Butykó mester centenáriuma

Lemhényi Dezső a harmincas évek elején Komjádi Béla tanácsára pártolt át az úszástól a vízilabdához, s 1943-tól az UTE, 1952-től a Budapesti Dózsa pólósa volt. Csapatával hatszor nyert magyar bajnokságot. Londonban, 1948-ban olimpiai ezüst-, 1952-ben, Helsinkiben aranyérmes lett. Szövetségi kapitányként két időszakban, 1953 és 1955, majd 1957 és 1960 között irányította a vízilabda-válogatottat. Két Európa-bajnoki aranyérem fűződik szakmai tevékenységéhez (1954 – Torino, 1958 – Budapest), valamint egy bronzérem az 1960-as római játékokon. Eredményes edzői munkát fejtett ki külföldön is: 1961 és 1968 között irányította a francia válogatottat. 1972-ben és 1976-ban a kanadai válogatott szakvezetője volt, edzősködött még Svédországban, Izrael­ben, Olaszországban és Japánban is. Hazatérése után, 1969-től 1973-ig a Központi Sportiskola szakágvezetőjeként számos későbbi világnagyság pályáját egyengette. A sport mellett 1936-tól 1953-ig Budapesten a VI. kerületi elöljáróság (később VI. kerületi Tanács) pénzügyi osztályának főtanácsosa, adóhivatali főtiszt volt. A kilencvenes évek elején kezdeményezője és alapító elnöke volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának. Legfőbb támasza ugyancsak olimpiai bajnok felesége, az egykori tornásznő, Tass Olga volt. A barátai és tisztelői által Butykó mesternek szólított Lemhényi Dezső 2003. december 4-én hunyt el.