A sportoló felidézte, hogy társával együtt két akklimatizációs kört tudtak megvalósítani, amely abból állt, hogy mindkét alkalommal egyre magasabbra másztak a hegyen, majd visszavonultak az alaptáborba, hogy így "provokálják" szervezetüket a minél magasabb vörösvérsejt-termelésre és az emberidegen magassághoz való alkalmazkodásra.
"Mindkét alkalommal túlteljesítettük, amit terveztünk, azonban mindkétszer ahelyett, hogy két vagy három napot pihentünk volna, több mint egyhetes kényszerpihenőre kényszerített minket a havazás. Ez megszakította az akklimatizációs rutint is" - sorolta a kedvezőtlen körülményeket Klein.
A sportolók kétszer éjszakáztak a kettes táborban és egyszer mintegy 7000 méterig másztak, de a hóviszonyok, a kettes tábor feletti veszedelmes körülmények és a többi csapat visszavonulása miatt azonban úgy döntöttek, hogy a további próbálkozás indokolatlanul kockázatos és értelmetlen lenne. A lavina július 23-án pusztította el teljesen a harmadik magassági tábort, ahol ember nem tartózkodott, de legalább 25 sátrat, 1,5 kilométernyi kötelet és mintegy 200 oxigénpalackot söpört el a hó.
Suhajda Szilárd úgy vélte, hogy a hegymászó történelem legnagyobb tragédiája történhetett volna meg azon a napon, amikor a lavina elsodorta a hármas tábort. Nagy szerencse volt, hogy a hegyen tartózkodó 100-110 mászó kivétel nélkül megmenekült, és épségben, vagy minimális sérülésekkel térhetett haza. A sportolók hangsúlyozták, hogy az út során igazán jó hegymászótársi kapcsolat alakult ki köztük, ezért legközelebb is szívesen indulnak együtt újabb hegyek meghódítására.
Klein Dávid felidézte, hogy a magyar expedíciós hegymászás a második világháború előtt nagyon erős szakmai programmal rendelkezett, a háború után azonban sok évtizedes lemaradásba került. Jelenleg a 14 nyolcezer méter feletti csúcsból a magyaroknak a K2 és a Sisapangma megmászása, valamint a Mount Everest palack nélküli megmászása van hátra.